Kezdjük azzal, hogy valamivel több mint két éve sem a Blikknek, sem a másik hasonló kaliberű lapnak, a Borsnak nem nyilatkozom. Sokan emlékeznek még arra, hogy 2005 őszén a Magyar Nemzet sajtókampányt kezdett ellenem, az volt a vád, hogy jogtalanul veszem el a diákoktól a tandíjat. Ebbe a mocsokságba lépett bele ez a két lap is. Heteken, hónapokon keresztül törölgették bennem a talpukat, összevissza írtak rólam mindenféle hazugságot.
Gondolom, nem meglepő, hogy arról az aprócska hírről, miszerint első és másodfokon is pert nyertünk ebben az ügyben, az nem került be az említett újságokba. Szóval nem nyilatkozom, ennek ellenére foglalkoznak velem. Ami a legdühítőbb, szóról-szóra átveszik az Index számára írt soraimat, ami egyáltalán nem etikus. Nem arról van szó, hogy idéznének, hanem arról, hogy önkényesen csoportosítják az Index számára írt szöveget és ahhoz lényegében nem is tesznek hozzá semmit. Ez minimum pofátlanság. Ami Annát illeti, hát ez egy bonyolult probléma, mert hogy Anna számomra nem más, mint egy megoldandó probléma.
Anna nyilatkozatából úgy tűnik, hogy nem lesz lehetősége a továbbiakban vele, mint a megoldandó problémával foglalkozni. Ezt Ön is így látja?
Erről szó sincs. Amikor az Indexen megjelent az a bizonyos blogbejegyzés, Anna azt üzente a hangpostán keresztül, hogy felőle írhatok róla, de elvárja, hogy ezért fizessek neki. Amikor az Index megkeresett, hogy dolgozzak nekik, már akkor szóba került, hogy Annának is szerepelnie kellene ebben a blogban. Az eredeti elképzelés az volt, hogy videofelvételek készülnek a beszélgetéseinkről és ezeket a két-három perces bejátszásokat illesztik a szövegeim közé. A dolog elhalt, nem tudom miért, Anna mindenesetre pénzért szívesen vállalta volna.
Egyébként minden a pénzről szól. Amikor a könyv megjelent, Anna még tiszta volt, és azt kérte, hogy a neki járó összeg nagyobbik részét helyezzem külön számlára, ne adjam neki oda, mert így legalább nem költi drogra. Aztán onnantól kezdve, hogy az első millióját megkapta, szinte nem volt olyan nap, hogy ne követelte volna a pénzét. Egy alkalommal arról panaszkodott, hogy öt gramm kokain kilencvenezer forintba kerül, és ez neki alig egy-két napig elég. Számomra az a kérdés, hogy hogyan lehet Annát megállítani.
Anna azt nyilatkozta, hogy úgy érzi Ön cserbenhagyta őt. Ezek után gondolja, hogy meg tudja őt állítani?
A helyzet az, hogy Anna már eljutott egy olyan pontig, ami után már alig van mozgástere, mármint hogy neki sincs, meg nekem se nagyon van. Tényleg nem akarok bizalmas részleteket elárulni, de komoly oka volt annak, hogy Anna megkért, beszéljek az édesapjával. Felhívtam az édesapját és hosszan beszélgettünk. Nyilván nem írom le, hogy ő mit mondott, nekem az volt a véleményem, hogy csak valamilyen drasztikus beavatkozással lehet Annát leállítani. Borzasztó dolgokat művelt az elmúlt hetekben, de ezeket megint nem akarom részletezni. Épp elég az, ami a tény. Visszaesett és ez tragédia. A papáját imádja, de nem hallgat rá. Rám talán hallgatna, de ahhoz az kellene, hogy kijózanodjon. Egyébként amiatt ne aggódjon, hogy nem akar velem találkozni, hiszen tőlem kapja a pénzt, és mint tudjuk, a pénz az egyetlen, amiről képtelen lemondani.