„Mostanában nagyon sok, az enyémhez többé-kevésbé hasonló sztorit olvastam, de többnyire egy a lényeg mindegyikben, hogy mindenki megcsal mindenkit. Félreértés ne essék, senkit nem kívánok elítélni semmilyen cselekedetéért, hisz én is hasonló cipőben járok.” Ezek a mai posztban bemutatott olvasói levél bevezető sorai. A beküldőt ezúttal Csengének nevezzük, és ő két egymást követő kapcsolatáról beszél, illetve azok kudarcairól és az ezekből levonható tanulságokról. Csenge úgy érzi, most már kicsit jobban érti, mire van szüksége a férfiaknak, de hogy ehhez mi mindenen kellett átmennie, az csak egy jó hosszú és elég szaftos olvasói levélbe fért bele. Ha ön is mesélne vagy hozzászólna, írjon nekünk emailt, ahogy Csenge is tette! A Randiblog email-címe változatlan.

„Négy éve megismerkedtem párommal, aki talán mára már exem. Viszonylag nagy képzettségi és értékrendbeli különbségek voltak/vannak köztünk, de ez számomra soha nem volt fontos, mindig a szívemre hallgattam. Nem gondoltam egy pillanatig sem, hogy ez problémát jelenthet köztünk, hisz korábban is volt már ilyen kapcsolatom, de ez még soha senkinél nem jelentett problémát. Első év tökéletes összhang. Minden működött, néha kisebb félreértések, de semmi komoly. Majd jött az első komoly veszekedés. Ugyan kissé ittas volt (nem jellemző rá, ritkán szokott alkohol fogyasztani), de talán igaz a mondás, hogy részeg ember mindig igazat mond. Első közös nyaralásunk alkalmával történt, amikor is egy félreértés során kiborult. Számomra ekkor vált világossá, hogy őt nagyon zavarja a képzettségbeli, ezáltal keresetbeli különbség is. Ahogyan az is, hogy ő nem ismeri el a munkámat, szerinte a napi 8 óra gép előtt ülés nem munka, abban nem lehet elfáradni, az meg pláne elfogadhatatlan számára, hogy én „csak ennyi” munkával lényegesen többet keresek. Arról nem is beszélve, hogy a nő ne értsen műszaki dolgokhoz, hanem maradjon a fakanál mellett, és ne mondja meg, mi baja az autónak. Nyilván másnap jött a bocsánatkérés. És talán itt követtem el a legnagyobb hibát, hogy nem léptem ekkor odébb, hanem megbocsájtottam, hisz úgy gondoltam, hogy ez nem lehet akkora gond egy kapcsolatban. Nincs tökéletes kapcsolat, minden kapcsolatban vannak félreértések. Az élet ment tovább, mi meg éltük a kis hétköznapjainkat. Házat vettünk, menyasszony lettem, lagzit terveztünk. Csak egy dolog kerülte el a figyelmem, hogy mindeközben egyre távolodunk egymástól, egyre inkább magamba fordulok, egyre több munkát vállalok. És még arra se figyeltem, hogy lassan már nem tudtam olyat tenni, ami miatt ne szólna, hogy nem jól csinálom.

Év elején munkám miatt hosszabb ideig távol voltunk egymástól, és ekkor döbbentem rá, hogy nem vágyom haza. Valami megváltozott. Már semmi sem a régi. Mindehhez hozzájárult, hogy egyik másik férfira férfiként kezdtem tekinteni. Ha szeretek valakit, számomra nem létezik más, nem nézek, gondolok, vágyok másik férfira, de még csak nem is tekintek férfiként rájuk. Hazaérve még jobban befordultam, már alig kommunikáltunk. Pár hónap múlva megismertem valakit, akitől nem szerettem volna semmit, csak beszélgetni, tanácsot kérni. Pillanatok alatt belopta magát a szívembe, a kitartása, a bókjai és a szeretete által. Itt írhatnék mindent elsöprő szerelemről, de én ebben nem hiszek. Vannak emberek, akik egymásra találnak, összeillenek, és vannak akik nem. A szerelem elmúlik, és ha nincs semmi közös két emberben, akkor rádöbbennek, hogy ha már szerelem sincs, nincs, ami összetartsa őket.

És itt kezdődött a rémálom. A kettős élet, a hullámzó érzelmek, az önostorozás, a lelkiismeret-furdalás, és még sorolhatnám. Egyik nap az egyiket szerettem, másik nap már a másikat. Az egyiket ismertem már, a másikban nem bíztam. Majd egy hirtelen felindulástól vezérelve összepakoltam, és otthagytam a régit, az újhoz költöztem, remélve, hogy véget vetek minden szenvedésemnek. Ez nem így történt. A rémálom folytatódott. Ekkor már az új lett az, akit nem szerettem, és kellett vissza a régi... És újra benne a mókuskerékben... Ugyan az új az ideális pasi, aki nem vár el semmit, mindig kedves, mindent meg lehet beszélni vele, és elfogad olyannak amilyen vagyok, pedig nem vagyok egyszerű eset, és őt is nagyon sokat bántottam, még ha nem is szándékosan. Egész életemben ilyen kapcsolatról álmodtam, és mégis...

Nagyon sokan, akik előttem írtak, többnyire arról írnak, hogy meglévő kapcsolatuk mellett van más, aki a nagy szerelem. Könnyű úgy nagy szerelemnek lenni, hogy csak a lopott órák, a jó rész jut egymásnak. És mi van a kemény hétköznapokkal? Akkor is kitartanának ezek a nagy szerelmek? Mi van a másik féllel a kapcsolatban? Ő kapja a rosszat, az új meg a jót? Talán ha belegondolna mindenki a helyzetébe, megértené, hogy miért érzik mindent elsöprőnek, tökéletesnek a félrelépésben kialakult kapcsolatot - ha egyáltalán nevezhető kapcsolatnak. Milyen probléma lehet egy olyan kapcsolatban, ahol csak a jó dolgok vannak? Nincsenek szürke hétköznapok.

A tanulság... Hová vezet az ingadozás? A bizonytalanság? Netán az önbizalomhiány? Az ideális, álomszerű kapcsolatba is beütötte fejét a szürke hétköznap, és a vergődésem. Nemrég arra kellett rádöbbennem, hogy a nagy szerelmem prostihoz fordult. Szörnyű volt a felismerés, nehéz volt elhinni, hogy ilyen előfordulhatott. Első reakció költözés, majd lehiggadás, magyarázathallgatás. Egész életemben azon a véleményen voltam, hogy egy kapcsolatban mindenhez két ember kell, és mindig is úgy gondoltam, hogy egy pasi akkor fordul prostihoz, ha nem kapja meg otthon azt, amire szüksége van. Állítása szerint nem történt semmi, képtelen volt felmenni, de... Igazából nincs is jelentősége. A lényeg az, hogy ide jutott a nagy szerelem. Miért? Mert érezte, hogy gond van, mert tudta, hogy nem vagyok boldog, és nem érezte, hogy rá vágyom. És érthetetlen volt számára, hogy egy ilyen friss kapcsolatban miért nem vágyom rá, mint férfira. Ezek után nehéz újra összekaparni - a talán eddig se létező - bizalmat. De talán nem is ő tehet erről, nem benne nem bízom, hanem csak magamban. Nem bízom abban, hogy képes vagyok hosszútávon megtartani egy ilyen pasi szerelmét. Nem ez a helyes út, nem ez a megoldás, de talán ez kellett ahhoz, hogy megértsem, mi az amire egy férfinak szüksége van. Nem tudok átlépni a történteken egyik napról másikra, de a kitartó szerelmével át tud segíteni a problémákon.”