Merenghettünk már szép farkasemberen és szexi focistán , de ma azt kell eldöntenünk, hogy kéne-e a Mikulás a fa alá. A Mikulás Krisztus után 245-ben Kis-Ázsiában született, majd gazdag szülei korai halála után papnak állt, végül püspök lett belőle. Vagyonát a rászoruló népre költötte, akik cserébe kedves történeteket terjesztettek róla. Legendájának gyökere állítólag az, hogy egy hideg éjjelen a kolostor szomszédságában élő elszegényedett nemes ablakán szórt be egy kupac aranyat, majd a következő években, ugyanazon az estén újra és újra megismételte a mutatványt. A család kezdetben csodára gyanakodott, majd második évben meglátták futni a piros ruhás bácsit, harmadszor pedig, mikor a zárt ablak miatt a kéményen át siklott be az ajándék, rájöttek, hogy csak a Tél-Apó lehet ilyen jó fej. Ez annyira megtetszett a Mikulásnak, hogy 52 év püspökösködés után Lappföldre költözött, ahol kiépítette gyerekmegfigyelő rendszerét, felállította a világ legnagyobb játékgyárát, kitenyésztette a piros orrú szarvast és szerzett egy rakás mágikus képességű olcsó munkaerőt, akiket rabszolga helyett manónak hív, mert úgy PC. Bár pontosan senki sem tudja, de feltehetően ő a leggazdagabb játékgyáros a világon. Ráadásul piros, puha és kedves, amin az sem változtat, hogy lételeme a személyi kultusz.