Egy áltagos kapcsolat jobbára úgy néz ki, hogy ketten egymásba szeretnek, fellángol a kapcsolat, dúlnak az érzelmek. Aztán a kezdeti hév valamelyest enyhül és hosszútávon normalizálódik, sőt, igen gyakran annyira lehűl, hogy szakításhoz vagy váláshoz vezet.
Aki mégis ösztönösen hitt abban, hogy kell lennie örök szerelemnek, amely évtizedek után is ugyanazzal a lánggal ég, mint a meglátni és megszeretni pillanatában, annak - mint kiderült - igaza volt. A bizonyítékkal amerikai tudósok álltak elő, adta hírül a Sunday Times. A kutatáshoz szerelmespárok agyáról készítettek MRI-felvételeket, és összehasonlították azokat, akik kapcsolatuk kezdetén jártak, azokkal, akik már jópár éve együtt éltek.
Ennek során bebizonyosodott, hogy vannak olyanok, akik, ha meglátják kedvesük fényképét, 20 év után is ugyanazokat a "kémiai reakciókat" produkálják, mint akik frissiben jöttek éppen össze a Nagy Ővel. Sajnos azonban önmagában az, hogy ketten így vagy úgy, de lehúztak egymás mellett 20 évet, még távolról sem garancia arra, hogy bennük is ez az "örök szerelem" tombol. A vizsgálat azt mutatta ki ugyanis, hogy a hosszútávú kapcsolatban élők körében tízből csak átlagosan egy pár mutatja ennek a bizonyos heves érzelmi állapotnak a jeleit.
Akiknél a szerelemért felelős anyagok hamarabb kiapadnak, azok a papírforma szerint egyébként legelőször 12-15 hónap után unnak rá egymásra, majd a következő töréspont a harmadik év vége szokott lenni, a legnagyobb szakítópróba pedig köztudomásúlag a kapcsolat hetedik éve.