Ehhez is egy brit tudós kellett: végre valaki a szakértők közül is megállapította, hogy a tanácsadókönyvek és a kutatási eredmények az ember egyéni életében semmit sem számítanak, és hogy aki társat keres, hiába fordul ezekhez a publikációkhoz tanácsokért, semmire se fog velük menni. Petra Boynton szociálpszichológus szavait az ausztrál Courier Mail idézte: ezeknek a dolgoknak általában igazából “nincs tudományos háttere”.
A University College London szakértője szerint azért nem működnek a csajozáshoz, illetve pasizáshoz adott trükkök, mert egy románc elején csakis akkor szerepelhetünk jól, ha saját magunkat adjuk, természetes személyiségünket mutatjuk meg a másiknak. Ha valami külső szabályzatnak vagy tippnek próbálunk megfelelni közben, mert azt hisszük, hogy ez növeli az esélyeinket az ellenkező nemnél, biztos, hogy kiválasztottunk természetellenesnek fogja találni viselkedésünket, és emiatt olyan gyorsan lepattint, ahogy csak tud.
Bár azt mondja, a tanácsok nem érnek semmit, némileg paradox módon maga Boynton mégiscsak szolgál néhány tanáccsal. Ezek azonban nem azt írják elő, hogy mit kell csinálni egy randin, hanem azt, hogy mit nem szabad. A férfiak tiltólistáján első helyen szerepelnek az állítólag hatékony vicceskedő csajozós dumák, de óva inti a szakértő az urakat attól is, hogy egy jókora ágyékvillantós terpesszel próbálják alfahím-voltukat demonstrálni. A nőknek pedig attól kell tartózkodniuk, hogy túlságosan kitolt csípővel próbáljanak termékenyebbnek látszani, vagy hogy telefonfelvevési, esetleg vissza nem hívási játszmákba kezdve adják az elérhetetlent.