Ilyen lenne most a Balaton, ha jobb helyen lenne

2012.02.06. 10:37
Mielőtt bekeményített volna a magyar tél, leléptünk Skandináviába. Itt, azt mondják, szokatlanul enyhe volt az idő november óta, ezért lehet, hogy a Mälaren-tó csak január végére fagyott be annyira, hogy sportolásra alkalmas legyen. Leteszteltük, hogyan hasznosítják a svédek állóvizeiket télen, és kiderült, lenne mit tanulnunk tőlük, ha már a mi országunkban is van egy Balaton. Profi korcsolyaszervezés és amatőr fotók alább.

Hányszor elmúlt már, de újra vár a mälareni tél

A Mälaren-tó sok mindenben hasonlít a Balatonra, csak jóval nagyobb. Ugyanolyan hosszúkás kelet-nyugati irányban, csak nem 77 km hosszú, hanem 120. Felülete nem 594 km², mint a Balatoné, hanem annak szinte pont a duplája, 1140 km². Jóval mélyebb is a Balatonnál, és számtalan sziget van benne. Az igazi különbség persze az a két tó között, hogy a Mälaren több, mint 1000 km-rel északabbra fekszik, és nem magyarok laknak körülötte, hanem svédek.

Ennek a cikknek nem célja, hogy parttalan vitát generáljon arról, hogy Svédország „jobb”-e Magyarországnál, a címben ez a bizonyos szó pusztán arra próbál utalni, hogy a tó téli sportok szempontjából van jobb helyen. Bár a magyar rekordhideg jelenleg veri az aktuális skandináv viszonyokat, az tény, hogy a Mälaren-tó minden évben megbízhatóan, jó vastagon, sportolásra remekül alkalmas módon befagy. Ennek megfelelően hosszú évek alatt kialakult a kultúrája annak, hogy hogyan kell ennyi jeget szórakoztatóan hasznosítani. Ezt szeretnénk bemutatni, azzal, hogy mindez a Balatonon is lehetséges lenne, ha nálunk nem alkalomszerű, hanem rendszeres lenne ez a rettentő hideg, és ha mi is össze tudnánk így fogni.

 

Becsületkassza van, kisabrosz nincs

A jégen található vastag hóréteg miatt a tó ugyanis önmagában nem kifejezetten kedvez a korcsolyázásnak, de a Mälarent a lakosok összefogásával varázsolják át sportpályává, vagyis inkább azt kell mondani, hogy szabadidőparkká. A Mälaren-tó egyik vége Stockholmnál ömlik a Balti-tengerbe, mi a másik végéhez közelebb mentünk a jégre, Västerås városánál. Itt a helyi lakosok egy 10 km hosszú jégpályát takarítanak idén a jégfelületen a megfelelő munkagépekkel. A partnál kitűzött térkép és tájékoztató szerint ezt magánszemélyek végzik a megfelelő járművekkel, és bár a pálya ingyenes, kérik használóinak hozzájárulását egy becsületkasszába.

Ezt a becsületkasszát nem egy kisabroszra kitett fonott kosárként kell elképzelni, hiszen Skandináviában már kivételesnek számít a készpénzhasználat. Ehelyett letéphető szelvényekre egy bankszámlaszám van kiírva. A korcsolyázás után haza lehet menni, és mindenki utalhat, amennyit gondol. És utalnak is, a dolog ugyanis a jelek szerint évek óta működik. Senki nem vár se a másikra, se az államra - korizni akarnak, koriznak is.

 

Másféle korcsolya kell, és mellé jégpöcök

Amikor ott jártunk, hogy a jégen igen kevés, mindössze kb. 10 centi hó volt, de ezt is folyamatosan járművekkel takarították a korcsolyázók kedvéért. Hogy hogyan, azt ön is megállapíthatja sajnálatos minőségű fényképeinkből, fotós ugyanis sajnos nem volt velünk, ezért egy kisgépre kellett hagyatkoznunk. Meglepő mindenesetre, hogy a remek pálya ellenére a többségnek mégis olyan korcsolyája volt, aminek nem gond, ha van egy kis hó a jégen. Mi ilyet itthon még nem láttunk, pedig a Műjégen is nemrég néztünk körül utoljára.

 

Ennél a típusnál az él hosszabb és magasabb, elöl csúcsos, és nincs egybeépítve a bakanccsal, külön is lehet őket vásárolni. Egy ilyen korcsolya állítólag gyorsabb, és kevésbé akasztják meg a jég egyenetlenségei, ennek megfelelően gyakorlatilag mindenki, aki nem volt turistáskodni ment a környékre, ilyenben nyomult. Megnéztük egy sportszerboltban, maga a korcsolya ezer korona volt, a hozzá való bakancs háromszáz, ez összesen több, mint negyvenezer forint. Úgy döntöttünk, nem próbáljuk ki.

A hosszabb korcsolya mellé bot dukál a kézbe és egy jégpöcök-pár a nyakba - a helyiek többségénél ilyen is volt. Ez utóbbi eszközt is lefotóztuk, és ez arra az esetre szolgál, ha beszakadna a jég, ami persze valószínűtlen, de sosem kizárt. Ha ugyanis korcsolyázás közben egy lékben találjuk magunkat, roppant nehéz kikecmeregni a nulla fokos vízből, ugyanis körülöttünk a tükörsima jégfelületen nincs miben megkapaszkodni, így nem tudjuk magunkat minél fogva kihúzni a lyukból. Pontosan erre szolgál ez a két pecek, amelynek fémből készült, hegyes vége van. Ezt egy határozott mozdulattal bele lehet szúrni a jége, és így már valószínűleg ki tudjuk húzni magunkat a lékből, elkerülve a fagyhalált.

Nem csak korcsolyázni lehet

Ha nagy ritkán rendesen befagy a Balaton, és ha nem esik rá túl sok hó, ott is vannak korcsolyázók kisebb vagy még kisebb pályákon, vagy pálya hiányában egyszerűen csak úgy bele a vakvilágba (megvan annak is a maga varázsa). Én is suhantam már éppen elégszer a Balaton jegén, egy régi fotó bizonyítja, hogy egyszer egy hokimeccset is sikerült összehoznunk a haverokkal Lellénél.

 

A Mälaren-tavon némi meglepetésre pont hokizókat nem láttunk, volt azonban rengeteg fakutyázó, jégvitorlás, jégszörf, sőt valaki egy ejtőernyővel is próbálkozott, de ahhoz nem volt elég erős a szél. Ráadásul a pálya mellett sífutni is remekül lehet, hiszen a jégen ott a hó. Mivel a kb. százezer lakosú Västeråsban sok minden mást úgysem lehet ilyenkor csinálni, egyszerűen az egész város levonul a jégre, ha kisüt a nap, akkor a stégeken, ugródeszkákon, összecsukható székeken ücsörögve piknikezgetnek, sőt, a jégre kitelepszik déltájt egy kolbászárus is, hogy az ebéd is meg legyen oldva. Van, aki nem is sportol, csak a gyerekét vagy a kutyáját hozza ki egy pár órára, és úgy korzózik a jégen, mintha Stockholm központjában lenne. Ha nem tudja elképzelni, nézze meg a fotókat!

Ön jégre megy?

Ön tervezi, hogy egy természetes jégfelületen élvezi a hideg előnyeit? Szokott korcsolyázni a Balatonon, Tisza-tavon, Fertő-tavon vagy egyéb természetes vizen? Ha igen, kérjük, írja meg erre az e-mail címre, hova szokott elmenni, és hogy ott milyenek a körülmények - van kijelölt pálya, tisztított pálya vagy mindenki megy, amerre lát?