Van a féltékenységnek egy olyan szintje, ami normális: ha szerelmesek vagyunk valakibe, természetesen nem szeretnénk azt, hogy imádatunk tárgyára valaki más rátegye a kezét. Van azonban a féltékenységnek egy olyan szintje is, ami annyira terhes tud lenni a másik fél részére, hogy a kapcsolat valószínűleg nem tart sokáig. És efölött meg az a szint van, amit már pszichiáterek kezelnek, és Othello-szindrómának hívják. Ebben szenved egy brit nő, bizonyos Debbi Wood, akit a Daily Mail a világ legféltékenyebb nőjeként mutat be, fotókat is náluk lehet megnézni az asszonyról és szerencsétlen sorsú vőlegényéről, kattintson értük ide. Hogy mivel jár egy ilyen tünetegyüttes, arról a részleteket alább találja – valahol vicces, de alapvetően nem túl vidám sztori ez.

Az Othello-szindróma annyiban nem találó név, hogy Shakespeare drámájában a velencei mór nem teljesen alaptalanul féltékeny: bőrszíne miatt nem számít méltó párnak Desdemona mellé, ráadásul a gonosz Iago is mindent megtesz azért, hogy úgy tűnjön, mintha Desdemona hűtlenkedne. Debbi Woodnak azonban, a többi Othello-szindrómáshoz hasonlóan semmi oka nincs arra, hogy féltékenykedjen, mégis roppant nyomasztó játszmákba kényszeríti bele vőlegényét, Steve Woodot. Önnek is feltűnt, hogy menyasszony-vőlegényről beszélünk csak, mégis ugyanaz a vezetékneve a pár két tagjának? Ez úgy lehetséges, hogy miután megkérték a kezét, az asszony már előre megváltoztatta hivatalosan a vezetéknevét, ezzel is sürgetve az esküvőt. Hm.

Szóval Woodék 2011 óta járnak, Debbi 42 éves, Steve csak 30. Egy közös ismerősük mutatta be őket egymásnak, miután az asszony 10 évet élt az USA-ban, és ahonnan azért tért vissza Nagy-Britanniába, mert tönkrement a párkapcsolata. El sem tudjuk képzelni, mi lehetett a probléma, de maga Debbi Wood is azt mondta, neki is csak most mondták meg az orvosok, hogy Othello-szindrómás: „megkönnyebbültem, amikor megtudtam, hogy mi a baj velem, de azért még nagy utat kell megtennem.” Az biztos, hogy a betegségtudat az első lépés a gyógyulás felé: aki azt hiszi, hogy semmi baja, az nem fogja akarni megoldani a problémáit. Más kérdés, hogy ez a féltékenységrekorder hogyan gondolhatta eddig azt, hogy normális, amit csinál.

Steve londoni, de Debbi Wood annak idején fent lakott Skóciában, így miután megvolt az első randi és az első csók, a srác a távolság miatt még nem gondolta, hogy ebből tényleg összejöhet egy komoly kapcsolat. Ennek megfelelően érdeklődött más lányok irányában is, és ezt az asszony, aki szinte azonnal beleesett új barátjába, szintén megtudta, amitől persze még féltékenyebb lett. Hamar összeköltözött barátjával, és értésére is adta, hogy a kikacsingatásnak ezennel vége. Gyerekvédő pornófiltert tett fel a számítógépére, és a tévét sem engedi bekapcsolni, ha olyan műsor megy, amiben nők is szerepelnek (ezek szerint Steve Wood csak focimeccseket nézhet). Debbi Wood nem szeretné, ha szerelmének más nőkön megakadna a szeme.

Ez már önmagában olyasmi, amit nagyon kevés férfi viselne el, de az Othello-szindróma nem áll meg itt, legalábbis ennek az asszonynak az esetében. Vett ugyanis egy hazugságvizsgáló készüléket (poligráfot), és annak segítségével minden alkalommal kifaggatja vőlegényét, ha hazajön, függetlenül attól, hogy egész nap távol volt-e, vagy csak leugrott valamiért a közértbe. Debbi Wood, aki egyébként bipoláris depresszióval és testképzavarral is küzd, biztos akar lenni abban, hogy barátja nem nézett meg más nőket, de azért most már megérti, hogy ez így mégiscsak sok: „Steve-nek nagyon sok mindent kell elviselnie miattam, de mindvégig kitart mellettem, ezért tudom, hogy ő életem férfija… Szerencsém van, hogy a partnerem ilyen megértő.”

És ez a bizonyos partner tényleg megértő, mert így nyilatkozik menyasszonyáról és az általa alkalmazott ellenőrzési módszerekről: „néha ideges leszek, és nem egyértelmű a hazugságvizsgáló eredménye, mert csak úgy kalapál a szívem, amitől viszont Debbi elkezd kételkedni bennem. Csak azt tudom ilyenkor mondani, hogy nem csaltam meg, és imádkozom, hogy elhiggye. De elviselek mindent, mert tudom, hogy lelki társak vagyunk... Ezen egy kis féltékenykedés nem változtat.”