Nem ez az első olyan randirémálmos sztori, amelyikben a beküldő hangsúlyozza, hogy bár az illető elviselhetetlenül viselkedett bizonyos szituációkban, azért, ha nem is örökké, de mégis lehetett szeretni. Ilyen volt például Zsuzs esete is, akinek a kedvéért nem kapcsolták ki a Csillagok háborúját még szex közben sem.
A ko.kola.blog@gmail.com címre legutóbb érkezett levélben Kinga is azt írja, végül egy évig együtt maradt a férfival, aki az első randin fagyizás közben egy igencsak otromba kérdést tett fel. A szerelem vak, és pontosan ettől tud olyan szép lenni. Aztán amikor a szerelem elmúlik, a vakság visszamenőleg is meggyógyul - és pontosan ettől tud ez a blog ilyen szórakoztató lenni.
"Évekkel ezelőtti a sztori. Álompasi: jóképű, kitűnő állással - tervezőmérnök a lelkem -, szabadidejében az audio és vizuális művészeteknek hódol, saját lakás, kocsi, és még 35 évesen nőtlen. Na itt már fel kellett volna tűnjön, hogy valami nem stimmel, de félre a sztereotípiákkal, és egyébként is: miért ne lehetne egyszer nekem is szerencsém ugye?
Első randin séta a városban, majd hazafelé megálltunk egy autós gyorsétkezdénél. Ablaknál ő rendel, én anyósülésen pislogok. Fizet. Továbbhajt a kiadó ablakhoz. Papírzacskó átvéve, kézifékre lehelyezve. Leparkíroz, kibontja a zacskót, kiveszi a tartalmát, egy pohár fagyit, elkezdi kanalazni, majd miután lehalkította Enyát, megkérdezi...
- Kérsz egy falatot?
- Kösz nem. - válaszoltam frappánsan, a döbbenettől.
Volt második és sokadik randi is, majd egy évet húztunk le együtt. Megtörtént, hogy kérte, játsszam már egy kicsit az emancipált nőt és fizessek a moziban. Na persze, diákhitelből aztán pont erre telik. Barátnőm röhögött rajtam, mekkora balek vagyok, és majd ha gyesen leszek kérhetek tőle pénzt parizerre. Számos hasonló sztori volt, mindenre már nem emlékszem. Egyébként jó fej volt, nem akarom gyalázni.
Az az egy évem az ingvasalásról és a megszorító intézkedésekről szólt. Majd egy nap leugrottam a benzinkútra ioncserélt vízért - a vasalóba - és nem tértem vissza többé."