Nem hangzik valami szenzációs újságnak amerikai kutatók úgymond friss felfedezése, amely szerint az marad 3 év után is elégedett a házasságával, aki ennyi idő után is a szerelemtől elfogultan tekint partnerére. Így megfogalmazva úgy hallatszik a dolog, mintha csak azt mondanák a State University of New York kutatói a Psychological Science című folyóiratban megjelent kutatásukban, hogy annak lesz sok évig boldog a házassága, aki végig szerelmes marad, de ennél azért valamivel többet is elárulnak a felmérés adatai.

222 amerikai párt figyeltek meg három évig. A párokban egy dolog volt közös: mindannyian éppen a három éves periódus kezdetén házasodtak össze, azaz a házasság első három évét figyelték a kutatók - ez szokott az ember életének a legboldogabb időszaka lenni. Az évek során megkérdezték a résztvevőket, hogy ki mennyire elégedett a kapcsolatával, és a kezdeti boldog szakasz után 3 év elteltével egy csoport kivételével mindenki csökkenő boldogságérzetről számolt be.

A kivételt azok képezték, akik a leginkább idealizált képpel rendelkeztek saját partnerükről. Az idealizált kép alatt azt kell érteni a kutatók szerint, hogy partnerünket nem teljesen reálisan látjuk. Persze nem is a valóságtól teljesen elrugaszkodott módon, de azért megfigyelhető pozitív elfogultsággal. Valószínűleg ezt a pozitív elfogultságot tekinthetjük a hosszú távon kitartó szerelem definíciójának.

A kutatók azt mondják, a 3 év után is boldog emberek távolról sem vakok szerelmük tárgyának hibáira - az idealizált képhez azért annyiban mégis reális, hogy hozzátartoznak a negatív vonások is, csak éppen nem ezek vannak a fókuszban.

A kutatók a következő, kissé komikusan konkrét példát hozták fel az LA Timesnak adott interjújukban: ha egy feleség szépségét mondjuk a férfiak többsége 7/10-re értékelné, akkor az őt idealizáló férjnek nem kell úgy gondolnia, hogy a felesége márpedig 10/10-es, az a pont jó, ha csak 8/10-esnek tartja.

Egy másik példa arra, hogyan gondolkodnak azok, akikben működik a házasságfenntartó idealizmus: az ilyenek abban a meggyőződésben élnek, hogy “összességében szép házasságunk lesz”, de azért nem álltatják magukat olyanokkal, hogy “halálunkig szenvedélyes testi vonzalmat fogunk érezni egymás után”.

A kutatók egyébként azt találták, hogy a két partner közül általában elég, ha csak az egyik gondolkodik így a másikról, mert már önmagában ennyi is képes továbbvinni egy házasságot. Akiről megfelelően idealizált kép él a másikban, az maga is boldogabb, hiszen rá is átragad házastársának optimizmusa. A dolog egyébként saját magát is erősíti: ettől a pozitív elfogultságtól jobb lesz a házasság, de közben egy jó házasságban könnyebb is optimistának (vagy mondjuk ki: szerelmesnek) maradni.

A kérdésben egyébként az lenne a legérdekesebb, hogy hogyan tudjuk elérni, hogy ez az enyhén idealizált kép rögzüljön bennünk partnerünkről, hiszen a jelek szerint ez a hosszan tartó és boldog házasság titka. Erre azonban a jelek szerint még mindig nem jöttek rá a kutatók (vagy ha igen, akkor nem írták bele a tanulmányba). Persze ha önnek van ötlete, megírhatja nekünk emailben - minden tanácsot, ötletet és megfigyelést szeretettel várunk!