„Egyfelől düh van bennem, másfelől pedig óriási csalódottság” - így kezdődik a mai posztban közzétett olvasói levél. Ezt most egy olyan férfi írta, akinek pont a Rómeó álnév jutott, és ő annyiban kapcsolódik egyik múlt heti levélírónkhoz, Ignáchoz, hogy ő is csalódott a nőkben. Nagy különbség viszont, hogy Rómeónál egy konkrét kapcsolat, egy konkrét nő viselkedése játszott közre abban, hogy kialakuljon a lesújtó vélemény. A társkeresőn jól indult kapcsolat leírását jónéhány kérdés követi - ha bármelyikre tudja a választ, vagy egyébként hozzászólna a történethez, vagy szívesen mesélne egy másikat, kérjük, írjon a Randiblog email-címére! Vigyázat, ez az olvasói levél is tartalmaz egy-két trágár kifejezést, ha ez zavarja, ne olvasson tovább!

„A hölgyet egy netes társkeresőn ismertem meg. Amit erről tudni kell, hogy itt egytől eddig előtte lelkisérült nőket fogtam ki, akiket minden nehézség nélkül dugtam meg. És jött ő. Kezdeményezett, bájos, tényleg azt gondoltam, hogy megfogtam vele az Isten lábát. Aztán jött az első dolog, hogy ő nem Pesten él, ahol jómagam jelenleg, hanem kb. 1 órányi vonatútra innen. Ez nem is lett volna baj, hiszen tudtam, ha jól alakulnak a dolgok, akkor mindenféleképpen megoldom a dolgot, annak ellenére, hogy nem vagyok híve a távkapcsolatnak (sem).

Első tali, szombati nap, bejött. Élőben még bájosabb volt, első látásra éreztem, hogy van benne valami. Mindenki próbálja megfogalmazni, én úgy mondanám, hogy egy korrekt csajszi, akiben ott van az a vadmacska, aki tökéletesen kiegészít. A tali jól sikerült, másnapra ismét talit beszéltünk meg. Ez szintén jól sikerült, aztán jött a következő két hét, ami gyakorlatilag pokolian kemény volt. Úgy volt, hogy hétvégén bejön, de megbetegedett, így csak két héttel később találkoztunk. Közben egész napos emailezés a munka rovására, esténként pedig egyéb formában csetelés, hála a technikának. Kaptam a visszajelzéseket, minden rendben ment. Aztán eljött a várva várt második hétnek a vége, és végre megláttam. Ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Nálam töltöttük a délutánt, ahol igencsak forró hangulat volt, de szex nem történt, nem akartam elsietni.

Este már megjelent egy olyan gondolat, hogy valami nem OK. Másnapi megbeszélt tali helyett bejelentette, hogy máshol akar, és beszélnünk kell, de ne ijedjek meg. Beszéltünk. Ahelyett, hogy korrekten kiadta volna az utam, ráokézott arra, hogy adunk magunknak időt. Elmondása szerint nincs rezgés. Aztán kiderült, hogy mi a helyzet, nem értem el semmit, én csak a fociról tudok beszélni és társai. (Harmincas vagyok, több éve van munkahelyem, állítólag nem csúnya, magas fickó vagyok.)

Nem haragszom rá, jó ember, és egy bájos hölgy.

De nem értem. És lehet, én vagyok a korlátozott, de. Ha valaki hiányzik, majdnem szex van vele, és jól érzed magad vele, akkor mi változik 24 óra alatt? Vagy ha nem így gondolja valaki, akkor miért kell az ember seggét körbenyalni? Nem értem, és ezt általánosan kérdezem. A mai világban, ahol mindenki tényleg csak dugni akar, mint az állatok, akkor 3 tali után miért nem elég az, hogy van kémia, és jól érzi magát a másikkal az ember? Vagy mi az a rezgés? Mert ezek olyan fogalmak, amiket nem feltétlen tudok hova rakni. Pedig nem tartom magam buta embernek.

Visszatérve a kifogásához, valóban nincs lakásom, nem vagyok gazdag, és elég kemény életem van, de mindent megoldok, és ezután is meg fogok oldani. Az pedig, hogy miről tudok beszélni… hát én szerintem a kommunikáció két emberes.

Szóval itt tartok, jelen pillanatban megint ott vagyok, hogy csalódtam a nőkben. Ugyanis elég sok ilyen volt, hogy minden szép, jó, külsőleg OK, de nem. Hozzáteszem, volt komoly kapcsolatom, és tudom, hogy lesz is. De nem hiszem, hogy ez az állapot hosszú távon tartható.

Emberek, ébredjetek fel!”