Rengeteg olvasók által beküldött történetet adtunk közre itt a Randiblogban az utóbbi évek során, túlnyomó többségük rosszul sikerült randikról vagy kapcsolatokról szól, megcsalásokról, arról, hogy a férfiak csak szexet akarnak, és hogy mennyire nehézkes, vagy akár lehetetlen a két nem közötti kommunikáció. Mára is egy álnévvel közzétett olvasói levelet választottunk ki, de hogy miért pont ezt a sztorit, Bálint történetét tartogattuk a mai jeles napig, az csak az utolsó pár bekezdésből derül ki. A Bálint által beküldött beszámoló ugyanis a vége felé szokatlan fordulatot vesz − bár lehet, hogy ez a befejezés csak itt a Randiblog levelezési rovatában ennyire meglepő. Ha ön is tud ilyen sztorit, vagy ha hozzászólna, bármit megírna, kérjük, írjon a Randiblog email-címére!
„Főnökeim bemutattak egy nőt, egy 2 hónapos projekten dolgoztunk együtt. 31 éves, gyönyörű arc, hosszú szőke haj, brutál test, független, tudja mit akar... Akármennyire is öltözött konzervatívan, kiszúrtam, hogy milyen dereka, segge van. Így már akkor tudtam, hogy meg fogom dugni, amikor nyújtotta kezét bemutatkozáshoz.
Meglett a száma is, egy idő után már nem csak munkáról SMS-eztünk, és feltűnt, hogy mennyire jó fej, humoros, pedig engem nagyon ritkán nevettet meg nő. Sőt, mindenki általában fáraszt, azzal, hogy buta és unalmas, tájékozatlan és közönséges. Néha a szex is szóba került, amiből levágtam, hogy egész tüzes kis csaj lehet. Végre eljutottunk oda, hogy megbeszéltük, hogy munka nélkül is találkozunk, először is elhívtam a születésnapomra, majd kb. hetente kitaláltam valamit.
Nem vacsoráztunk, nem moziztunk, mert nem akartam romantikusra venni a dolgot és átverni. Új voltam ennél a cégnél, szívattak is rendesen, de szerettem a munkát, és nem akartam barátnőt, mert tudtam, hogy úgyis a cirkusz lenne belőle, hogy nincs rá időm. Így csak bulizni jártunk. Imádtam benne, hogy akkor sem öltözött például közönségesen, de olyan eszméletlen szexuális kisugárzása volt. Természetesen mindig próbáltam leitatni, de valahogy mindig észnél maradt, pedig öntöttem bele rendesen. Így általában én rúgtam be, ami jó teszt volt így utólag, mert tök jól kezelte.
Jó hát minimálisan azért összegabalyodtunk, amitől csak még jobban bepörögtem, és egyre többet akartam belőle. Általában már attól állt, ahogy rám nézett, tudom, hogy ez most nyálas lesz, a többi meg olyan volt, hogy például előtte soha nem csókoltak úgy meg. Többi alatt azt értem, hogy mondjuk végigsimítottam a hátát, na hát valljuk be, szégyen, de ennél többre nem jutottam.
Rájöttem, hogy leitatni nem fogom tudni, valami mást kell latba vetni. De az esték soha nem akartak úgy végződni, hogy valahol belekerüljek! Vagy a részeg öccsét szedtük össze a pesti alsó rakparton, vagy a szórakozóhelyi késelés miatt ültünk tanúként az rendőrőrsön, vagy kocsival mentem, hogy eljátszom a józan rendes gyereket, és buli után hazaviszem, de feltörték. Szóval vagy öt-hat éjszaka volt, hogy más lett a vége, mint mondjuk egész héten akartam.
Viszont közben megismertem egyre jobban, és észrevettem rajta olyanokat, hogy mennyire odaadó, kedves, gondoskodó és milyen ritka belső értékei vannak. Meg, hogy néha hívogatják pasik telefonon a társaságomban is, de viszonylag gyorsan lerázta őket, és nem utalt arra sem, hogy később ráérne.
Folytatódtak a bulik, vittem az én haverjaimmal is, na ilyen meg aztán végképp nem volt korábban, hogy bemutattam volna bárkinek is egy olyan csajt, akit csak dugni akartam. Olyan is volt, tudom, hogy ez szemétség, hogy ha láttam, hogy nem lesz semmi ma már, simán ott hagytam őket, és elmentem körülnézni a helyen… ezt-azt... Elvolt az ökör haverjaimmal pár perc ismeretség után is. Persze haverok is mondták, hogy mennyire jó fej a lány, de ami feltűnt, hogy kérdezgették, legközelebb mikor megyünk. Mondom mi?? Mi ez a többes szám, csak megmutattam, hogy ők is lássák, egyáltalán milyen nő áll velem szóba, de ne kezeljenek már párként, mert attól hányok. Szóval imádtunk együtt lenni, majd már egyre több kimozdulást mondott le, és helyette elment vacsorázni valakivel, aki gondolom, mást is akart tőle. Ha megkérdeztem, hova megy, simán megmondta, mert nem voltunk együtt ugye. Erre mondjuk kinyílt a bicska, hogy na nehogy már vigyék a nőt, kell nekem ez a lány, és már az is mindegy kezdett lenni, hogy mikor dugom meg, csak minél több időt legyen velem. Ami már azért is nehéz volt, mert lejárt a két hónap, vége lett a munkakapcsolatnak.
Nem ismertem magamra. Próbáltam rávenni, hogy menjünk új helyekre, ne csak inni és bulizni, de láthatólag tök jól elvolt nélkülem is.
Nem vagyok egy teperős alkat, tudtam, hogy zaklatás nélkül is meg fogom tudni oldani, hogy valahogy ott legyek, ahol ő. Egy ismerős csajon keresztül figyelemmel követtem − aki amúgy full félreértette a közeledésem, így először őt kellett rendbe rakni, hogy csak infó kell, nem a teste. Szerencsére vette a lapot, tőle tudtam meg, hogy egy súlyos betegséggel kórházban van. Persze mentem be egyből, minden nap munka után rohantam hozzá, másfél hónapig kb. Volt, hogy úgy cseréltem ki a felsőjét, hogy eszembe sem jutott, mit tennék most a melleivel, csak az, hogy minél hamarabb jöjjön ki onnan, és újra legyenek programjaink.
Nem kérdezgettem, mert nem akartam, hogy tudja, hogy érdekel, de levágtam, hogy leadta lassan a vacsorás pasit. Néha jött virág a kórházba, de aztán lekopott... Na és ami nem én vagyok, utána még 4 hónapig nem feküdtünk le, először csak a múlt héten. És kész, ott vesztem el. Nekem végem van tuti. Nem is gondoltam volna, hogy valaha felhagyok a korábbi gyökér viselkedésemmel. Mert ha sikerül az elején megfektetnem (amihez hozzá is szoktam korábban), az biztos, hogy nem lesz soha a nőm, mert egyszerűen nem hagyom magamnak, hogy a testén kívül mást is ismerjek belőle. Pedig most már nem akarom elengedni soha. Még utolsó kezelései lesznek nyáron, az még egy hónap kórház, utána pedig szerintem lánykérés. Egy ilyen gyökér, mint én voltam, ki gondolta volna.”