Egy ismerős "életem legszörnyűbb randija" témában továbbította hozzám egy barátnője, Kriszta friss és ropogós élménybeszámolóját.
"A legviccesebb randim kb. két hete volt egy idiótával. Interneten beszéltük meg, nem akart sokat levelezni, mert szerinte élőben derül ki minden. Ezzel még egyet is értettem. Egyszer találkoztunk, egy órára, de azt is alig bírtam. Egyből a munkámról kérdezett, és villogtatta, hogy ő is ért hozzá (nem értett). Konkrétan állásinterjú helyzetet teremtett - menedzser pasi volt.
Az első percben elővillantott minden nála lévő értékes műszaki cikket és az öltönye márkajelzését. Aztán a munkámról faggatott (kedvenc mondatom: "és te akkor csak így számolgatsz? mert az én munkámban gondolkodni is kell!" Itt kellett volna hazamenjek). Még a fizetésemről is kérdezett. A végén meg azt mondta, hogy majd én keressem. Na persze, azóta is keresem."
A történetből annyi tanulság mindenképpen levonható, hogy az első randin kerülendő témák közé az anyagi helyzet túlzottan részletekbe menő kitárgyalását is felvehettük volna. Mindenesetre Kriszta sztorijával ezennel randirémálom-sorozat indul. Aki tud ennél hajmeresztőbbet is, írja meg bátran, akár alább egy kommentben, akár emailben a ko.kola.blog@gmail.com címre, ha úgy érzi, a sztorija egy külön posztot is megér.