Miért vagyok 25 évesen is szűz?

„A csajozási problémákról beszámoló posztokhoz, mindenekelőtt a „7 ok, amiért nincs barátnőm” című íráshoz szeretnék hozzászólni” - kezdte levelét alább Ignác álnéven szereplő olvasónk, de amiket írt szépen illeszkedik két tavalyi posztunkhoz is, amiben nők írták le, hogy miért szüzek, egyikük 25, másikuk 30 évesen. Most kaptunk egy férfitól is beszámolót a témában, Ignác azt mondja, ő is 25 éves, és eljutott oda, hogy képtelenségnek tartja, hogy valaha egyszer párt találjon. Hogy miért, az kiderül az alábbi néhány bekezdésből, Ignác még egy tanulmány linkjét is elküldte, hogy alátámassza mondanivalóját, ezt beleszúrtuk a szövegbe a megfelelő részhez. Ha ön is hozzászólna a témához, vagy magáról mesélne, vagy szívesen megosztana egy történetet, kérjük, írjon ön is a Randiblog email-címére, mert kommentelni nem lehet!

„Elöljáróban annyit, hogy sokoldalú, a koromnál jóval érettebb személyiség vagyok. Két diplomám van, az egyetemen a legjobbak között voltam, tudományos és művészeti téren számos sikerrel büszkélkedhetnék. („És akkor mi van?” – mondhatná egy átlagos lány.) A fentiek mellett nem vagyok egy kizárólag íróasztal mellett ülő, sótlan férfi, remekül társalgok, humorom is van. („Biztosan nem nézel ki valami jól” – derenghetne fel egy lányban a felismerés.) A külsőmmel sincs semmi gond, arányos testalkatom van, rendszeresen sportolok, az átlagnál igényesebben öltözködöm.

Párt találni egy huszonéves férfi számára nem könnyű, de az én esetemben statisztikai képtelenség. Mind a baráti köröm, mind a munkatársaim zöme, mind az általam látogatott konferenciák és szakmai rendezvények közönsége – néhány kivételtől eltekintve – férfiakból áll. Az egyetemi éveim alatt sem volt másként: az általam ismert nők csaknem mindegyikének párja volt, másrészt a pasijukkal szakító lányok is rövid időn belül kapcsolatban álltak. Mindez időnként komikus helyzetekkel járt, némelyik lány még a szóbeli vizsgára, sőt a jegybeíratásra is magával hozta a pasiját. Ha mindez nem lenne elég, egyre több húszas évei elejét-közepét taposó lányismerősömnek nemrég volt az eljegyzése és az esküvője (annak dacára, hogy a házasság intézménye milyen sokat veszített a népszerűségéből). Hogy a probléma gyökerét valóban a független lányok csekély száma jelenti, világosan leírja egy tanulmány, mely szerint a huszonéves lányok négyötöde foglalt, miközben a férfiaknál kétharmad az arány. Más kérdés, hogy az alternatív lehetőségként felmerülő idősebb nők vagy elutasítóak, vagy kizárólag szexuális kapcsolatban gondolkodnak (persze nem velem).

Már középiskolás koromban tapasztalnom kellett, hogy nemcsak műveltségi különbségek vannak köztem és a velem egykorú lányok között, hanem civilizációs törésvonalak – ha én naponta egy könyvet olvasok, a nők pedig érettségi óta nem sokat, értelemszerűen a testiség kivételével nem sok mindent tehetnénk egymással. Itt megint csak meg kell jegyeznem, hogy nem az értelmes lányok bújtak el, hanem a fiatalabb korosztályok színvonala romlik évről évre. Ez részben ismerőseim benyomása is. Mit olvas egy egyetemista lány? Semmit… vagy vámpíros regényeket. Buliba/diszkóba nem járok, nem a tinédzserek között keresek társat. Mivel nem sok szabadidőm van, nem engedhetem meg, hogy pl. tánctanfolyamra vagy vallási csoportba járjak. A virtuális ismerkedésnek sem vagyok a híve: a társkereső oldalakon többnyire alacsonyabb iskolai végzettségű és társadalmi státuszú személyek találhatóak (munkanélküliek, leányanyák, elvált és gyerekes nők, extrém kövérek, pénzre vadászó prostik – orvos- és ügyvédnőt bezzeg nem találtam), hihetetlenül nagy elvárásokkal, miközben fennáll a veszélye, hogy az ember minimális eredmény nélkül is internetfüggővé válhat, ami megint csak az időmet viszi el és a párra találás esélyét rontja.

Ismerve a nők egy részének vitatkozási kultúráját, meglehet, hogy az én szemléletemet teszik majd felelőssé az állapotomért, holott olyan átlagos lányt is ismerek, aki egy hónap alatt hat férfit utasított vissza, mondván „egyik udvarló sem komoly”, másrészt a szüzességem élő cáfolata annak, hogy a férfiak csak a szexre vágynak. Megtehettem volna, hogy kurvázok, de mégsem tettem. Valószínűnek tartom, hogy a nők a sötét alakokra specializálódtak; hogy ez mennyire így van, az bizonyítja, hogy sokszor még a jó kiállású, megfelelő egzisztenciájú, doktori végzettségű férfiaknak sincs mindig párjuk, ellenben a nők a legtöbb kulturálatlan, mosdatlan vagy drogos alakkal néhány perc beszélgetést követően az ágyba bújnak. Ez a probléma leginkább az értelmiséget érinti hátrányosan, nem véletlen, hogy az értelmesebb emberek később találnak társat. Bár a női nem nagy tisztelője vagyok, egyértelmű számomra, hogy nem az én próbálkozásaimmal van probléma, nem is az ismerkedési lehetőségek szűkösségével, hanem a nők igényességi szintjével.”