Nem ritka eset, hogy rosszkor találkozunk valakivel és szeretünk bele: mondjuk akkor, amikor az illetőnek már van családja, vagy legalábbis párja. Sokakat ez nem riaszt vissza, mossák kezeiket, hiszen akit el lehet szedni a pasijától/nőjétől, azt miért is ne szednénk el – a probléma kettőjük közt nem ezzel kezdődik, ez csak annak az eredménye. Nem mindegy viszont, hogy a másik hogyan zárja le a kapcsolatot az aktuálissal – legalábbis ez derül ki abból a két történetből, amit most közölni fogunk.
Egyik olvasónk végigasszisztálta a szeretője hazugságait a felesége felé, és emiatt ábrándult ki teljesen belőle. A másik olvasónk partnere viszont korrekten viselkedett: még azelőtt lezárta egyébként régóta tartó kapcsolatát, még mielőtt bármi is történt volna köztük. Önnek melyik verzió a szimpatikusabb? Naná, hogy a második. Jellemrajzot ad ugyanis, ki hogyan szakít egy harmadik fél miatt. Miért gondolják mégis a szeretők, hogy partnerük majd velük más lesz és nem fogja őket átvágni? Írja meg véleményét a Randiblog email-címére, de előbb olvassa el az alábbi sztorikat!
„Lackóval akkor találkoztunk, amikor már kétgyerekes családapa volt, de nem bírtam ellenállni a zöld szemeinek és a lehengerlő humorának, hamar az ágyában találtam magam” – mesélte a 28 éves Margó. „Kapcsolatunk lazának indult, csupán testi jellegűnek, ám ez egy idő után szerelemmé változott.
Mindent meg tudtunk beszélni, mindent meg is beszéltünk, a feleségével való problémákat is. Akkor azt hittem, nincs nála őszintébb ember. Aztán ahogy oszlani kezdett a rózsaszín köd és szembe kellett nézzek kapcsolatunk mivoltával, sok minden teljesen más megvilágításba került. Minél többet volt nálam, annál többször kellett végighallgatnom a feleségével folytatott telefonbeszélgetéseket – az asszony persze nem tudott rólam, így Lackó mellettem ülve, szemrebbenés nélkül adagolta be neki, hogy épp egyedül van a vidéki albérletében, több napos kiruccanásokra úgy tudtunk elmenni, hogy azt hazudta, kiküldetésben van, úgyhogy szép lassan világos lett, hogy bár hozzám látszólag őszinte, az egész élete egy hazugságra épül. Nem tudtam bízni benne. Egyre inkább taszított a viselkedése, ami velem szemben ugyan nem változott, de már tudtam, hogyan viselkedik a feleségével, aki otthon neveli a két gyereket gyanútlanul. Aztán egyszer bejelentette, hogy ha szeretném, elhagyja az asszonyt. Akár már másnap. Költözzünk össze, éljünk együtt boldogan. Ez tette fel az i-re a pontot. Más szeretők ilyenkor biztosan kiugranak a bőrükből, hogy elérték a céljukat, de én annyi hazugságához asszisztáltam az elmúlt hónapokban, hogy csak nevetni tudtam az egész felvetésen. Én ilyen emberrel nem akartam élni. És ez volt egyébként az a pillanat is, amikor szakítottam vele. Később kiderült, igazam volt. Nem az első nő voltam, akivel megcsalta a feleségét, nem is az utolsó, de mégcsak nem is egyedüli akkor, amikor viszonyunk volt. Ugyanúgy hazudott nekem is, mint a feleségének. Bár akkoriban ennek nem volt jele, éreztem, hogy ha úgy alakul, velem is ugyanazt fogja folytatni, mint a nejével."
Másik olvasónk, Mariann munkából kifolyólag már két éve ismerte Tamást, amikor ismét együtt kellett megoldaniuk egy nagyobb feladatot. „Addig is nagyon szimpatikus volt, és ez az érzés egyre mélyebb lett, ahogy lassacskán megismertük egymást az egy hónap alatt. Nem történt semmi, csak beszélgetések, hülyéskedések, aztán a sikeresen megoldott feladat után, az utolsó nap leültünk egy bárban, ahol kölcsönösen szerelmet vallottunk egymásnak. A bibi csak ott volt, hogy neki akkor volt egy hat éves kapcsolata egy nővel. Tamás elmondta, hogy nem akar fájdalmat okozni a csajnak, mert az is lehet, hogy egy fellángolásról van szó mindössze, ami annak a jele, hogy problémák vannak ezzel a kapcsolattal, úgyhogy még mielőtt egy ujjal is hozzám érne, hazamegy és megpróbálja rendbe szedni az egészet. Nem történt tehát egy simogatás és egy csók se, bár mindketten nagyon vágytunk rá. Tamás pedig úgy tett, ahogyan mondta, bár utólag kiderült, azt is közölte a nővel, hogy belémszeretett. Szerinte ez így volt tiszta ügy. A csaj persze kibukott, nem is hitte el, hogy semmi nem történt kettőnk között, ennek ellenére tíz körömmel ragaszkodott a pasijához, és mindenféle ocsmány levelekkel próbált engem irritálni. Tamás egy hónapig bírta még mellette, mielőtt végképp feladta a dolgot. Ezalatt az idő alatt egyébként mindössze egy levelet váltottunk, hogy ne legyek képben, hogy ne befolyásoljam a döntésében. Egy hónap múlva viszont összepakolt és elköltözött – még aznap nála töltöttem az éjszakát, és azóta is (négy éve) együtt vagyunk. Sokat gondolkoztam azon, mi lett volna, ha Tamás nem ilyen korrekt módon zárja le a kapcsolatát a barátnőjével. Ha mondjuk a szeretője leszek egy ideig, és titokban találkozgatunk. Megtehette volna, hisz olyan szerelmes voltam, hogy simán belementem volna. De nem kért ebből, és ennek nagyon örülök. Azt hiszem, csalódtam volna benne, ha ez megtörténik, és nem biztos, hogy itt tartanánk, ahol most. A hazugságot és hűtlenséget kívülről sem jó nézni."