Kifejezetten meglepő manapság, ha egy tudós vagy kutató a jövő trendjeit kutatva nem hanyatlásról, fenyegető veszélyekről vagy egyenesen a föld közelgő végső pusztulásáról számol be. Ezért igen üdítő végignézni (illetve inkább hallgatni) Helen Fisher antropológus bő húsz perces, de pozitív végkicsengésű előadását szerelemről, házasságról és a társadalomról. A videón a hölgy két fontos trendről beszél, és úgy véli, ezek egy boldogabb jövőt eredményezhetnek a XXI. századra.
Az első a nők visszatérése a munkaerőpiacra. Helen Fisher szerint végre lassan kiegyenlítődik az őskorban kialakult társadalmi különbség férfiak és nők között, hiszen manapság azokkal a tulajdonságokkal is egyre jobban lehet keresni, amelyekben a női agy az ügyesebb (pl. amihez több empátia vagy jobb verbális készségek szükségesek). A nők szabadabban fejezhetik ki szexualitásukat, mint valaha, és - néhány kivétellel - végre semmi nem áll annak útjába, hogy ki-ki szerelemből kössön házasságot. Így a XXI. század nagy újdonsága és trendje a "szimmetrikus házasság" lesz, amelyben a felek anyagilag, és egyéb szempontból is egyenlőek.
A másik fontos trend a társadalom öregedése. A videó szerint sokan úgy vélik, hogy az öregkort manapság elég lenne a 85. életévtől számítani. Amerikában a válási statisztikák egyébként is stagnálnak egy ideje, de világszerte jellemző, hogy minél idősebb valaki, annál kisebb az esélye, hogy elválik. Ebből elvileg annak kell következnie, hogy ahogy a föld majd lassan megtelik ötven, hatvan, hetven, sőt nyolcvan éves "középkorú" párokkal, az ő szimmetrikus házasságaik nem válással fognak végződni. Helen Fishert egyetlen dolog aggasztja csak: az egyre terjedő antidepresszáns-használat, ami rövid távon bizonyítottan szexuális diszfunkciót okoz, és hosszú távon is lehet, hogy meggátolja, hogy az emberben kialakuljon az a kötődés a másik iránt, ami még egy szimmetrikus házasság fennállásához is elengedhetetlen.