horoszkóp

Anyuval álltunk a lámpánál, apu szemben a barátnőjével

2012.10.02. 17:50

Őszintén szólva nem gondoltam, hogy írni fogok egyszer a Randiblog emailcímére, de amikor elolvastam G levelét, szinte hinni sem akartam a szememnek, méghozzá teljesen pozitív értelemben. Ugyanis mindig azt gondoltam, hogy csak én érzek így.” Mindig örülünk, ha ilyen bevezetővel kapunk levelet, és ezúttal is örültünk, mert Helgától jött egy ilyen kezdetű beszámoló. Ő sem a saját kapcsolatáról ír, hanem a szüleiről, arról, hogyan élte át gyerekként házasságuk felbomlását. Ha annyit mondunk, hogy roppant tanulságos az alábbi levelet végigolvasni, nagyon keveset mondtunk.

Az én szüleim is elváltak, és szintén egy harmadik fél miatt. Emlékszem még mindig a napra, amikor apu váratlanul meglátogatott a nagyszülőkkel töltött nyaralás alatt, és sírva mondta el, hogy el akar válni anyutól, mert már nem tud együtt élni vele. Az apám sosem sírt azelőtt. A szüleim sohasem veszekedtek, mármint előttem nem. Teljesen átlagos család voltunk, sokat dolgozó szülőkkel, de nagyon kiegyensúlyozott családi háttérrel. 14 éves voltam ekkor és egy nagyon védett kis burokban éltem addig a napig. Ott ültem a kertünkben megkövülten, és azt mondtam, hogy jól van, akkor tedd azt. Aztán elkezdődött egy egy évig tartó rémálom. De az egésznek nem kellett volna annak lennie. Azért volt az, mert a szüleim azzá tették önmaguk és az én számomra, és ehhez semmi de semmi köze nem volt a harmadik félnek.

Apu sajnos már a legelején hazudott, amiért soha nem lesz igazán meghitt a kapcsolatunk. Ugyanis azt egy szóval sem említette, hogy van valakije. Ez persze nagyon hamar kiderült, azt nem tudom, anyu tudta-e akkor, hogy ki az illető, de egy vidéki magyar kisvárosban villámgyorsan le lehet bukni és hát apu nem is tett semmit azért, hogy ezt legalább a válás végéig elkerülje. Emlékszem, anyu vitt haza kocsival a suliból, álltunk a lámpánál és apu a szemben lévő lámpánál tette ugyanezt a barátnőjével.

Azóta eltelt 17 év, apu feleségül vette akkori barátnőjét, született két gyermekük és boldogok. Anyu nem ment férjhez, de már 12 éve van együtt a párjával, akit gyerekkorom óta ismerek. Tulajdonképpen apu második feleségét is gyerekkorom óta ismerem, hiszen apu kollégája volt.

Azt hiszem, a szüleim mindketten boldogok. A kapcsolatom teljesen jó mind apu, mind anyu párjával. Egy időben apu második feleségével (aki 9 évvel idősebb csak nálam) sokkal jobban meg tudtam beszélni olyan dolgokat, amelyek egy tinédzser lányt foglalkoztatnak, mint anyuval. Anyu párját pedig mindig is nagyon kedveltem, mert sokkal több közös pont van az érdeklődési körünkben, mint apuval. 4 embert nyertem az egésszel, apu feleségét, anyu párját, és a két testvéremet. Az élet nem állt meg, senkié, és mindenki megtalálta a helyét és a boldogságát, csak a hazugságokért volt kár. Mindent, az egy éves poklot, pocskondiázást is megbocsátottam a szüleimnek réges rég (amit többnyire én hallgattam, mivel egymással nem álltak szóba), de azt a mai napig nem tudom megbocsátani az apámnak, hogy hazudott a legelején.

És hát sokkal hamarabb túl lett volna az egészen lelkileg mindenki, ha mind apu, mind anyu normálisan, méltósággal és felelősséggel kezelik a helyzetet.

Kedves szülők, nem azzal teszik tönkre a gyerek életét, ha elválnak, hanem azzal, ha azt a modellt mutatják be, hogyan kell hazudozni, egymást szidalmazni, lelkileg zsarolni, magunkból kifordulni stb. Na ezekkel szépen tönkre lehet tenni egy gyerek életét, össze lehet zavarni a lelkét, és természetesen a saját magukét is, egy intelligens módon, csendben és gyorsan lezavart válással, sok beszélgetéssel és a dolgok egyszerű, őszinte elmagyarázásával viszont nem hiszem.

Azóta felnőttem és mióta dolgozom, nagyon sok nős férfi próbált közeledni hozzám. Annyira sok tisztes férj és családapa, hogy néha tényleg elszomorodom. Főleg olyankor, amikor emberileg vagy akár érzelmileg alapvetően kedveltem közülük valakit. De azt őszintén szólva sem megérteni, sem elfogadni nem tudom, amikor egy házas férfi kész bárhol és bármikor szeretkezni egy fiatal nővel, ugyanakkor a gyereket hozza fel mindig indokként, miért nem lép ki vagy lépett ki korábban a házasságából. A gyerekek sokkal fontosabbak annál, hogy mentségként hivatkozzanak rájuk vagy ostobának nézzék őket. Mert egyrészt okosak másrészt sokkal fogékonyabbak az emberi reakciókra, érzelmekre, hangulatokra, mint a felnőttek és úgyis mindent megéreznek.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.