„Húszas éveim elején járok. Gondoltam, megosztom veletek életem egyik legnagyobb hibáját” – így kezdi levelét a mai posztban olvasható történet beküldője, akinek az Anett álnevet dobta a gép. Legutóbbi levelezős posztunkban egy olyan lány mesélt, aki csak majdnem jött össze egy idősebb férfival, Anettnél viszont tényleg rendes kapcsolat lett abból, ami eleinte titkos kalandnak indult. Hogy miért mondja utólag azt Anett az egészre, hogy élete egyik legnagyobb hibája volt, azt természetesen nem fogjuk előre elmesélni a bevezetőben, érdemes érte végigolvasni a posztot. Ha véleménye vagy saját története van, kérjük, ön se tartsa magában, hanem írja meg nekünk a Randiblog email-címére!

„Csacska 15 évesen egy új helyre költöztem szüleimmel. A szomszédban egy nálam kicsit több, mint 10 évvel idősebb férfi lakott, akivel hamar jó kapcsolatot alakítottam ki, sokat beszélgettünk, röhögcséltünk a lépcsőházban. Ábrándoztam arról, hogy milyen lehetne vele. Aztán az idők folyamán a férfi is elköltözött és én is.

4-5 évvel később egy véletlen folytán az egyik szórakozóhelyen leöntöttem az ingét, nagy bocsánatkérések közepette, egymásra ismertünk és elkezdtünk beszélgetni, hogy melyikőnknek hogy zajlott az élete az elmúlt években. Kiderült, hogy ő túl van egy váláson és most van egy barátnője. Elmeséltem neki, hogy én is kapcsolatban vagyok, majd ahogy hajnalodott, elköszönt és távozott.

Másnap reggel egy ismerősnek felkérés jött tőle, azonnal elfogadtam és örültem, hogy így érdeklődik felőlem. Minden egyes nap beszélgettünk órákat, már nem csak online, hanem telefonon is. Szoros barátságot kötöttünk, mindenről beszámoltunk egymásnak, találkozgattunk titokban, hogy a párjaink ne legyenek féltékenyek. Időközben az én kapcsolatom véget ért és a férfinál (nevezzük Antalnak), szóval Antalnál kerestem a vigaszt. Eleinte tényleg csak vigasznak kellett, lelki támasznak.

Ahogy teltek a hetek, kaptam egy állásajánlatot, távol Antaltól (180 km). Úgy gondoltam, elfogadom, új életet kezdek. Egyik délután találkozót kértem tőle és elmondtam neki a szándékaim, miszerint elköltözök és el akarok köszönni tőle. Ekkor szerelmet vallott. Megijedtem, nem akartam feldúlni az életét. És ám ellenkeztem, a csókja mégis jól esett. Végül elköltöztem, a beszélgetések nem szakadtak meg, sőt kapcsolatunk még erősebb lett. Egy idő után a barát helyett már szerető voltam, ami nekem nagyon kényelmes volt. Nem volt kötöttség, viszont minden testiséget megkaptam egy olyan embertől, akit bírtam. Féltem is volna belemenni vele egy komolyabb kapcsolatba, féltem, hogy játszik (mint később kiderült, igazam is lett.)

Évek teltek el így, aztán kezdett tönkremenni a kapcsolata, miattam. Utánam akart költözni, és ezt közölte is a barátnőjével. Számos huza-vona után megkértem, hogy próbálja meg rendbe hozni a kapcsolatát, nem akarom elrontani.

Egy hónap telt el anélkül, hogy keresett volna, majd beleőrültem. Hiányzott, kénytelen voltam bevallani magamnak, hogy szeretem és nem tudok nélküle meglenni. Egyik délután üzenetet küldött a legjobb barátnőmnek, hogy érdeklődjön felőlem. Még aznap este sikerült találkoznunk, soha többé nem akartam elengedni. A kapcsolata tönkrement. Így elkezdtük a közös életünket. Néhány hónap telhetett el, mikor a volt barátnőjétől egy üzenetet találtam. (Nem tudta, hogy együtt vagyunk, csak hogy velem mindig mindent megbeszél és hatással vagyok rá.) Leírta, hogy tönkrement a kapcsolatuk, és tudja, hogy Antal félrekacsingatott, de bízott benne, és hogy számára ő a nagy ő, és most értelmetlennek érzi az életét. Aznap, mikor Antallal lehetőségem nyílt beszélni, elmeséltem neki, mit kaptam az exétől.

Eltelt néhány nap, majd Antal összepakolt, és egy üzenetben közölte, hogy nem tud velem lenni tovább, neki a volt barátnője az igazi nagy ő. Elhagyott. Ettől tartottam mindig, hogy csak játék leszek számára, és végül is igazam is volt.

Hónapok teltek el, még mindig nem tudok túllépni rajta. Újra a volt barátnőjével van, úgy látszik, mégis ő volt az igazi, én meg itt maradtam sajgó szívvel. Visszatekintve kár volt olyan férfival kezdenem, akit otthon egy szerető barátnő várt... legalább tanultam belőle.

Köszönöm, hogy elmesélhettem.”