5 pár, akik furcsa helyen ismerkedtek meg

A hétvégén ismerkedési tippeket adtunk olvasóinknak, olyan helyekkel, ahol jó eséllyel véget lehet vetni a szingliségnek. Érdekes módon a posztra érkezett olvasói levelek egy jó része olyan történeteket tartalmazott, amelyekben a főszereplőnek olyan helyen jött össze a csajozás-pasizás, ahol, az ember azt gondolná, ilyesmire nincs semmi esély. Ki gondolta volna, hogy választási kampányrendezvényen és chippendale-show-n is lehet ismerkedni? Összejött öt ilyen furcsa sztori, általában rövidek, ezek olvashatók alább.

Ha önnek is van valami hasonlóan meglepő története, azaz szeretett már bele valakibe mondjuk kórházban, közértben, temetésen, vagy valami egyéb szokatlan helyen, ne tartsa magában a sztorit, hanem írja meg nekünk a Randiblog e-mailcímére!

1. „Egy chippendale show-n ismertem meg a feleségem, ahol én voltam az egyetlen nem chippendale férfi” - írta nekünk valaki azzal, hogy ha érdekel, megírja a részleteket is. Azonnal válaszoltunk, hogy persze, hogy érdekel, de ő nem írta meg a részleteket. Nagy kár.

2. Figyelem, a második levél egy hölgytől érkezett, mégis tartalmaz egy trágár kifejezést - ha ez zavarja, ugorjon át a hármas ponthoz! „Lehettem vagy 17 éves, épp anyámnak szóltam haza, hogy lekéstem a buszt, és egy későbbivel megyek haza, amikor kopogott egy fiú a buszmegálló telefonfülkéjének üvegén át, hogy szépnek tart, megvárhat-e. Akkoriban még nem tudtam csak úgy elküldeni a picsába senkit, ráadásul kiderült, hogy még ugyanazzal a busszal is mentünk haza. Vagy kétszer találkoztunk még utána, de elég ronda volt, és egyik alkalommal se lett szebb, leráztam. Aztán évekkel később a Margit-szigeten véletlenül összefutottunk, már vagy 4 hónapos terhes voltam és a férjemmel sétálgattunk. De ez akkor sem zavartatta magát, hozzánk csapódott, a legszürreálisabb az volt, amikor még kocsikázni is eljött velünk: a férjem vezette a kisautót, mi meg ültünk hátul és beszélgettünk, aztán a pasi áttolta nekem a telefonszámát, hogy ha megunnám a férjem, hívjam nyugodtan. Nálam ő a nyertes, ha ismerkedésről/nyomulásról van szó.”

3. A harmadik beszámolóból kiderül, hogy nemcsak a buszmegállóban, hanem magán a tömegközlekedésen sem kizárt az ismerkedés. „Egy ismerősöm ült egy buszon, amire felszállt egy jól láthatóan iszonyatosan betépett lány, aki tök rosszul nézett ki, ezért haverom szólt, hogy üljön le, és igyon az ásványvizéből. Az út végére olyan jó spanok lettek, hogy felmentek a lányhoz, aztán egy pár hónapos, de annál ködösebb emlékű kapcsolatba fordult a dolog.”

4. Egy meleg olvasónk ezzel szemben olyan esetet írt meg, amikor az általában rendőri kísérettel zajló felvonuláson talált magának valakit. „Nekem egyszer a melegfelvonuláson sikerült összeszednem egy srácot. Ez akkor még (pár évvel az ezredforduló után) elég simán és zavartalanul ment, azt hittük egymásra, hogy turisták vagyunk, és az Andrássy úti menet közepén elkezdtünk beszélgetni. Totál megfeledkeztünk a haverokról, akikkel jöttünk, meg nagyjából arról is, hogy hol vagyunk egyáltalán, az Oktogonnál lekanyarodtunk és beültünk valahova. Kábé fél évig tartott utána a kapcsolat, aztán ő külföldre költözött, és hamarosan elvesztettük a fonalat. Az utóbbi évek csatázós Pride-jain már nem vettem részt, gondolom, ilyen körülmények között jóval nehezebb lehet megfeledkezni a világról.”

5. Az ötödik sztori pedig azt bizonyítja, hogy a politikában is fel lehet fedezni a romantikát. „Én 2002-ben egy választási kampányrendezvényen ismerkedtem meg a párommal. Tudósítani voltam újságíróként egy ismert politológus és két ismert újságíró lakossági fórumán, a szomszéd kisvárosban, telt ház volt, végül már csak az az egyetlen hely maradt a teremben, amit én foglaltam egy fotós kolleginának (aki nem jött el). Bátortalanul odajött egy helybéli néző, hogy leülne arra az egyetlen helyre. Aztán beszédbe elegyedtünk, 2005-ben meg megházasodtunk. Márciusban leszünk 10 évesek.”