Nappal szerelmes voltam, éjjel undorodtam tőle

33 éves olvasónk, Tamara levelét közöljük most, aki évekkel ezelőtt azt hitte, megtalálta a nagy Ő-t. Mindenben egyetértettek, mindenben egy hullámhosszon voltak, ám egyvalami nem működött köztük: a szex.

"Petit a társkeresőn ismertem meg. Első perctől kezdve úgy pörgött a beszélgetésünk, úgy sziporkázott mindkettőnk, hogy le is mentettem a csetelést, és napokig azon kacagtam. A képek alapján is teljesen egymásra kattantunk, már-már szerelmet vallottunk a másiknak, még mielőtt személyesen találkoztunk volna. Aztán a randi is annyira jól sült el, hogy belelkesültem, rózsaszín köd volt mindenfelé, és nem is titkoltuk, hogy valami elindult.

A harmadik találkozás alkalmával már úgy készültem, hogy szex lesz. DVD-zés és dumálgatás közben benyomtunk majdnem két üveg bort, úgyhogy elég túlfűtötten estem neki, amikor végre kezdeményezett. Aztán hirtelen teljesen más lett a forgatókönyv, mint amire számítottam: a pasi nyöszörögve arra kért, hogy harapjam meg a mellbimbóját. Hát, ilyen se nagyon fordult elő velem korábban, de megtettem, amit akart, óvatosan bánva a fogaimmal. Egyre hangosabban nyüszögött és követelte, hogy erősebben, fájdalmasabban csináljam. Akkor döbbentem rá, hogy basszus, itt gondok vannak, a srác mazochista.

Mivel alaposan bepiáltam, szinte csak sodródtam az eseményekkel, mindent megtettem, amit kért, másnap kék-zöld foltokkal ébredt mellettem. Reggelre kijózanodtam és nagyon furcsán éreztem magam, ő meg említést sem tett a dologról, ismét teljesen normális volt és nagyon kedves. Én viszont még aznap este előhozakodtam a témával. Kiderült, valóban jól tippeltem, mazochista, amiről eddigi csajai nem tudtak, bennem viszont érzett egyfajta dominanciát, ezért tudta magát elengedni.

Ennél a pontnál kellett volna hagyni az egészet a francba, hiszen tudtam jól magamról, hogy bár határozott nő vagyok, nincs bennem semmilyen szadista hajlam. De nagyon tetszett a pasi, és nem is igazán tudtam felmérni ennek a dolognak a súlyát, úgyhogy továbbra is találkozgattunk, járni kezdtünk.

A nappalokkal semmi probléma nem volt. Mint minden rendes pár, mi is jártunk mindenfelé, moziba, színházba, vízpartra sétálni, együtt főztünk, szórakoztunk, a szüleimnek is hamar bemutattam. De az estéktől mindig féltem. Sajnos a szadomazo játékok nem alkalomszerűek voltak, hanem folyamatosak: a pasi annyira rákapott a dolog ízére, hogy egyfolytában igényelte a pofozkodást, rugdosást, viaszozást, csipeszelést, tűszúrásokat. Mindezek mellett bármikor kielégített, amikor csak akartam (meg kellett neki parancsolni, hogy nyaljon ki vagy dugjon meg és azonnal a rendelkezésemre állt), de egyre kevésbé tudtam elviselni ezt a játékot. Mielőtt ágyba kerültünk, három-négy vodkát le kellett, hogy húzzak, csak így tudtam belemenni az egészbe. Aztán hat hónap után besokalltam.

Szerelmes voltam abba a pasiba, aki nappal volt velem, és undorodtam attól, aki éjszaka. Közben gyűlöltem és megvetettem saját magamat, mert ilyen dolgokra vagyok képes. Ha jól tudom, neki azóta (négy éve) sincs kapcsolata, az ő világában nehéz olyan nőt találni, aki megfelel az elképzeléseinek. Néha eszembe jut, és biztos vagyok abban, hogy még mindig együtt lennénk, ha a szexuális orientációnk egyezett volna. De emiatt nem tudtam önmagam lenni mellette."