Nekem sincs senkim, röhögni meg én is szeretek

2011.08.31. 17:36

Ez a poszt egy olyan párt mutat be, akiknek a kapcsolata napra pontosan ma egy éve kezdődött, egy interneten keresztül leszervezett randival. Anett és Laci kapcsolata most már saját bevallásuk szerint “tökéletes”, pedig az első randevú nem sikerült jól, 10 hónapig nem is találkoztak utána. A történetet Anett szponzorunknak, a Randivonalnak írta meg, és mi is leközöljük, mint korábban például a szokatlanul hűséges tizenéves beszámolóját. Ha még több ilyen történetet olvasna, esetleg szívesen megpróbálná ön is az internetes társkeresést, kattintson át a Randivonalra! Ha viszont ön nem a Randivonalon keresztül ismerkedett meg szerelmével, de a történetet mégis érdekesnek ítéli, írja meg a sztorit a Randiblognak erre a címre!

"2010. augusztusában elmentem nyaralni a barátnőimmel. Előtte májusban léptem ki egy 6 éves kapcsolatból, és vártam, hogy rám találjon az igazi - akár a nyaralás alatt. Napozás közben elkezdtünk beszélgetni a csajokkal arról, hogy ki hogyan jött össze a párjával. Irigykedve hallgattam az izgalmas beszámolókat. A lányok boldogok voltak és sugároztak - könnyen, hiszen szerette őket valaki... Aztán egyik barátnőm így kezdte: "Ez egy vicces sztori. Egy barátnőm javaslatára regisztráltam egy társkereső oldalon, mert épp nem volt senkim. Kipróbáltam és ott találtunk egymásra Zolival..."

Na, gondoltam, ezt nekem is ki kell próbálnom! Nekem sincs senkim, röhögni meg én is szeretek. Hazaértem nyaralásból és egyből regisztráltam. Töltöttem fel pár dögös fotót és elkezdtem a keresgélést. Alig pár napja voltam tagja a társkereső oldal lelkes táborának, amikor megpillantottam egy fiút, kezében a diplomájával egy nagyon ismerős szobor előtt állva. Óvári gazdász vagyok, a kép alapján világossá vált, hogy ő is az. Első pillantásra nem jött be a fiú, de gondoltam, gazdászok tartsunk össze, és írtam neki egy rövid üzenetet. (Anno 2 évvel felettem járt az egyetemre, nekem nem volt ismerős, ő viszont látásból ismert engem.) Ezt követően váltottunk pár üzenetet, majd javasolta, hogy találkozzunk. Gondoltam, egyszer élünk, veszítenivalóm nincs.

Anett és Laci
Anett és Laci

2010. augusztus 31-én randiztunk. Legalább 3 órát beszélgettünk. Jól éreztük magunkat együtt, a randi végén pedig Laci megkérdezte, hogy találkozhatunk-e még. Megmondom őszintén, akkor annyira nem hozott lázba a fiú, de azt válaszoltam, hogy igen. Azt követően váltottunk még pár sms-t, de aztán csak nem lett következő randi... Én éltem a kis életem, majd hamarosan töröltem is magam a társkereső oldalról. Teltek-múltak a hónapok... Belefutottam komolytalan kalandokba, amelyekkel csak egyre tapasztaltabb, de boldogtalanabb lettem. Úgy éreztem, hogy nagyon rossz a világ, a mai fiúk már nem akarnak komoly kapcsolatot, csak a szexre megy mindenki. Nem nagyon gondoltam Lacira...

Aztán márciusban elkezdtem dolgozni egy növényvédő szerek kereskedelmével foglalkozó cégnél. (Lacim növényvédős szakember.) Már körülbelül egy hónapja dolgoztam a cégnél, amikor egy szép kora tavaszi napon egy jóképű fickó állított be az irodába. Ránéztem, köszöntem, majd bámultam tovább a monitort. Aztán leesett a tantusz, hogy ez a fickó ismerős... Nem tudom miért, de nagyon zavarba jöttem. Azt sem tudtam, hogy hova bújjak. Fogtam magam és kimentem az udvarra, közben abban reménykedtem, hogy talán nem ismert meg. Ő végzett a dolgával az irodában, kilépett, rám nézett, majd megszólalt. "Itt nyomod?" Én magamban: "Megismert." Ezt pár perces kínos hallgatásokkal tűzdelt beszélgetés követte, az a fajta kínos beszélgetés, ami általában a "na, én megyek" mondattal végződik.

Innentől kezdve Laci berágta magát a szürkeállományomba. Egyre többször gondoltam arra, hogy miért is nem lett belőlünk "karika". Aztán tovább telt-múlt az idő, jött a május és azzal együtt a hallgatói napok közös alma materünkön. Oda egy volt szobatársnőmmel, Kingával mentem, akinek a vőlegénye történetesen Lackó egyik barátja. Kinga említette, hogy a buliban ott lesz egy kedves barátjuk, Laci is. Én egyből mondtam, hogy ismerem, már randiztam vele. Kicsit izgatott lettem, ami azért volt fura, mert akkor épp volt valakim és az a valaki is ott volt velem. (Most már tudom, hogy az is csak egy kaland volt.) Megláttam Lacit és nagyon rossz volt, mert egyre jobban erősödött bennem a kérdés, hogy miért is nem vagyunk együtt? Kingának persze felkeltette az érdeklődését, hogy mi már régebben randiztunk, nem hagyta nyugodni a dolog őt sem. Innentől kezdve nem volt leállás. Csak agyaltam és agyaltam, szinte minden nap gondoltam Lacira, majd felhívtam Kingát, hogy találkozzunk. Tudtam, hogy ha a közelébe akarok férkőzni, Kingán keresztül kell megtennem. Találkoztunk és "véletlenül" előjött a szó Laciról. Kinga mondta, hogy rákérdezett nála, miért nem jöttünk össze. A válasz meglepő és jóleső volt: "Anett nagyon kedves és aranyos lány, de túl sokat beszélt az exéről, még nem zárta le a dolgot, én meg nem kalandot kerestem."

Szembesültem vele, hogy én szúrtam el. Kinga javasolta, hogy írjak neki üzenetet, hogy talizzunk, de én ellenkeztem, mondván, milyen dolog az, hogy egy lány hív randira egy fiút. Na hát a nagy ellenkezésem addig tartott, amíg haza nem értem. Leültem a gép elé és már írtam is neki az üzenetet: "Így 10 hónap elteltével megihatnánk megint egy kávét..." Pár órán belül jött a válasz, hogy milyen jó, hogy írtam neki, sokszor gondolt már arra, hogy randira hív, de azt hitte, biztos nem találkoznék vele. Az üzenetet követően négy nappal volt - ha úgy vesszük - a második randink. Ugyanott, ahol az első. Akkor már éreztem, hogy akarom a következő randit, teljesen máshogy álltam hozzá, mint 10 hónappal előtte. Aztán a következő randin elcsattant az első csók... Innentől kezdve beindult a gépezet és felpörögve történtek és történnek velünk a dolgok, mintha 10 hónapnyi lemaradást kellene bepótolnunk.

Minden tökéletes. Minden jól alakul közöttünk. Ilyet még nem éreztem soha, pedig voltam már szerelmes párszor. Nem volt rózsaszín köd, csak egy nagyon erős érzés, hogy hozzá tartozok, hogy ő a másik felem és ennyi. Nincsenek kérdések, kételyek, csak tények, hogy kiegészítjük egymást és összetartozunk."