„Rengetegszer megjártam már a pasikkal kihasználás szintjén” – ennyit bocsátott előre levele bevezetőjében az alábbi sorok beküldője, akinek a Szimonetta álnév jutott. Szimonetta a rengetegből három konkrét történetet írt meg nekünk, amik közül az első egy rosszul sikerült randi története, a másik kettő azonban egy-egy hosszabb kapcsolatot ír le. Pontosabban azt, hogy azoknak miért lett vége, és az okok mindkét esetben meglehetősen hasonlóak. Szimonetta azt írja magáról, hogy jó anyagi körülmények közül származik, és igen, mindhárom kapcsolatban központi szerepet játszik a pénz. Szerencsére Szimonetta mostanra megtalálta a boldogságot, de úgy látszik, sok férfi van, aki nem tudja kezelni, ha barátnőjének több/sok pénze van. Önnek is volt olyan kapcsolata, amibe beleszóltak az anyagiak? Kérjük, írja meg véleményét vagy saját történetét a Randiblog email-címére!

„Az első csalódásom jó pár évvel ezelőtt történt, amikor elhívott egy srác randizni, megbeszéltük, hogy nem kell értem jönnie, van autóm, ha moziba szeretne menni, találkozzunk a mozi előtt. (Tetszett a srác, előtte párszor buliban összefutottunk de csak pár mondat erejéig.)

Így is történt, elindultam adott napon, adott helyre moziba, azonban a srác – moziünnep lévén – közölte, hogy túl drága a jegy mindkettőnknek (??) és ő előző este egy elit étteremben volt vacsorázni a haverokkal, így menjünk inkább kirándulni autóval valamerre. Tanácsomra, hogy 500 Ft/fő egy jegy, kifizetem a sajátomat, nem kell meghívnia, közölte, hogy ő hívott el randizni, ez így nem lenne fair. Mondom oké, akkor menjünk kirándulni autóval. Kiérünk a parkolóba és azt látom, hogy srác rázza a fejét aggodalmasan, kérdezem mi a baj? Ő arra gondolt, hogy ne az ő autójával menjünk kirándulni, hanem az enyémmel, mert hát az üzemanyag is drága… és én ekkor közöltem vele, hogy bocs, mennem kell, szia.

A második csalódásommal jártam 7 hónapot, először minden jól alakult, szép remények, bizakodások, kedvesség, kis meglepetések, családi bemutatás, majd 2 hónap elteltével elszabadult a pokol. Jó anyagi körülmények közül származom, amit szüleimnek köszönhetek, de vannak határok. A srác miután megmelegedett a helyén, elkezdett a hátam mögött édesanyámtól pénzt kéregetni, úgy, hogy közben tőlem is kért pár ezer forintokat, amiket nagy nehezen megadott. Egyik alkalommal baráti társasággal beültünk valahova, srác közölte nincs nála pénz, fizessek. Persze, belefér, nem várom el, hogy mindig mindenre meghívjanak, fizetek. Fizettem, távoztunk, majd este jött édesanyám kérdése: ki fizetett? Mondtam, hogy én – hozzá kell tenni, megint, hiszen vagy nem volt nála pénz, vagy tőlem kért kölcsön, mert a pénztárcája ötödszörre is otthon maradt. Édesanyám nagy ledöbbenés közepette elárulta, hogy mielőtt elindultunk volna az esti programunkra, tőle kért kölcsön a srác délután tízezer forintot... Ekkor telt be a pohár, nem vagyunk szeretetszolgálat, sem bank. Szakítottunk.

A harmadik csalódásommal 3 hónapos kapcsolatunk volt, itt már alapból figyeltem a jelekre is. Első pár hét minden rendben, harmadik hét, lakásom tele a cuccaival – meg sem beszéltük, hogy ideköltözik – saját fiók, fürdőben polc, cipők, ruhák, mind férfi. Második hónapban megemlítettem, hogy ha már itt eszi a penész látástól mikulásig, legalább a rezsibe fizessen bele, hiszen főzök, mosok, takarítok, vasalok rá is! Jött a nagy durca, hogy ő nem keres annyit, hogy bele tudjon fizetni, de majd valamennyit ad. Kértem, hogy akkor fizetem a rezsit, vásároljon be kaját a boltba, hiszen amennyit eszik naponta, én heti szinten ettem ennyit és rengeteg pénzem az ő etetésére ment el. Rendben, lemegy, bevásárol. Ez megtörtént egy alkalommal, majd folyatódott minden tovább, mostam, főztem, takarítottam, rezsit fizettem, vasaltam. 3. hónapban elmentünk kirándulni, ahol közölte, hogy ő nem hozott egy fityinget se magával, mivel egy forintja sincsen, úgyis állom én az összes költséget. Kénytelen voltam fizetni mindent, de itt valami megtört. Ha nincs elég pénze, akkor ne akarjon kirándulni menni, lakjon otthon, és ne engem használjon ki mindenhogyan.

Úgyhogy férfiak, elhiszem, hogy vannak olyan nők, akik csak a pénzre, autóra, lakásra, luxusnyaralásokra mennek, de elég hülyék vagytok, ha azt hiszitek, hogy csak ilyen nők vannak, elárulom, ilyen férfiak is vannak. Tehát, lehet a nőkre ujjal mutogatni, hogy bezzeg amikor... meg csak a nyaralás kellett neki, én ujjal mutogatok rátok, hogy bezzeg úgy jártatok a nőkkel, ahogy én eddig a pasikkal, mert én is hülye voltam és naiv.

A három csalódásomból okulva, okosabban és tiszta fejjel léptem bele a jelenlegi kapcsolatomba. Próbálom nem kivetíteni rá az engem ért sérelmeket, azonban úgy gondolom, hogy megtaláltam az arany középutat. Intelligens, kedves és törődő pasit ejtett utamba az élet, akivel minden percem boldogság. Nem megyünk luxusnyaralásokra, nem kérkedünk a pénzünkkel és nem használjuk ki egymást, tudunk gyalogolni autózás helyett, és fontosabbnak tartunk egy otthon töltött összebújós estét, mint ezeregy bulit összesen, ha a barátokkal akar tölteni egy estét, elengedem, jár neki a szabadság, felőlem be is rúghat, majd másnap kipiheni, ha barátnőkkel akarok lógni, nem féltékenykedik, megvan az a bizonyos bizalom egymás irányába.”