Sokan sokféleképpen próbálták eddig megfejteni a vámpír-mánia okát és felmérni hatásait. Az eddigi legeredetibb magyarázattal nemrég jelentkezett az Esquire egyik újságírója. A kisebb vihart kavart cikk szerint a vámpíros romantikus történetekbe a hölgyek meleg férfiak iránti vonzódásukat képzelik bele. Eszerint a vélemény szerint a vámpír-legendának kezdettől fogva voltak a homoszexualitásra utaló vonatkozásai, és ezekre az Inni és élni hagyni most kifejezetten rá is játszik.
A fenti cikk azt mondja, gyakori, hogy egy középiskolás korú lány kiszúrja magának a kedves, gyengéd - tudatosan, vállaltan, vagy nem - de meleg fiút az iskolában. Állítólag az ő vonzalmuk jelenik meg a tinilány-vámpír románcokban. Majdnem egy évvel ezelőtt mi is eljutottunk odáig, hogy az Alkonyat egy olyan ideális férfi képét rajzolja meg, amely azért irreális, mert tökéletesen fenyegetés nélküli, azaz szexmentes.
De az Esquire újságírója még ennél is továbbmegy: szerinte egy ilyen kapcsolat távolról sem irreális, egyszerűen csak egy meleg férfi kell hozzá. Az Alkonyat-rajongók nyilván vadul támadják ezt a véleményt, ha zavarja őket, hogy kedvenc regényüket a homoszexualitással akarják összemosni. Van viszont érdemi érv is a fenti teória ellen: méghozzá az, hogy egy lány és egy meleg fiú viszonya az életben általában inkább barátságra hasonlít, mint románcra. Kíváncsian várjuk olvasóink véleményét: vajon a nők valóban titkon egy vámpírra, azaz egy meleg férfira vágynak? Össze tud keveredni a románc és a barátság egy ilyen kapcsolatban?