Nálunk nem szokás nagy feneket keríteni a lánykérésnek: a felek gyakran inkább csak megbeszélik egymás között, hogy mindketten úgy érzik, elérkezett a házasságkötés ideje. Nem így megy a dolog azonban az angolszász világban, ahol minimum egy drága gyűrűvel szokás odatérdelni a kiválasztott hölgy színe elé, akinek meg nincsenek milliói, az valami jópofa ötlettel teszi emlékezetessé az alkalmat.
Ehhez képest a képen látható férfi, akinek csak a keresztnevét lehet tudni (Richard), igazán nem vitte túlzásba. Az angol gavallér elvitte a zaciba a csaját, Emilyt, a hölgy jelenlétében kiválasztott egy használt, nyilván zálogban maradt gyűrűt, megvette, és azon nyomban fel is húzta menyasszonya ujjára.
Emily igent mondott - a jelek szerint ő sem ad különösebben az ilyen apró részletekre, és mindennek tud örülni, amit barátja ad neki. Richard becsületére legyen mondva viszont, hogy legalább még Valentin-napon kerített sort a lánykérésre (romantika!), és hogy azzal, hogy utána eladta a fotót és a sztorit a lapoknak, valószínűleg bőven visszajött a gyűrű ára (gyakorlati érzék!).
Vagy ha mégsem, legrosszabb esetben beadhatja a zaciba.
Bosszantó tud lenni, ha a szerelmünk túlságosan spórolós
Önnel is előfordult már, hogy barátja/férje, illetve barátnője/felesége olyasmivel fukarkodott, amivel azért nem feltétlenül kellett volna? Meséljen nekünk az Olcsó Jánosokról és női megfelelőikről, erre van régi jó email-címünk. Minden történetet szeretettel várunk!