Bill és Themla Donald egy amerikai nyugdíjas pár, a férj 87, a feleség 83 éves. Ez a mostani volt a 39. nyaruk, amiből néhány hetet egy plymouthi üdüléssel töltöttek. A brit lapok persze az angolokra jellemző öniróniával tálalták a sztorit: annyi szép hely van a világon, hogy jut eszébe két amerikai nyugdíjasnak a hűvös-szeles-esős Plymouthba menni nyaralni mondjuk a sokkal romantikusabb Olaszország helyett? A válasz egyszerű: Donaldék Plymouthban ismerkedtek meg egymással 1943-ban, ezért járnak vissza rendszeresen.
Persze az sem indifferens, hogy a feleség Plymouthban született és itt is nőtt fel. A második világháború alatt megismerkedett egy amerikai katonával, Bill Donalddal, aki 14 hónapot töltött a szigetországban. Bár Thelma még nagyon fiatal volt, csak 14 éves, szerelmesek lettek egymásba a szintén tizenéves katonával. El ugyan senki nem tiltotta őket egymástól, de egy idő után nem találkozhattak többet, mert a későbbi férjet áthelyezték egy hajóra a Csendes-óceánra. A szerelmesek a távolság ellenére kapcsolatban maradtak, és levelezésük a háború befejeződése után is folytatódott.
Thelma Donald úgy meséli az újságíróknak, hogy 1947-ben egyszer csak sürgönyt kapott Billtől azzal a szöveggel, hogy “ússz át ide, el akarlak venni feleségül”. A lány még mindig csak 18 éves volt, de fogta magát, összepakolt, és átutazott Amerikába, hátrahagyva a háború sújtotta Angliát. A hajóút 10 napig tartott, és a megérkezés után további 10 nappal már össze is házasodtak. A sztori hátralevő része is mesébe illő: a házaspárnak három gyereke született, és azóta is boldogan élnek. 1972-ben gondoltak először arra, hogy újra felkeresik Plymoutht, és az ötlet annyira bejött, hogy azóta minden nyáron ott romantikáznak. Jó néha ilyet is hallani.
