Az óvszer nélkül bevállalt szexszel kapcsolatos poszt révén írt nekünk egy húszas évei elején járó olvasónk, akit itt most Andi néven fogunk emlegetni. Andi annyira érdekesen és üdítő nyíltsággal írt a kérdésről, hogy feltettünk neki még néhány kérdést, és válaszából egy nem mindennapi sztori kerekedett ki arról, hogy hogyan lehet, hogy neki egyszerre két pasija van. A levelezés kivonata alább olvasható, de természetesen a szereplők azonosítására alkalmas adatokat ezúttal is megváltoztattuk benne. Ha ön valamelyik személyben magára vagy ismerősére ismer, biztos lehet benne, hogy teljesen másvalakiről van szó. Ha pedig önnel is előfordult, hogy egyszerre két férfival/nővel kavart, és van kedve megírni a részleteket, szeretettel várjuk levelét a Randiblog email-címén. Vigyázat, az alábbi szöveg rendesen nevén nevezi a dolgokat - ha nem tűri a trágárságot, ne olvasson tovább!
„Hogy mennyi idő telt el a az óvszer nélküli szexig? Nem lövöm be dátumra. Mindig is változó volt. Ugyanis volt olyan férfi, akit előbb megismertem, és a személyiségéből kifolyólag úgy gondoltam, nem egy faszból áll az egész ember (nem annyiszor dugogat más nőt, amennyit én fogat mosok például), tehát nála biztos minden rendben. Na meg persze közölte volna, ha valami egészségügyi problémája lenne ott lent. Az ilyennél egyszer sem használtam óvszert. Nem naiv voltam, csak megbíztam benne.
Viszont amikor egy „ki, ha én nem macho”-t kifogtam, aki többféle vaginát húzott magára egy héten, mint más alsóneműt, na ott bizony jó időt vártam azzal, hogy lekerüljön a „zokni".
Per pillanat viszont érdekes a helyzetem, ugyanis egyedülállóként habzsolom az élvezeteket. Nem fűvel-fával, de van két férfi, aki kielégíti a szükségleteimet. Az egyikkel mindig, minden esetben óvszerrel csináljuk, a másikkal (akit több ideje ismerek) nem használunk. Ez másképp nem is mehetne. Az egyikkel legalább kell, akármennyire is megbízok mindkettőben, és akármennyi ideje is ismerem őket.
Az egyik hím az exem (Vince, 29), nemrég szakítottunk, ugyanis érzelmi téren voltak vitáink, és így, hogy hivatalosan kimondtuk: „akkor vége", el is szállt az a nyomás a vállunkról, ami eddig nyomott. Semmi nem változott, csak nem vitázunk, ez így jó. Egyéb problémáim is voltak, többek között a „mindent jobban tudok" nézőpontjai, mindig kötözködött, de legfőképpen az, hogy semmi figyelmet nem kaptam tőle, se bókot -körülbelül nem éreztem azt mellette, hogy női nemi szervem van, hogy neki én vagyok a legjobb stb. A haverjai és köztem semmi más különbséget nem éreztem, csak hogy a párom belémhatol, a haverjaiba nem.
Mivel el voltam keseredve az előbb felsoroltak miatt, nem zártam ki annak a lehetőségét sem, hogy mással ismerkedjek. Beszélgetni akartam (merthogy nekünk már ez sem ment), megerősítést akartam arról, hogy nő vagyok, és igenis vannak olyan férfiak, akik a lábam előtt hevernének, ha én azt akarom. Így ismerkedtem meg Dénessel (34), akiben a belső tulajdonságokat tekintve minden megvolt, ami Vincéből hiányzott. Kinyitotta a kocsiajtót, levette/föladta a kabátom, udvariasan bókolt, odafigyelt rám, közös nézőpontjaink voltak, és még sorolhatnám.
Ekkor bevillant, hogy "Atyaég! Ez a mai világban?!" - ő az én emberem. Beszélgettünk, kávéztunk, sétálgattunk, majd pedig megvolt az első szexuális együttlét. Mivel nekem még volt a párom, nem akartam kapcsolatot. Neki a munkája teszi ki minden idejét életének ezen szakaszában, ő pedig ezért nem akart/akar kapcsolatot. Tökéletes párosnak tűntünk, így lefektettük a szabályokat (no szerelem, no elszámolási kötelezettség a másik felé, stb.), azóta szexkapcsolatban vagyunk, viszont több dolgot kapok tőle érzelmi téren, mint az exemtől, mikor együtt voltunk. Ezt se mondja nekem senki, hogy ez normális.
Dénes tudta, hogy van a Vince, amikor megismerkedtünk, de mivel nem párkapcsolatot akart, ezért nem zavarta. Vince nem tudta, azóta sem tudja, hogy ez a másik létezik.
Hogy miért nem vagyok csak az egyikkel? Az exem jobb az ágyban két hajszálnyival, kötődöm hozzá, nem bírnám nélküle sokáig. Akkor miért nem hanyagolom az „új vonalat"? Fent tagoltam, milyen ember, hát ezért. Ezen felül a szex is jó, törődik velem, figyel rám. Azt is mondhatnám, megkapom azt, amit egy kapcsolatban egy nő elvárhat a másiktól. (Kivéve az időhiányt, de pont ezért nem vagyunk konkrétan párkapcsolatban).
Mindkettőnek én vagyok az egyetlen nő, Vincének azért, mert szerelmes belém, és úgy fogja fel, hogy a hivatalos szakítással csak a viták szűntek meg, és ez a kapcsolatunk javítására szolgál, Dénesnek azért, mert ideje sem lenne másra, és nem egyszer ki is jelentette, hogy megtehetné, hogy háremet tart (merthogy ugye független férfi), de minden téren megkap tőlem mindent, nincs szüksége több nőre."