„Nemrég olvastam egy sztorit az oldalon, aminek ez volt a címe: „Szeretetkurva lettem, aki szétteszi a lábát, hogy fontosnak érezze magát”. A cikkben szinte magamra ismertem. Úgy éreztem, le kell írnom a sztorim, hogy a hozzánk hasonló lányok ne essenek bele ugyanebbe a csapdába, ne higgyenek egy kósza mosolynak és ne várjanak semmit a filmekből ismert „baszspanoktól”. Legalábbis szexnél többet semmiképp!” – ma Stella leveléből idézünk, akinek nagy csalódást okozott egy férfi, de legalább tanult az esetből, még ha a következtetések igen keserűek is (az igazi neve természetesen nem Stella)! Ha ön is ilyen borúsan látja a helyzetet, vagy ha tud valami megoldást, esetleg elmesélné saját történetét, vagy egyébként reagálna arra, amit Stella írt, kérjük, a Randiblog szokásos email-címét másolja be a „címzett” mezőbe levélküldéskor!
„Az az igazság, hogy én is tudom magamról, tipikusan egy könnyen megdugható agyatlan ribancnak láthatnak azok az emberek, akik nem ismernek. Meg sem kell szólalnom és máris jó páran próbálnak megfektetni. Volt idő, amikor nem éltem az élet adta lehetőségekkel. Szerelmet akartam és szőke herceget. Azonban mára pont olyanná váltam, amilyen nem akartam lenni. A többszöri csalódás felnyitotta a szemem, és megtanított arra, hogy rengeteg békát kell még megcsókolnom, amíg megtalálom azt a herceget, és hogy az alatt a bizonyos békacsókolgatás alatt ne éheztessem a puncim, élvezzem ki az élet adta lehetőségeket, amíg még fiatal vagyok és kívánatos. Így hát ismerkedni kezdtem különböző közösségi és társkereső oldalakon. A gép egy helyes fővárosi pasit dobott nekem, akivel szinte az első perctől fogva úgy beszélgettünk, mint akik ezer éve együtt vannak. Naphosszakat írogattunk egymásnak, rengeteg képet osztottunk meg egymással, szinte izzott tőlünk a webcamera. Csak kívántuk és kívántuk egymást napról napra egyre elviselhetetlenebbül… Így ment ez egy hónapig, mire rászántam magam, hogy ha már „jó kislányként” haza nem hozhatom, ezért majd én fogom leküzdeni a köztünk lévő távolságot és útnak indulok a nagyváros felé, hogy „bevegyem” mint egy kibaszott nagy várat!
A pályaudvaron várt és rögtön csókkal köszöntött. Belső istennőm azt súgta, hogy igen, tökéletes éjszaka elé nézünk. Nem is csalódott, hiszen egy álom volt az egész. Figyelmes volt velem, érzéki, vad, egész „ÁLLÓ” éjszaka ki se másztunk az ágyából, végül magához ölelve aludtam el. Reggel ágybareggelivel lepett meg, elkészültünk és kikísért a pályaudvarra. Azt éreztem, hogy fontossá váltam a számára, és ennek koránt sincs vége. Azt mondta, hogy szeretné velem folytatni ezt a kapcsolatot, mire én azt feleltem, hogy a távolság miatt még át kell gondolnom, erre ő kérdőre vont, hogy mit kell ezen átgondolnom, ha mindketten egymást akarjuk. Beláttam, hogy igaza van.
Közös nyaralást terveztünk a haveri körömmel, de mivel anyagi helyzete nem engedte, így nem tudott eljönni velünk. Megígérte, hogy minden nap fel fog hívni, és egyik este meglátogat a nyaralóban. Mondanom sem kell, hogy az ígéreteiből semmit sem tartott be! Nem hívott, nem jött el, és amikor nekiszegeztem a kérdést, kibújt a szög a zsákból, hogy a távolság... meg hogy ő átgondolta… meg hogy nem akar bántani… szóval a szokásos lerázós dumák. Kértem, hogy találkozzunk és beszéljük meg a dolgainkat, de hirtelen 180 fokot változott, bunkó lett és az utolsó üzenetében közölte velem, hogy kurvára nem érdeklem, de ha Pesten járok, keressem meg, mert jó volt engem kúrni… Na szóval kimutatta a foga fehérjét. Azóta (pont 1 éve) nem is hallok felőle. Álmaimban se gondoltam volna, hogy ennyire félreismerem majd.
Hosszú idő után vele éreztem újra azt, hogy igenis nő vagyok és igenis szexi vagyok, és hogy milyen érzés, amikor kellek valakinek, ezért ez a csalódás nem vette el a kedvem a nagybetűs élet élvezésétől, megerősödtem, mert megtanított arra, hogy ne várjak semmit egy ilyen alkalmi kapcsolattól. Mivel a herceg még mindig sehol, és néha mérhetetlenül eluralkodik rajtam a szeretetéhség, mint minden nő, én is törődésre, figyelmességre vágyom, ilyenkor viszont megesik, hogy kikötök egy-egy férfi ágyában. Persze nem engedek akárkit a bugyimba, de mégis csak azt érzem, hogy „szeretetkurva lettem, aki szétteszi a lábát, hogy fontosnak érezze magát”. És ezt neki „köszönhetem”…”