Mai tanácsainkat a Psychology Today bloggerétől nyúltuk, aki azoknak ad tippeket, akik hajlamosak elfelejteni mások nevét. Én olyan kemény kihívásokkal küzdök a névmegjegyzés területén, hogy még akit régóta ismerek, azt is csak a legritkább esetben szólítom vagy emlegetem a keresztnevén, nehogy elrontsam. Teszem ez különösen, amióta egy teljes interjú során Lakatos Krisztiánnak szólítottam Lakatos Márkot. Az ilyen névtévesztésnél csak egy kiút van a kínos szituációból: ha az illető jófej, és kedvesen-viccesen javít ki, lehetőleg nem a huszadik, hanem a második-harmadik előfordulás után.
Akkor azonban valamivel több mozgástere van az embernek, ha még nem rontott el semmit, mert még nem mondott semmit, viszont kéne, de az illető neve nem jut eszébe. Az alábbi trükkökből én kettőt szoktam alkalmazni ebben a számomra szégyenteljesen gyakori helyzetben, nézzük sorban az összeset!
1. Vallomással - A legegyszerűbb egyszerűen és őszintén bevallani, hogy nem jut eszünkbe a másik neve. Persze ilyenkor nem szerencsés egy „jaj, hogy is hívnak?”-kal elintézni a dolgot, inkább csináljunk úgy, mintha pillanatnyi elmezavarunkban nem jutna hirtelen eszünkbe a másik neve. Jó trükk lehet az is, ha pl. azt mondjuk, hogy „valamiért mindig Gabinak akarlak szólítani, pedig tudom, hogy nem úgy hívnak…”, és közben úgy csinálunk, mintha már a nyelvünkön lenne a másik neve. Ha az illető megkegyelmez, elárulja a megfejtést.
2. Dicsérettel - A vallomást, hogy nem jut eszünkbe a másik neve, belecsomagolhatjuk egy bókba is, és így máris egy kicsit elvettük az élét a dolognak. Ez azonban csak akkor működik, ha már egy hosszabb időszak eltelt a legutolsó találkozás óta. Ha ilyenkor azt tapasztaljuk, hogy a másik tudja a nevünket, de elkerülhetetlenül kiderül, hogy nekünk viszont fogalmunk nincs a másikról, mondhatunk valami olyasmit, hogy „hú de jó a memóriád, hogy még mindig emlékszel rám, pedig olyan régen volt, hogy utoljára találkoztunk!” A névnemtudás helyett próbáljuk arra terelni a hangsúlyt, hogy a mi gyenge képességeinkhez képest a másik memóriája szinte zseniális.
3. Vezetéknévvel - Kicsit veszélyes trükk, de esetleg megéri megkockáztatni, hogy rákérdezünk a másik vezetéknevére, úgy téve, mintha a keresztnevére természetesen emlékeznénk, csak a vezetékneve nem ugrana be. Ha mázlink van, a vezetéknevével együtt megismétli a keresztnevét is. Ha nincs, akkor például az egyes pontban írt trükkel vagyunk kénytelenek folytatni a kínos szituációból való kiútkeresést.
4. Több információ kérésével - Bizonyos helyzetekben beválhat az is, hogy valami egyszerű kéréssel megpróbáljuk a múltból hirtelen felbukkant ember személyes adatait vagy elérhetőségeit begyűjteni. Ezek között nyilván ott lesz a neve is. Ilyen esetre a legjobb, ha van nálunk névjegy, és adunk belőle az illetőnek, mert így ha szerencsénk van, ő is ad a sajátjából, és rögtön minden meg van oldva. Más szituációkban inkább az veszi ki magát természetesen, ha az illetőtől az email-címét kérjük el valamilyen ürügyre hivatkozva, abból legalább a keresztneve az esetek jó részében kiderül.
5. Más bemutatásával - Bár az idegenek közötti bemutatkozás szintén veszélyes terep tud lenni, végszükség esetén ez is beválhat. Ha ön társaságban van, és érkezik valaki, akinek nem emlékszik a nevére - vagy egy ismerőse érkezik olyan, ritkán látott ismerőssel, esetleg baráttal/barátnővel, akinek valami megjegyezhetetlen neve van -, akkor gyorsan a társaságból valaki máshoz kell fordulni, és bemutatni neki az újonnan érkezettet. Ha bejön a trükk, az illető ezek után a bemutatkozással az ön memóriáját is felfrissíti.