A netes kaladjaim közben bejelentkezett egy srác, akit már régről ismertem. Jó, akihez már volt közöm, szóval közelebbről is ismertük egymást. Persze nem kalandnak indult a dolog - de az lett belőle - ugyanis a teljesen normálisnak mondható kapcsolatunk közben kiderült, hogy nemcsak, hogy még mindig találkozgat az exével, de néha még meg is kettyinti. De ez még semmi, mikor minden borult, volt pofája megkérdezni, hogy azért leszek-e a szeretője.

Amikor rájöttem, hogy totál hülyének néz, és kérdőre vontam, egyáltalán nem szabadkozott, ami teljesen kiütötte nálam a biztosítékot. Hogyan lehet egy pasi ennyire nagyképű? Megjegyzem, az extől is elég béna, hogy beszállt másodiknak, bár ki tudja, lehet, hogy Krisztián simán letagadott előtte.

Na, de kezdjük az elején. Krisztiánt szende éveim végén (ami annyit tesz, hogy még szűz voltam), 18 éves koromban ismertem meg, ő akkor 26 volt. Imponált a kedvessége, intelligenciája és képzelőereje (ja, már akkor is jó sztorikat gyártott). Hihetetlen meséket tudott pillanatok alatt papírra vetni, és nem egyszer lepett meg fekete-fehér képeslappal, amire szürreális történeteket firkantott, sokszor belefűzve a románcunkat is. Bár imádtam azt, hogy nem ebben a világban él, ahogyan én sem, ez nem volt elég ahhoz, hogy álmaim pasiját lássam benne. Ő viszont nem adta fel, és rendületlenül udvarolt, mindhiába. Az évek teltek, és mi még mindig nem jutottunk egyről a kettőre, amikor egyszer épp egy olyan időszakomban talált meg, amikor nagyon sebezhető voltam (és ezek nem szakítás okozta sebek voltak, sokkal súlyosabbak). Előjöttek bennem az emlékek, mennyire jó volt vele beszélgetni és érezni, hogy fontos vagyok. Tizeniksz év után már teljesen máshogy láttam, minden igényemnek megfelelt: magas, intelligens, nem az anyjával lakik, humoros és a legfontosabb: tudja, milyen vagyok az álarcom mögött. Még az igazi ártatlan énemet ismerte, akit még nem értek sérelmek, nem csalódott, csak egyszerűen a tiszta volt. Tudtam, hogy ő nem verne át soha, hiszen ha megkaphatna, egy régi álma teljesülne. (Haha, mekkora idióta vagyok, hogy ilyet feltételeztem!)

Elkezdtünk randizni, és egyre közelebb éreztem magamhoz. Megint az a 18 éves kislány voltam, akinek nem voltak gondjai, és egy dolga van csak, önfeledten szórakozni. Három héttel az első igazi randink után felmentem hozzá. Boroztunk, tévéztünk, és aznap este ott maradtam nála éjszakára is. Természetesen le is feküdtünk egymással, bár szeretkezésnek egyáltalán nem mondanám, legyen csak inkább aktus. Elég szar volt az érzés, hogy amennyire klassz vele minden, annyira visszataszító az ágyban. Hogy miért?

  • nem volt szenvedélyes, inkább csak annak akart tűnni
  • erősen lázba hozta a lábfejem nyaldosása
  • nem kifejezetten figyelt az én kielégítésemre
  • gyorsan elélvezett

    Persze egy alkalomból még nem akartam következtetéseket levonni, szóval folytattam tovább a dolgot. Mikor már párszor eljátszottuk ugyanezt, elgondolkoztam, hogy ő valójában ilyen-e az ágyban, vagy csak én váltom ki belőle ezeket. Ez mondjuk sosem derült ki, de azt hiszem, mással sem lehetett jobb, hiszen abban biztos vagyok, hogy magával nagyon meg volt elégedve mindig. Szóval már kezdtem kétségbeesni a szexuális életünk miatt, amikor egyre többet hallottam tőle, hogy az exével ebédel, csak isznak egy pohár bort és a többi bullshit. Na, itt már nem csak a szex miatt aggódtam. Szépen lassan kiderült, hogy végig, amíg velem volt, az előző csaját is dugta. Aznap, amikor minden világossá vált előttem, elbeszélgettem vele, és nemhogy tagadta a dolgot, még ki is akadt! Hogyan kérhetem azt tőle, hogy ne találkozzon azzal a lánnyal, aki az egyik legjobb barátja?! Azonnal riadót fújtam a visszavonulásra, és hazarobogtam. Nyilván már másnap keresett, de én nem reagáltam semmire. Így telt el pár hét, amikor újra esélyt kapott, de sem a dugás, sem ő nem változott. Akkor elhatároztam, hogy ennek annyi. Egy ideig ő is tök jól megvolt nélkülem, de nem bírta sokáig. Amikor már rendszeressé váltak a „már nagyon látnálak” és „hiányzol” tartalmú esemesek és ímélek, megkérdeztem tőle: mi a faszt akar tőlem. (Sajnálom a vulgaritást, de hát ez már tök dühítő volt, és tőle is ekképpen kérdeztem meg. Minek is szépítsek a dolgon?) Na, és itt jött a bármit-csak-ezt-nem-vártam-volna ötlete, amiből a következők derültek ki.

  1. Sajnos nem vagyok felkészülve egy új kapcsolatra. (Na, ne! Ha ezt nem mondod, fel sem tűnik. Seggfej!)
  2. Szívesen vásárolnék neked szép dolgokat. (Miért nem kurvázol le egyből!? Megint csak seggfej!)
  3. Mivel minden jó veled, a szex meg csodálatos, miért nem leszünk csak szeretők? Aztán persze meglátjuk, hogy merre halad a kapcsolatunk, hiszen még bármi lehet belőle. (Tényleg ennyire hülyének nézel? Egy pillanatra úgy éreztem magam, mint Jane March, Tony Leung Ka Fai oldalán a Szeretőben, csak én nem hullattam volna könnyeket érte. Leírhatatlan, mekkora seggfej!)

    Miután magamhoz tértem az ajánlata után, kedvesen, de roppant határozottan a tudtára adtam, hogy köztünk soha nem lesz semmi. Persze néha még azóta is próbálkozik, én meg csak jókat derülök az üzenetein. Bár már arra sem méltatom a közeledését, hogy a barátnőimnek beszámoljak róla.

    Elég durva, hogy a pasik mennyire megalázzák magukat egy szexért. És még a csajok bujdosnak napokig, ha részegen küldenek valakinek egy félreérthetetlen üzenetet?!