Az egyéjszakás kalandok szabályaival foglalkozó posztunkban kértük olvasóinkat, hogy küldjék be nekünk saját történeteiket arról, hogy mi történik, ha nem tartják be a szabályokat, vagy valami más okból katasztrófa lesz a szimpla szexnek indult, futó viszonyból. Jött is levél szép számmal, ezek közül az 5 legviccesebbet-legérdekesebbet válogattuk össze ebbe a posztba. Az első kettő szerzője ugyanaz a hölgy, a 3. és a 4. történet szintén egy-egy nőtől érkezett, csak az utolsó levelet írta egy férfi. Ha ön úgy érzi, hogy ez még mind semmi, és ön még jobb horrorsztorival tud szolgálni saját egyéjszakás próbálkozásaival kapcsolatosan, kérjük, írjon ön is! A Randiblog email-címe már évek óta ugyanaz, kérjük, erre a címre küldje beszámolóját!
1. SMS-özön: „Minden arról szól, hogy a férfiaknak csak egy éjszakára kellesz. Nagy fenét... Egy hosszú, megterhelő kapcsolat után úgy döntöttem, nem szaladok bele egy újba. Na igen, de egy idő után egyre erősebbé válnak a szükségleteid. Már-már megterhelő, hogy csak ezen jár az agyad. Jó. Ez, azt hiszem, egy megoldható probléma. Igyekeztem minden szabályt betartani, azaz előre tisztázni, a legmegfelelőbbet kiválasztani, védekezni… stb.
Oké, megvan.
Kicsit gyanús volt, hogy hiába tisztáztam az elején, hogy nekem csak „arra” van szükségem mégis egész nap bombázott az SMS-eivel. Össze kellett volna számolnom, de kb. 50-60 között mozgott. Igen, én is vártam, de igen fárasztó volt. Ha nem válaszoltam, akkor írt újat. Biztos lelkes fajta. Mindegy. Megtörtént. Amilyen lelkes volt az SMS-ekben, annyira volt unalmas az ágyban. Nekem persze jó volt, mert ha azt akarom, hogy jó legyen, akkor jó is lesz, na de jó és jó közt is óriási a különbség!
De ami ezután jött! Heteken keresztül egyszerűen nem tudtam magamról lerázni! Vagy 20-szor tisztáztuk a szabályokat, beleegyezett, megcsináltuk, köszönöm, remélem neked is, köszönöm, ENNYI! Nem tudtam a helyzettel mit kezdeni. Nem vagyok egy bunkó ember, sőt sokszor nehezemre esik nemet mondani (emiatt is volt annyira megterhelő az exemmel a kapcsolat). Azt hittem, tuti a dolog, a férfiak úgyis ilyenek meg olyanok, erről szól minden.
Jó. Lépjünk tovább. Lehet, hogy nem volt túl alapos a válogatás.”
2. 10 perc: „Következő alany: skorpió, dj, menő, laza, folyamatosan emberek közt van,szebbnél szebb lányok traktálják. Ismertük egymást bulikból. Nekem akkor még volt párom, neki is. Mindkettőnek vége lett. Nekem szex kell. Felvetettem az ötletet. Oké, benne van. Minden szuperül alakul, a csávó eléggé arrogáns, csípem a humorát is. Nem lehet baj. Megtörténik. Tart maximum 10 percig. Mint mondtam, ha akarom, hogy nekem jó legyen, elérem. Hiába akartam. Vagy ő jobban akarta. Lényeg a lényeg, borzasztó volt.
Erre ő: el se hiszem, hogy végre itt vagy velem. Már olyan régóta vártam erre, stb. Ilyen menekülésvágyat sem éreztem még soha. Hülye kifogásokkal, mint pl. nem tudok idegen helyen aludni, stb. leléptem.
Szerencsére a 2. jelölt nem alázkodott meg annyira, mint az 1., úgyhogy hamarabb le tudtam rázni.
Annyira emlékszem az érzésre. Tudtam, hogy ez nem egy olyan nagy probléma, de akkor is. Nem igaz, hogy nincs a környezetemben egy olyan férfi, aki nem barát-barát, de tudom, kicsoda, szingli és alkalmas a „feladatra". Azt hittem, egy szívességet teszek nekik, ehelyett megbántottam 2 férfit.
Utána úgy döntöttem, ennyit nem ér az egész. Nyugalmat szeretnék, semmi kedvem több hisztis férfinak a nyavalygását hallgatni. Nagyon jól tettem. Megkaptam a nyugalmamat. A férfiakat kizártam a mindennapjaimból. A „problémámat" megoldottam máshogy. Azóta egy nyugodt, szexuálisan kielégítő kapcsolatban élek majdnem egy éve. De mindenesetre csalódtam a férfiakban. Egyet kértem. Csak utóízzel kaptam meg. Mint egy rossz bor - akkor inkább nem, köszönöm.”
3. Internetről - „Válásom után, mivel komoly kapcsolatba nem akartam belekezdeni, gondoltam, megjutalmazom magam egy egyéjszakás kalanddal. Mivel a 2 gyerkőc miatt többet járok játszótérre, mint szórakozóhelyre, így netes társkeresőt hívtam segítségül. Nem árultam zsákbamacskát, már a regisztrációs lapon azt jelöltem be, hogy csak laza kapcsolat jöhet szóba.
Volt is jelentkező (annak ellenére, hogy olyan fényképpel szerepeltem, amin nem igazán látszódom) rengeteg ostoba emailt kaptam, tudom, nem szép, de volt, amikre nem is válaszoltam.
Aztán jött egy olyan email, amiben megszólítás, kerek mondatok, és aláírás is volt, mellette egy nagyon helyes fickó fényképe. A levele rövid, de személyre szóló volt (rengeteg A4-es oldalnyi terjedelmű, előre megírt bemutatkozó email volt). Szó szót követett, hamar letisztáztuk, ki mit szeretne. De mivel én nem vagyok hajlandó se képet feltenni, se képet küldeni, megbeszéltünk egy rövid találkozót. Összefutottunk fél órára, dumáltunk, nevettünk, már akkor jelezte, hogy részéről rendben a dolog, megegyeztünk, hogy ez a dolog 1 éjszakáról fog szólni, utána nem találkozunk.
Utána még eltelt több, mint 1 hét, végig emaileztünk, sokat beszéltünk. Azt hiszem, valahol itt rontottuk el… nekem is egyre szimpatikusabb lett, de gondoltam, az nem baj, kell, hogy szimpatikus legyen. És úgy éreztem, egyre többet utal arra, hogy részéről nem lenne gond, ha akár többet is találkoznánk. Bár így utólag nehéz eldönteni, hogy valóban arra utalt, vagy csak én képzeltem bele. Nekem mindenesetre nagyon szimpatikus volt, bár azért sok mindent nem tudtunk egymásról, ennek ellenére mereven elzárkóztam attól, hogy többet lássuk egymást.
Eljött a nagy nap. Borotva, parfüm, fehérnemű, tiszta ágynemű, playlist… Megérkezett, bor, pezsgő, beszélgetés, nevetés, nevetés, nevetés… csók, simogatás, ölelés… nem részletezem tovább, végül nem jól sült el a dolog, azaz nem sült el sehogy, csütörtököt mondott. Persze nekem azért jó volt. Utána még kis zavart nevetés, és elment. És bár nem erre számítottam, és a „lelki fejlődésemnek" sem tett jót egy újabb kudarcélmény, valamiért még szimpatikusabb lett. Váltottunk 1-1 SMS-t, azt hiszem, kicsit túlbeszélgettük a dolgot. De igazából nem tudom, mi lehetett a baj. Úgy döntöttem, ezek után inkább a romkocsmákban keresem a kalandot…”
4. Másnap reggel - „A fiút ismertem korábbról, de csak távolról, egy ideje már nem találkoztunk, aztán egyszer csak egy bulin összefutottunk. Ő (T.) egy barátjával volt, akit szintén ismertem. Már a bulin kicsit összemelegedtünk, táncolgatás, stb. Hárman indultunk hazafelé, valamiért a 3. srác kitalálta, hogy menjünk még fel T.-hez, buli utáni levezetésképpen. Aztán útban a lakás felé valószínűleg rájött, mi a dörgés, és lekopott.
Elég ittasak voltunk, a lényegi része a dolognak igazából meg se nagyon történt, de ott aludtam nála, és meztelenül ébredtem, ez biztos. Nem csak, hogy meztelen voltam, de iszonyú másnapos is, valamint nagyon kellett pisilnem. Egy lepedőbe csavarva indultam volna a wc felé, ám amikor kiléptem a szoba ajtaján, T. tajtékzó muterjába botlottam, aki nem győzött elhordani engem mindennek - soha nem látott előtte persze -, mert hát a fiúnak volt komoly barátnője.
Mondanom se kell, a pisi elmaradt, gyorsan magamra kaptam a ruháimat, és elrohantam. Azt se tudtam, hol vagyok, az első kocsmába bementem és bekéredzkedtem a WC-re. Halál megalázó volt. Délután aztán jött a hívás T.-től, hogy ő nagyon szereti a barátnőjét, és ugye nem szoktam lefeküdni mindenféle pasikkal, és nincs semmilyen betegségem...
Sok boldogságot nekik ezúton is, ha jól tudom azóta talán még gyerekük is született…”
5. Egy patron - „Egyetemi csoporttársaim által ismertem meg egy elég jó kis szőke cicababát. Tipikusan az az üresfejű húszas, egy patront megérő csaj, csak az nem dugja, aki nem ismeri. Felbátorodtam, elkezdtem vele ismerkedni - amit utólag már nagyon bánok. Minden az elképzeléseimnek megfelelően alakult, egy buli alkalmából már közel is kerültem hozzá, de túlittam magam, nem jutottunk el az ágyig.
Következő héten ismétlés, itt már nem teketóriáztam, megdöngettem. Hozzátartozik a valósághoz, hogy pornócastingon éreztem magam, teljesen elkényeztetett, már-már szeretetből dolgozott. Meg is lett az eredménye, megtudta, hogy a kocsmában, amikor a pénztárcámból kiesett egy fotó, a képen nem a húgom van, ahogy előadtam, hanem a barátnőm. Bármennyire is szerettem volna, nem felejtett el, rám szállt és folyamatosan hívogatott, hol az éjszaka közepén sírva, hogy szeret, hol Facebookon írt...
A legrosszabb, hogy megismerkedett a húgommal, úgy próbált közeledni hozzám, hogy egy hetet eltöltött nálunk, mondanom sem kell, folyamatosan zaklatva, elképesztő, mai napig várom, hogy mikor veszi észre magát és hagy fel a próbálkozásokkal.”