A hosszú hétvégén volt egy posztunk, amiben Ilona azt mesélte el, milyen volt, amikor egy csak-szex-és-más-semmi típusú kapcsolat során a srác egyszercsak belészeretett, neki pedig hárítania kellett szexpartnere romantikus közeledését. Ilona azt mondta, élete legkínosabb randija volt ez, de a napokban kaptunk egy válaszsztorit, és ennek beküldője, Ágoston azt mondja, egy kínos randevúnál sokkal nagyobb bajt is okozhat az a mondat, hogy „bocs, de csak a szexre kellesz”.

Pedig az ő esetében fordított volt a helyzet, azaz nem a nő mondta a férfinak, hanem Ágoston mondta ezt a mondatot a barátnőjének. Többször is. Hogy mi lett a dolog következménye, azt nem mondjuk el előre, érdemes figyelmesen végigolvasni Ágoston levelét. Ön is mondott már ilyet? Esetleg önnek mondta valaki? Örülnénk, ha ön is elmesélné saját történetét, akkor is, ha nem kapcsolódik szorosan az alábbi sztorihoz! A leveleket a Randiblog email-címére várjuk.

„A Bocs, de csak szexre kellesz cikkhez szeretnék hozzászólni. Ahogy a címet elolvastam, beremegett a lábam, azonnal összeszorult a gyomrom és levert a hideg veríték. És akkor itt gyorsan el is mondanám, hogy nem kiscsaj, hanem 36 éves férfi vagyok. És még csak nem is hallottam ezt a mondatot, vagyis nekem nem mondta egy nő sem szerencsére és nem is éreztették, viszont ami miatt rosszul lettem az elolvasásától, hogy ezzel ellentétben én igen sokszor elmondtam. Ugyanannak a nőnek, akinek a gondolatától 3 év után sem tudok szabadulni. Így írásommal óva intenék minden ezzel dobálózó férfit. Egyrészt egy érzékenyebb nő önképét teljesen földdel egyenlővé tudja tenni, de ha ez nem is elég ok,  nagyon csúnyán vissza tud ütni, és akkor mit mond egy férfi, aki egyébként következetes és határozott az élet minden területén? Hogy jaj nem úgy gondoltam. Meg hogy az akkor volt, azóta már máshogy látom. Meg úgy megszoktalak. Igen, csak dugni akarlak, de abból jó sokat, ha lehet, és majd mostantól kicsit tovább is maradhatsz reggel. És munka után is gyere, ha erre jársz. Meg hétvégén is.

Nekem 2 és fél évig volt ilyen módon a szeretőm egy lány. Nem is lány, egy gyönyörű nő. Olyan, akinél jobbat nem is kívánhattam volna magamnak, pont emiatt talán ösztönösen is hárítottam már az első másodpercnél mindent, mert egyszerűen azt váltotta ki belőlem az a nő, hogy te jó ég, csak nem megtaláltam, akit nem is kerestem? Ha én őt elengedem, akkor egyrészt oltári nagy barom vagyok, másrészt soha olyat még egyszer nem találok, mert nem lehet olyan szerencsém, és őszinte leszek, nem is nézek ki annyira jól. Ezekkel a gondolatokkal fárasztottam magam. Az előtte lévő csajaim a közelébe sem érhettek, mi esély lett volna rá, hogy később lenne jobb, és az élet azóta bizonyította is, hogy ezt rendesen elbasztam. Nincs rá jobb szó. Visszakanyarodok, mert így nehéz lehet követni. Szóval megismertem a nálam pár évvel fiatalabb nőt, gyönyörű arc, gyönyörű test persze, hogy minden férfi azonnal megdugná. Én is, de ki is fejeztem rögtön, hogy ha ez így jó neki, hát maradjon a dolog, de részemről ennyi. Kb. minden ötödik szeretkezéskor rá is erősítettem erre, vagy valami baromságot sikerült csinálnom. Leszólni a vacsorát, amivel készült, hogy anyám nem így szokta, vagy megbeszélni, hogy hányra várom a lakásomba és váratni 20 percet, mert nem sikerült hazaérni, télen simán kiengedni az ágyamból úgy, hogy tudom, hogy munkába indulás előtt még 25 percig a havat fogja kaparni a kocsijáról. Ezekkel ha nem is akartam, de a szavak nélkül is a medrébe tereltem a dolgokat, ha csúnyán akarnám mondani, akkor tudta, hol a helye. De ha éppen nem bántottam meg és egyszerűen szóba került, hogy milyen jól elvagyunk, akkor meg hallgattam nagyokat.

Ő pedig csak kitartóan szeretett, ahogy írtam is, sokáig. Okosan szeretett, türelemmel. Nem hisztizett, nem követelőzött, hogy csúnyán mondjam, annak örült ami van, jó hát néha láttam a szomorúságot a szemeiben, de mindig sikerült „kidugnom” belőle. Miután keze-lába remegett, nem volt szomorú, az biztos. Nem magam akarom fényezni, együtt volt a szex verhetetlen vele. És ahogy a nagykönyv szerint lenni szokott, és magamban tudtam is, hogy el fog jönni ez az idő, bemutattak neki valakit, pont egy haverom volt a kerítő, akit azóta is ki akarok végezni, és egyik napról a másikra lelépett. Alig-alig válaszolt, lett valaki, akitől nem csak dugást kaphat, hanem minden mást, amit én nem tudtam elképzelni. Egyébként hozzáteszem, nem vele, hanem senkivel, akkor voltam karrierem csúcsán, és tökéletesen herótom volt attól, hogy bárkihez is alkalmazkodjak.

Viszont azóta mintha lapáttal vertek volna fejbe, úgy világosodott meg, hogy mekkora barom voltam. Nem gondoltam volna, hogy mennyi mindennel haladtam előre az addig elfogadottan sivár életemben: normálisabb lettem a szüleimmel, tesóimmal, elkezdtem újra edzőterembe járni, eladtam a tragacs kocsimat sok év huzavona után, elvégeztem egy magas szintű tanfolyamot és bevállaltam extra munkákat mert ez az előléptetésem feltétele volt. És tudom, hogy ez miatta volt. Nem neki akartam bizonyítani, hanem olyan hátteret adott a maga extranőies személyével, pedig hát nem is kértem, sőt kifejezetten elutasítottam, szóval a rendszeres szex, női érintés, gyengédség egy teljesen új életbe vitt, amit mire észrevettem, és mondjuk ki, megszoktam, már nem volt sehol. Azóta azt érzem, minden neki szólt. Mindig tanul az ember, gondolom, nem én vagyok az első, aki koppant.

Ha ezt neki írtam volna most le, akkor sem vezetne semmire mert már 3 éve nincs mellettem, és tökéletesen boldog az én alázó viselkedésem nélkül is. Azért írtam le, hogy vigyázzunk azért ezekkel a szavakkal, mert ha sokat mondogatjuk, megérti és elfogadja a nő és onnantól nincs visszaút. Olyan lesz, mint ahogy a rossz férfit írják le: addig marad, amíg nem jön jobb. De ilyen esetben mindig jön.”