Folytatjuk a Muffin dugósblog mellékletét: a gellérthegyi sztori után íme egy kórházas történet. Miért ad egy nő még egy esélyt egy olyan pasinak, aki behatolás nélkül, már a simogatásra is elélvez, ráadásul a játék is egyoldalú? Várjuk az újabb sztorikat!
„Botond néhány évvel idősebb volt nálam és egy vidéki kórház orvosaként dolgozott. A pasim legjobb barátjaként hiába tetszett, sosem történt köztünk semmi, bár ő sem volt közömbös irántam. Miután vége lett a kapcsolatomnak az exszel, rárepültünk egymásra. Megbeszéltük, hogy egyik este, amikor ügyeletes a kórházban, meglátogatom. Így is lett. Nagyon dögös volt, ahogy fehér köpenyben és nadrágban kinyitotta az orvosi szoba ajtaját.
Szép lassan kezdtünk neki az ismerkedésnek, ami szelíd, majd egyre vadabb csókolózással kezdődött, majd simogatni kezdtük egymást. Levettem a pólóját, csókolgattam izmos mellkasát, ő pedig kigombolta a blúzom. Melleim látványától totál kikészült, le sem bírta venni a szemét róluk. Az ölébe ültem szemből, még melltartóban, melleim az ő mellkasához értek, majd egyszer csak felkiáltott.
Először nem tudtam mire vélni a kiáltást, eszembe nem jutott, hogy elment a drága. Kissé csodálkoztam, de azt gondoltam, lesz második felvonás is. Hát nem lett. Elhúzott zuhanyozni és még csak arra sem vette a fáradságot, hogy kárpótoljon a kezével. Próbáltam jó képet vágni a dologhoz és mosolyogva hagytam el a terepet.
Gondoltam, adok neki még egy esélyt, néhány hét múlva újabb orvosi szoba-látogatást beszéltünk meg. Ezúttal kihagytuk a tiniknek kötelező köröket és egyből a tárgyra tértem. A behatolás megtörtént, de korai volt az örömöm. Mert az övé is. Két húzás és a drága elszállt megint. Azon már meg sem lepődtem, hogy velem nem törődik utána. Elmentem, de nem úgy. Több kísérletet nem tettem.”
Kriszta, 27