Sheryl Sandberg a Facebook egyik igazgatója, a rangsorban közvetlenül a Mark Zuckerberg után következő szinten áll, tehát manapság az egyik legsikeresebb üzletasszonynak számít. Annyira sikeresnek méghozzá, hogy a Harvard Business Schoolba is meghívták, hogy tartson előadást arról, hogyan kell egy céget vezetni. A TheGrindStone.com szerint ebben a beszédben kitért arra is, hogy nem kell a munkahelyen másik arcunkat mutatni, hanem például a nők nyugodtan sírjanak a munkahelyükön. Ha már a héten előkerült a munkahelyi poénkodás témája, gondoltunk, körbejárjuk egy kicsit a munkahelyi sírás témáját is.
Sandberg egészen pontosan ezt mondta: „sírtam már a munkahelyemen. El is mondtam a többieknek, hogy sírtam. Az újságok megírták, hogy Mark Zurkcerberg vállán sírta ki magát Sheryl Sandberg, ami nem igazán felel meg a valóságnak. Szoktam a reményeimről és félelmeimről beszélni, és megkérdezem a többieket is, hogy ők hogy éreznek. Próbálok saját magam maradni. Őszinte lenni az erős oldalammal és a gyengeségeimmel kapcsolatban, és arra bátorítom a többieket, hogy ők is ilyenek legyenek.”
Ezért érdemes tehát a nőknek, főleg a női főnököknek a kollégák szeme láttára könnyeket hullatni, mert innen fogják tudni a többiek, hogy a nő a munkahelyen is emberből van. Amiről Sandberg viszont nem beszélt, az az, hogy a könnyek láttán a többi dolgozó nem feltétlenül fogja azt gondolni, hogy a síró kollegina most éppen milyen őszinte. A női könnyeket ugyanis sokan olyan fegyvernek tekintik, amivel könnyen meg lehet szerezni a férfiak (akár főnökök, akár beosztottak) együttérzését, így ha egy hölgy rendszeresen itatja az egereket, lehet, hogy egy idő után azt fogják gondolni róla, hogy direkt csinálja, előnyök elérése végett.
Egy gyors körbekérdezésből azonban az derítettük ki, hogy nem mindenki azért, vagy legalábbis úgy sír, hogy a többiek lássák (még több minden ki fog derülni a szavazásból, kattintson majd a dobozban!). A 35 éves Judit így írja le azt az egyetlen alkalmat, amikor egy idősebb, női főnökének sikerült megríkatnia még kezdő korában: „nagyrészt igazságtalanul és indokolatlanul durva stílusban szidott le úgy, hogy közben nyitva volt a szobája ajtaja, úgyhogy a folyosón keresztül az egész open space hallhatta a kirohanását. Közben nem sírtam el magam, egy szót se szóltam, de amikor befejezte és elküldött, egyenesen a mosdóba mentem, bezárkóztam és vagy öt percig bőgtem. Nagyon szar volt. Bejött utánam egy kolléganőm, azt mondtam neki, hogy semmi bajom. Idővel normalizálódott a helyzet a főnöknőmmel, de azért örültem egy évvel később, amikor elment máshova dolgozni.”
A Grind Stone azonban idéz egy kutatást, ami szerint a nők 41 és a férfiak 9%-a sírt már a munkahelyén, de általában külső, magánéleti gondok miatt tették ezt, nem a munkával kapcsolatos okból. Ezt erősítette meg a 26 éves Lívia beszámolója is: „én pont tegnap sírtam életemben másodszor munkahelyen, mindkét esetben igazából dühös voltam magamra, azért. Tegnap cseteltem valakivel, és olyan dolgokról volt szó (rólam), amin kicsit kiborultam, abszolút magánéleti, egyéb problémákról. Illetve egyszer karácsony előtt borultam ki, valakivel beszéltem telefonon, és mondott pár olyan dolgot, ami nem tetszett, és dühömben sírtam. Igyekszem kerülni a sírós helyzeteket, főnök vagy kollégák miatt még életemben nem sírtam, és remélem, ez így is marad.”
De úgy látszik, van olyan is, hogy valaki nem a dühtől-szomorúságtól sír a munkahelyén, hanem a meghatódottságtól. Rita, aki szintén 26 éves, következő titkát osztotta meg velünk: „amikor kijött a Harry Potter hetedik része, akkor szinte egész hétvégén a könyvet olvastam, de a vége pont hétfőre maradt. Bevittem a könyvet az irodába, odatettem a számítógép mellé, és nagyon reméltem, hogy nem tűnik fel, hogy nem a képernyőt bámulom. Én viszonylag könnyen sírok könyveken-filmeken, és a Harry Potter végén is sikerült, annak ellenére, hogy éppen a munkahelyemen voltam.” Ha önnek is van története munkahelyi sírásról, ne habozzon, írja meg nekünk a sztorit! Ha ön sírt, azt, ha valaki mást látott sírni, akkor azt!