A hétvégén öt híres nőt mutattunk önöknek, akik megcsalták a férjüket vagy barátjukat, de a dologból mégsem lett olyan kínos médiabotrány, mint mondjuk Tiger Woods vagy Bill Clinton esetében. A poszthoz kérdés is tartozott, hogy vajon miért esik más elbírálás alá egy férfi által elkövetett félrelépés, mint ha nő csalja meg a párját. A posztra rengeteg érdekes komment érkezett, de alapjában véve a hozzászólók öt ok valamelyikét emlegették. Ezeket foglaljuk össze, illetve rendszerezzük alább, hátha így sikerül kicsit közelebb kerülnünk a női és a férfi hűtlenség megítélésének különbségeihez.

1. A megcsalás női téma - "A bulvárszart nők olvassák leginkább, szövetségest pedig nem támadunk, nem mondjuk neki, hogy amit csinál az nem normális, akkor se ha tényleg nem az" - vélte prometheus_X. És talán nem is feltétlenül kell ezt a gondolatmenetet csak a bulvárra szűkíteni, hiszen a médián kívül is a nőkre jellemzőbb, hogy ezekkel a témákkal hosszasan foglalkoznak, megbeszélik, kipletykálják, stb. Így aztán nem csoda, hogy a megcsalásról, párkapcsolatokról szóló kommunikáció mindig elnézőbb a nőkkel szemben, hiszen nagyobbrészt nők művelik.

2. A férfiak szégyellik - És ha általában a párkapcsolatokról kevésbé szeretnek a férfiak diskurálni, akkor azt meg kifejezetten utálják, ha arról van szó, hogy megcsalták őket. "A férfiaknak presztízskérdés, hogy ne látszódjanak szarvak a homlokukon, és a mártírszerepet sem preferálják, sem a hisztizést - egyszerűen nem tartják férfiasnak. Közvélekedés szerint ugyanis a megcsalt nő szánalomra méltó, ám a megcsalt férfi nevetséges. Ki szeretne nevetséges lenni?" - tette fel a költői kérdést oraculum_dixit. És igaza van, egy férfi nyilván nem fogja azzal a sztorival végighaknizni a haveri kört (a médiáról nem is beszélve), hogy megcsalták, mert attól tart, hogy ebből mindenki azt a következtetést fogja csak levonni, hogy na, itt egy férfi, aki nem volt képes kielégíteni a feleségét/barátnőjét.

3. Nem várjuk el - A büszkeség mellett [megmondoember] szerint további jellemzően férfitulajdonságok a kitartás és becsület. Így a nőktől a társadalom el sem várja, hogy ezen a téren jeleskedjenek, ezért azon sem háborodunk fel annyira, ha nem felelnek meg a becsületesség követelményének. "Én nem mondtam, hogy minden férfi megfelel ennek, csak azt, hogy a férfiakkal szemben legalább létezik ez az elvárás a társadalom szintjén. Nőktől azonban nem várjuk ezt el, és mindent megbocsátunk nekik, merthogy nők" - véli [megmondoember].

4. Feminizmus - Ugyanő a feminizmust is okolja. "Fél évszázad feminizmusa megtanította a nőknek, hogy hogyan kell úgy csavarni minden hibájuk és tévedésük, hogy az a férfi hibájaként legyen beállítva (pl. nem volt elég jó az ágyban, "nem éreztem magam nőnek mellette", stb.)." Ezek szerint nemcsak a hűtlenség terén nehezebb a férfiaknak, hanem az élet többi területén is előnyben vannak a hölgyek.

5. Nem puszta vadászösztön, hanem mély érzelem a motiváció - Egyik olvasónk sem mutatott rá a kommentekben, de a posztban példaként felhozott nők jó része (Tori Spelling, LeAnn Rimes és Anne Heche) nem csak úgy egy futó kaland miatt dobta sutba hűségesküjét, hanem utána férjhez is ment ahhoz, akivel korábbi partnerét megcsalta. Talán ezért könnyebb nekik megbocsátani, mert nyomósabb indokból hűtlenkedtek, nem csak úgy hobbiból törték össze partnerük szívét.

Nagyjából ezt fogalmazta meg sunshinerocks is azzal a kommenttel, hogy: "ha egy nő csal meg egy férfit akkor az valami komoly gondra utal. Viszont egy férfi sokkal inkább vadászösztönből néz másik préda után." Igaz, wagabound fogalmazásában úgy hangzik a dolog, hogy annak alapján inkább a férfiakkal szemben kéne elnézőbbnek lennünk: "a férfiakban dolgozik az ősi vadászösztön - elsősorban ez az oka a félrelépésüknek. Leginkább biológiai késztetés, semmi más. A nőknél ezzel szemben a félrelépést legtöbbször érzelmek motiválják: sajnálat, "pillanatnyi" szerelem, fellángolás, és ami a fő: az odaadás, a legyőzetés vágya."