A múlt héten érintettük azt a témát, hogy a férj és felesége a házasságban betöltött szerepei, illetve hogy a házasság intézményének szerepe mennyit változott az utóbbi évtizedekben. A témát jól illusztrálja a hajtás után olvasható, a közösségi oldalakon terjedő fordításrészlet, amely egy 1955-ös, nőknek szóló kézikönyvből származik. Könnyen lehet, hogy sokan már ötven éve is megmosolyogták az olyan tanácsokat, mint például “ne panaszkodjon, ha férje este el akar menni vacsorázni ön nélkül”, "ne gyanakodjon" vagy "ne tegyen fel szükségtelen kérdéseket", ma mindenesetre már egyenesen kacagtatónak számít az ilyesmi. Persze igen jellemző önmagában az is, hogy manapság nevetünk azon az elképzelésen, hogy a nő dolga kiszolgálni a férfit.
Sőt, a szöveg azt mondja, “mutassa ki őszinte vágyát, hogy teljesítené a kívánságait”, azaz a nő nemcsak gépiesen kiszolgálja férjét, hanem ez egyben élete célja, vágyainak netovábbja is. Ez abban a megfogalmazásban valóban borzalmasan hangzik, hogy ezek szerint egy nő életének egyetlen értelme az lehet, hogy egy férfit kiszolgáljon. De karácsonykor talán átfogalmazhatjuk ugyanezt a mondatot úgy, hogy mindannyiunk életének egyetlen értelme az lehet, hogy szolgáljuk azt, akit szeretünk. Érdekes módon, ha a nemi szerepektől elválasztjuk ezt a felszólítást, rögtön semmi vicces nincs az egészben.
Persze az alábbi szöveg attól tűnik humorosnak, hogy feltételezzük, hogy az extrémnek tűnő önfeláldozásért cserébe a férfinak esze ágában nincs bármit is alárendelni felesége érdekeinek. De talán már 1955-ben is voltak olyan férfiak, akiknek ugyanúgy őszinte vágyuk volt, hogy feleségükért megtegyenek mindent, amire az általuk betöltött szerepben képesek. Egyoldalú ez az alábbi kép, és ettől vicces. De elég odaképzelni ugyanezt a szintű önátadást a másik oldalra is, és máris előttünk van, miről szól a karácsony. Ne nevessünk rajta, inkább bízzunk benne, hogy létezik!
