Az utóbbi négy hónap jó részét volt szerencsém Svédországban tölteni, és amikor pont nem korcsolyáztam, arra gyűjtögettem a bizonyítékokat, hogy Svédország (illetve valószínűleg egész Skandinávia) a világ leguniszexebb része. Itt gyakorlatilag soha, semmilyen szempontból nem számít a másik neme - így természetesen a nőnapnak sincs értelme, és kis túlzással akár Uniszexisztánnak is nevezhetjük a környéket. Hogy minek alapján jutottam erre a megállapításra, azt alább 8 pontba szedtem.
1. Nőnap - Ma reggel kijött a fűtésszerelő. Mivel remekül beszél angolul, úgy mellesleg megkérdeztem tőle, tudja-e, hogy ma van nőnap. Azt mondta, hogy igen, hallott róla. Megkérdeztem, hogy hogyan szokás itt Svédországban a nőnapot ünnepelni, amire azt mondta, hogy sehogy. Mondtam, hogy nálunk sokan virágot vesznek a nőknek ilyenkor, azt mondta, hogy ő nem hallott róla, hogy itt valaha bárki ilyesmit tett volna nőnap alkalmából. Viszont nekik a barátnőjével pont ma van az évfordulójuk, ők azt fogják ma este ünnepelni, nem a nőnapot.
2. WC - Svédországban viszonylag ritkán látni férfi- és női vécét. A toaletteknél sem nemek szerint válogatják szét a helyiségeket, hanem aszerint, hogy valaki mozgáskorlátozott-e vagy sem, esetleg aszerint, hogy ülni szeretne-e, vagy állva kíván pisilni.
Azaz: van egy külön helyiség a piszoároknak, a fülkés angol vécéket pedig a két nem gyakorlatilag mindenhol közösen használja.
3. Lovagiasság - Amerikában sem különösebb divat a nőket előreengedni az ajtóban, ezért az Európában élő amerikai nők gyakran mondják, hogy milyen jó itt nekik ezen a régimódi kontinensen. Skandinávia, vagy legalábbis Svédország azonban kivétel - hát már mi köze van az ajtón kimenés sorrendjének ahhoz, hogy ki milyen nemű?
Itt a férfiak feltételezik, sőt, jól tudják, hogy egy nő se nem jobb, se nem rosszabb, sőt, képes nyitva tartani magának az ajtót, tehát errefelé nem szokás lovagiasan előreengedni a hölgyeket. Lehet, hogy a Costa Concordián skandináv többség volt?
4. Apáknak is kötelező a GYES - Svédországban az sem normális, hogy csak az egyik szülő megy gyesre. Ha két szülője van annak a gyereknek, vigyázzanak rá mindketten, ne csak a nő - mondja a svéd állam. Itt egy olyan rendszer működik, amelyben ha a maximális 16 hónapnyi állami támogatást igénybe szeretnék venni, kötelező mindkét szülőnek otthon maradni. Persze a gyakorlatban az anya van többet otthon, de a „kisebbségi szülőnek”, azaz általában az apának is muszáj legalább két hónapra otthon maradni a gyerekkel, egyébként nem jár 16 hónapnyi segély. Több párt azért kampányolt, hogy kötelező legyen fele-fele arányban megosztani ezt az időt a két szülő között, és vannak olyan párok, akik valóban így is tesznek. Itt az a fura, ha valaki szerint a gyerekvigyázás kizárólag a nő dolga.
5. Koedukált az edzés is - Egy olvasónk hívta fel a figyelmünket tavaly a CrossFitre, bátran le is teszteltem a dolgot Budapesten, és annyira bejött a dolog, hogy itt kint is gyakran járok ilyen órára. Magyarországon nem túl nagy meglepetésre ezen az elég kemény edzésen csak férfiak voltak. Itt nagyjából fele-fele arányban járnak nők és férfiak, és mindenki ugyanazt csinálja egész órán. Nincs könnyítés nemek szerint - ha valaki nem bírja, kevesebbet csinál vagy könnyebb súlyzót választ, de ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy férfi vagy nő-e az illető. Sőt, a gyakorlatokat gyakran párosával kell végezni. Magyarországon az lenne a normális, hogy a páros edzéshez kettesével összeállnak a férfiak és kettesével a nők, egyrészt mert így elvileg kiegyenlítettebbek az erőviszonyok, másrészt meg csak nem fogja egy férfi egy vadidegen nővel együtt nyomni a fekvőtámaszokat. Itt minden edzői utasítás nélkül a csoport tagjai maguktól egy férfiból és egy nőből álló párokba rendeződnek ilyenkor. Miért kéne egy férfinak másik férfival, egy nőnek egy másik nővel edzenie?
6. Nincsenek melegek - Ha valahol gyakorlatilag semmilyen szempontból nem számít, hogy ki milyen nemű, akkor nyilván a homoszexualitás sem tud központi téma lenni, hiszen akkor az is mindegy, hogy ki milyen nemű partnert választ. A svédek az egyik legtoleránsabb nemzetnek számítanak a világon a homoszexualitást illetően, mindenki tudja mindenkiről, hogy ki milyen nemű személlyel él együtt, senki nem titkol semmit, hiszen ha nem számítanak a nemek, miért titkolnám azt, hogy milyen nemű az, akibe szerelmes vagyok? Svédország azonban távolról sem egy melegparadicsom, olyan értelemben legalábbis, hogy Stockholmban nincs olyan melegnegyed, mint Amszterdamban vagy Londonban, nem lengenek szivárványos zászlók, alig vannak melegbárok és -bulik. Emögött valószínűleg valami olyasmi van, hogy mint ahogy a férfiak és a nők sem külön partikon szórakoznak, ugyanígy semmi értelme nem lenne külön bulit szervezni melegeknek. Itt csak az az egy dolog számít, hogy péntek és szombat éjjel mindenki inni akar, az, hogy ki milyen nemű, vagy hogy a partnere milyen nemű, az nem érdekel senkit.
7. Részegeskedés - És ha már az alkoholnál tartunk: ez Svédországban egy elég nagy probléma. Az alkoholizmus megfékezése érdekében a szeszárusítás állami monopólium, és a közértekben, boltokban nem lehet alkoholt kapni, csak egy külön erre szolgáló, állami üzletláncban, amelynek neve Systembolaget.
Továbbá természetesen engedéllyel rendelkező vendéglátóipari egységekben is lehet piálni, és a svédek ezt a lehetőséget is nemre való tekintet nélkül használják ki. Nálunk a seggrészegen hőbörgők túlnyomó többsége általában férfi, és a közvélekedés szerint az teljesítményszámba meg, macsó dolog, vagy legalábbis vicces, ha egy férfi eszméletlenre issza magát, míg ha ugyanezt egy nő teszi, az szégyellnivaló és kínos. Itt a csajok is ugyanannyit, ugyanúgy, ugyanolyan nyíltan isznak, és nem szégyellik. Még egy hónapja sem voltam itt, amikor először előfordult, hogy szombat éjszaka egy részeg nő belénk kötött az utcán. Persze nem volt agresszív, azt se tudta, hol van, de nem is volt könnyű lerázni.
8. A nyelvben sincsenek már nemek - Végül pedig jól tükrözi az állapotokat a svéd nyelv is, amiből mára szép lassan szinte teljesen kikoptak a nemek. A német der-die-dashoz hasonlóan az ósvédben is megvolt a férfi, női és semleges nem, és valamennyi főnév a három csoport egyikébe tartozott. Mára azonban a három csoport kettőre zsugorodott, és ezekre sem ildomos már azt mondani, hogy hímnem vagy nőnem, egyszerűen a hozzájuk tartozó névelővel emlegetik őket: vannak az „en”-szavak és az „ett”-szavak. Semmi köze az egésznek a nemekhez.