Egy pornós jobban élvezi a felvételeket, mint én azokat az alkalmakat

„Valószínűleg tipikus problémával fordulok hozzátok, de sajnos hosszú vívódás után sem találom a megoldást” – kezdi a levelét Stefánia, aki egyébként egy másik álnevet választott magának, de mi mégis inkább Stefániának neveztük át. Úgysem ez a lényeg, hanem az, amiben a levélíró a Randiblog, azaz a Randiblog olvasóinak a tanácsát kéri: kihűlt a házassága. Ilyet már láttunk a férfi oldaláról, így különösen érdekes most női szemszögből is megnézni egy hasonló helyzetet, főleg azért, mert a férj reakciója elég meglepő. Ez a levél is kérdésekre végződik, ezért ha bármelyikre tudja a választ, vagy hozzászólna, vagy elmesélné saját helyzetét-történetét, kérjük, írjon a Randiblog email-címére!

„33 éves vagyok, párom 37, 2 gyerekünk van, 9 és 6 évesek. 11 éve vagyunk együtt. A problémám kb. 2 éve kezdődött: lényegében annyi, hogy én már nem vagyok szerelmes páromba. Tisztelem, szeretem, de nem úgy, ahogy mindenki elvárja. 11 év után szerintem ez valamilyen szinten természetes.

Barátnőm kitartó unszolására rávettem magam, hogy mindezt megosszam vele. Tavasszal leültünk beszélgetni, sírás ezerrel, mondtam, menjünk külön. Ő ígért fűt-fát, hogy megváltozik, jobb apa lesz és mindent rendbe hoz. Ami igazán meglepett, hogy ő észre se vette, hogy gondjaink lennének! Kb. 2 órás kínszenvedés után gondoltam, bennem van a hiba, hogy „hamar” feladom, adtam neki még 1 esélyt. Nem váltunk külön. Jött a nyár, nyaralás négyesben, nem volt se rossz, se túlzottan jó sem.

Aztán bennem megint kezdődtek a kételyek. Nem vagyok boldog, ez meglátszik a munkámon, a gyerekkel való kapcsolatomon, türelmetlen és ideges vagyok mindig. Egy hónapja megint beszélgettünk. Már arra kértem, hagyjon levegőt, mert megfojt! Úgy akarta megoldani a gondjainkat, hogy mindig ott van, mindent akar, szóval iszonyúan sok lett belőle! Ő szeret, imád és nem akár elengedni/elveszíteni.

Egyébként a napjaink úgy néznek ki, hogy alig beszélünk, kínos csendek, hasonlók. Akkor oldottabb a levegő, ha a gyerekek is ott vannak.

Egészséges nőként a szexet is megemlítem. Már régen nem olyan, mint kéne. Van, hogy hónapokig semmi. Aztán lesz, de szerintem egy pornós jobban élvezi a felvételeket, mint én azokat az alkalmakat.

2 kérdésben összefoglalhatnám az egészet: miért ragaszkodik hozzám, ha már nem jó együtt? Vagy közelítsek onnan, hogy miért nem látja be, ez már senkinek se jó? Pedig látom rajta, ő is szenved.

Az a véleményem, hogy mindig legyünk őszinték. Bármily bántó is. De itt van ő, a hiperérzékeny lelkével, aki tuti összetörne. És ennek csak én lennék az oka. Nem tehetem vele. De akkor én éljek boldogtalanul? Így éljem le az életem? Nincs jó válasz. A legkisebb rosszat kell megtalálnom.”