Először óhatatlanul Uhrin Benedek jut az ember eszébe a fenti videó nézésekor, de a sztori annyira szép és magával ragadó, hogy pár perc után már csak arra lehet koncentrálni, hogy az ember kibírja bőgés nélkül. Fred Stobaugh, a kisfilm főszereplője az USA-ban él, Illinois államban. Néhány hónappal ezelőtt hunyt el felesége, Lorraine, akivel 75 évig voltak házasok. Már csak azért is megéri megnézni ezt a videót, hogy az ember lássa, hogy a 96 éves bácsi mennyi szeretettel beszél feleségéről, akivel 1938-ban ismerkedett meg, az ő szövegéből készült dal pedig egyszerűen mindent visz.

Fred Stobaugh nem zenész, soha életében nem énekelt vagy játszott hangszeren, felesége halála után mégis írt egy dalt Lorraine-hez, igaz, csak a szöveget rögzítette. Aztán látta egy dalszerzői verseny hirdetését, és úgy döntött, indul. A Green Shoe Studio felhívása énekes-dalszerzőknek szólt, és a versenyen indított számot a kiírás szerint élőben kellett előadni, az előadást levideózni, a videót feltölteni a netre, majd jelentkezésképpen a linket kellett elküldeni a stúdiónak emailben. Ezek után elég nagy meglepetés volt, hogy rendes postán is jött egy jelentkezés egy hatalmas borítékban. Ez volt Fred Stobaugh jelentkezése.

A bácsi elmesélte élete történetét, és elküldte a dalszöveget is azzal, hogy ő aztán nem tud se hangszeren játszani, se énekelni. A Green Shoe Studio azonban így is felvette a kapcsolatot Fred Stobaugh-val, bár jelentkezését a versenyre természetesen nem tudták érvényesnek elfogadni. Ehelyett felajánlották neki, hogy egy profi zenész megzenésíti a dalt, és profi énekes fel is énekli – a számból hivatalos verzió készült, ami már meg is vásárolható ide kattintva.

A fenti videó legszebb pillanata a végén látható, amikor a bácsi először hallgatja meg a saját dalszövegével készült számot, az Oh Sweet Lorraine-t: az arcán, a tekintetében ott van az elmúlt 75 év, nem kell angolul tudni ahhoz, hogy az ember azonnal mindent értsen. Maga a dalszöveg egyébként roppant rövid, de pont egyszerűségétől olyan megkapó. „Ó édes Lorraine” – írja Fred Stobaugh – „bár még egyszer végigélhetnénk a régi szép időket, de az élet csak egyszer fordul körbe, és soha többé.” A dal azzal zárul, hogy az emlékek soha nem fognak elhalványulni – pedig 75 évnyi házasságból biztosan van mire visszaemlékezni.

Ön is tudna mesélni egy ilyen szerelemről?

Ha olvasna még hasonlóan szép történeteket, dal nélkül, viszont hazai szereplőkkel, kattintson ide, hiszen volt már ilyen posztunk. Ha akkor ön nem küldött be nekünk történetet, akkor sincs veszve semmi, hiszen a Randiblog email-címén folyamatosan várjuk a sztorikat.