Ez már a harmadik olyan poszt ebben a blogban, amivel a Randivonal társkeresőt ajánljuk olvasóink figyelmébe, megint két olyan ember történetével, akik az interneten keresztül jöttek össze. Edina és Gábor kapcsolata abban különleges, hogy az első randira csak három hónapnyi távkapcsolat után kerülhetett sor, hiszen Gábor Amerikából kapcsolódott rá a Randivonalra, de egy idő után hazaköltözött, hogy személyesen is megismerhesse szerelmét - és későbbi feleségét. További sikertörténetekért és természetesen társkeresési lehetőségért kattintson a Randivonalra!

"Mostanában sok ismerős próbálkozik a netes társkereséssel a környezetemben. Sokaknak azonban nem túl pozitív élménye van ezzel kapcsolatosan, sajnos. Ilyenkor én mindig azt tudom mondani, hogy ne adják fel, hiszen arra is nagyon sok példa van, hogy ilyen formában találja meg az ember a párját. Ezért is ragadtam meg az alkalmat, hogy leírjam a mi kis történetünket. Hiszen mi is erre vagyunk példák a párommal, aki ma már a férjem.

A mi megismerkedésünk története nem túl gyakori (szerintem), ugyanis amikor egymásra találtunk, én itthon éltem, a párom pedig Amerikában. Azt is mondhatnám, hogy valahol meg volt írva, hogy mi találkozzunk ilyen formában. Mindketten kb. a második hetünket kezdtük a társkereső oldalon, amikor is érkezett Tőle egy levél. Persze akkor már meg volt beszélve egy hazai randi a részemről, de kb. a második hétvégére a levelezgetéseink hatására minden találkozóm szépen sorban le lett mondva. Ugyanis (igaz, nem láttuk egymást, csak leveleztünk, aztán meg csak a telefon maradt) valamiért éreztük, hogy érdemes várni egymásra.

Aztán eljött az első webkamerás randi és ezután az időeltolódás miatt maradtak az éjszakai fent maradások, hol az én, hol az Ő részéről. És végül a nagy döntés, hogy Ő haza fog költözni és közös életbe kezdünk. Felszámolt mindent kint, és vártuk, hogy elérkezzen majd a nagy nap, amikor személyesen is találkozunk. Ez körülbelül 3 hónap alatt zajlott le. És akkor, karácsonyra haza is érkezett! Hazaérkezése után lent volt vidéken a szüleinél, aztán pedig megtörtént az összeköltözés. Majd jó pár hónapra rá megkérte a kezemet, és kicsit több mint 1 évvel ezelőtt összeházasodtunk! Most pedig körülbelül 1 hónap múlva megérkezik a kicsi babánk!

Persze a történetünk nem ilyen egyszerű és rövid, de erről hosszú oldalakat lehetne írni. Sokan kételkedtek abban, hogy ebből lehet valami, hiszen nagyon távol voltunk egymástól, amikor egymásra találtunk. És fizikailag nem is találkoztunk egészen a hazaköltözése napjáig. De hiszem, hogy sem az idő, sem a távolság nem számít akkor, amikor két ember valamilyen formában egymásnak teremtődött. És egy napon mindenkinek meg kell találnia azt az embert, akivel közös jövőjük lehet.

Úgyhogy kitartást mindenkinek, és ne adjátok fel, mert mindenkire vár valahol az igaz társ! Gondoljatok mindig erre az idézetre: "Nem igaz, hogy a végzet vakon lép életünkbe, nem. A végzet az ajtón át lép be, melyet mi tártunk fel, s magunk előtt tessékeltük a végzetet." (Márai Sándor)

Edina és Gábor"