Mire visszamentem, álmaim nője az ágyamon feküdt

2012.09.02. 17:55

Ritkán érkezik olyan hatalmas email-cúnami egy posztra, mint arra, amelyik két egybecsengő véleményt tett közzé arról, hogy a nők többségének részéről egyenesen elvárás, hogy a férfi azonnal szexszel indítsa a kapcsolatot. A sok-sok levélből ebben a posztban két történetet emelünk ki annak illusztrálására, hogy ez hogyan néz ki a gyakorlatban. Lőrinc úgy tapasztalja, nemcsak a szex, hanem a bunkó-flegma stílus is elvárás a nők részéről, míg Viktor története egy megismerkedés történetét írja le. Természetesen nem csak férfiak szóltak hozzá emailben a témához, a női olvasóink leveleiből egy következő posztban fogunk válogatni. A témát tehát korántsem tekintjük lezártnak, ha ön is meg szeretné írni véleményét, vagy elmesélne egy történetet, küldjön üzenetet a Randiblog email-címére!

Lőrinc

Bunkózással meg a flegma stílussal lehet elérni mindent, bármit a legtöbb nőnél. Ennek hála felvettem sokszor az ismerkedésben ezt a stílust, és mondanom sem kell, iszonyatosan jól működött, csak sajnos akiknél működött, azok meg engem nem tudtak megfogni. Erre az egészre a párommal való kapcsolatunk is majdnem ráment az elején, mivel elkönyvelt egy leszarom típusú embernek, mivel vele is úgy viselkedtem, nem tudatosan, csak valahogy tudat alatt adaptálódtam a környezetemhez. Nekem szinte az összes egy éjszakás kapcsolatomat a nők erőltették. Én még ha szórakozóhelyen is ismerkedtem, szerettem beszélgetni a hölgyekkel, nem pedig egyből a lényegre térni, na de pont itt volt a bökkenő. Konkrétan volt olyan is, hogy lebuziztak, mert nem akartam félórás ismeretség után, egy szórakozóhely mosdójában szexelni...

A mai fiatal nőknek semmi elképzelése sincs, hogy mit szeretne. Illetve még ha van valami sejtése (házasság, gyerek mindenáron), akkor sem erőltetik meg magukat, hogy ezt megszerezzék. Ugyanis kedves hölgyek, ha azt szeretnétek, hogy hercegnőként kezeljenek, viselkedjetek hercegnő módjára. Ha pedig ingyen adjátok magatokat minden hímringyónak, akkor ezzel nagyjából meg is határoztátok az értéketeket, és aszerint is fognak titeket kezelni, bizony még a rendes pasik is.

Viktor

Feleségem 2010 októberében hagyott el szó nélkül, tíz év után. Kellett pár hónap, hogy felálljak belőle.

2011-ben, egy szép májusi napon busszal mentem haza munkahelyemről. A forgóban egy gyönyörű szemű lány állt, láthatólag fáradtan. Kedvesnek tűnt, magával ragadt a szeme.
Leszálltam a buszról, igyekeztem a társasházba, ahol lakom. Már éppen a liftet vártam, amikor bejött a házba, és felsétált az egyik alsóbb emeletre. Csak bambultam. 
Másnap ismét egy buszon jöttünk, amikor leszálltunk, azonnal leszólítottam. Kedvesen elbeszélgettünk, de a házban hamar elköszöntünk egymástól.

Tetszett nagyon. Kedves volt, mosolygós, és a szeme… Magával ragadt.

Nem tudtam, van-e valakije vagy nincs, hónapokon keresztül nyitott szemmel jártam a házunk közelében, hátha összefutok vele. Hónapok teltek el anélkül, hogy láttam volna. 
Aztán idén áprilisban összefutottunk, beszélgettünk pár szót – talán látszott rajtam, hogy örülök a találkozásnak, mert elhívott sétálni, fagyizni egyet. Nekem éppen volt párom, így gondolkodás nélkül mondtam ki a nemet a meghívására.

Aztán mostanában – újra szingliként – véletlenül összefutottunk néha a házban. De mosolygós köszönésen kívül több nem történt. 
Aztán egyszer csak Faceboookon érkezett egy üzenet: „Szia, itthon vagy? Kisebb buli van nálam, gyere le, ha van kedved.”

Nem gondolkodtam, öltöztem és mentem. 
Kettesben iszogatott egy barátnőjével. Elbeszélgettünk, iszogattunk. 
Akkor megemlítette, hogy a lakásomról több képet látott Facebookon, megnézhetné-e élőben. Örömmel mondtam igent.
 Feljött a két lány. A barátnő hamar lelépett, mert valami borzasztóan fontos dolgot lent felejtett – talán egy öngyújtót.

Ketten maradtunk a lakásban. Elmentem mosdóba, és mire visszamentem, álmaim nője – akire tizenöt hónapja vágyom – az ágyamon feküdt. 
Odamentem hozzá, ölelt, csókolt, húzott magára. 
És bevallom, kettős érzéseim voltak. Szerettem volna a lányt randira hívni, moziba és étterembe menni vele, átélni az első érintést, az első csókot, az első ölelést – de úgy érzem, most így sok kellemes dolgot kihagytunk volna.

Kifűztem magam a karjaiból. Iszonyú nehéz volt, de úgy éreztem, félrészegen nem lenne szabad „azt” megtennünk. Próbáltam elmondani neki, hogy az első alkalmat nem így szeretném, de nem értett: mérhetetlen haragot láttam a szemében.

Tetszik a lány még mindig. Csodálatosnak tartom – de nem bánom, hogy nem történt meg. Viszont valószínűleg nem lesz újabb esélyem nála.