„Amikor a Még mindig kapcsolatban volt, már az is ki volt írva, hogy kivel című cikket olvastam, rögtön elmosolyodtam és az jutott eszembe, hogy „ugyan már, ez semmi!” Főleg, mivel nekem is volt egy olaszom és engem már olyan csalódások értek férfiakkal kapcsolatban, hogy ez a történet ehhez képest gyerekmese. Ennek ellenére már csak nevetek a múlton, mert most végre megtaláltam, akit mindig is kerestem” – ma Vanda álnevű olvasónk története kerül sorra, kapaszkodjon meg, mert elég meredek lesz. Vanda egy korábbi posztra utal, amiben Leona azt mesélte el, hogyan ejtette át egy olasz férfi. Vanda is rendesen megjárta egy olasszal, annak ellenére, hogy addigra már egész jól edzésben lehetett korábbi (magyar) barátjának köszönhetően. Önt is érték már hasonló kellemetlen meglepetések partnerével kapcsolatban? Ha igen, kérjük mesélje el ön is, írjon egy levelet a Randiblog email-címére!
„Az első komoly barátom, akibe életemben először szerelmes voltam, mindenkivel megcsalt, akivel csak lehetett. Az egyik alkalommal elment bulizni, én otthon vártam. Hajnal 3 körül hallom a nagy kulcszörgést az ajtó előtt, gondoltam, segítek rajta és kinyitom az ajtót. Az ajtó előtt állt seggrészegen egy lánnyal, aki elfutott, amikor meglátott... szegénykém olyan részeg volt, hogy elfelejtette, hogy barátnője van (vagy, hogy otthon vagyok). Máskor vidékre ment a szüleihez és én meglepetésből meglátogattam. Ő éppen a szobájában filmet nézett a szomszéd lánnyal (korán érkeztem...). Hát ilyenek előfordultak, nem volt kispályás a srác.
Ezután egy kis szünet beiktatásával következett az én kis csalafinta olaszom, úgy látszik az olasz pasikkal vigyázni kell... szóval, 1,5 éve voltunk együtt, ő Olaszországban élt, én itthon, de közös albérletünk volt Pesten, legalább havonta egyszer itt volt pár napot és én is repkedtem hozzá elég gyakran. Eljegyzett, idén lett volna az esküvőnk. (Eladó gyémántgyűrű érdekel valakit?) Nagyon jó volt a kapcsolatunk, de elég elfoglalt volt, mindig nagyon sokat dolgozott – ekkor még így tudtam. Egyszer csak hívtam és ki volt kapcsolva mind a 3 (!) telefonja, majd napokig nem jelentkezett. A napokból hetek lettek, és semmit nem tudtam róla. Valahogy eszembe jutott, hogy beírom a nevét a Google-ba... legnagyobb meglepetésemre kiadott egy cikket, amelyből kiderült, hogy 240 millió eurós adócsalásért letartóztatták, másik 20 emberrel együtt és börtönben van (hatalmas sztori volt, így visszagondolva, nagyon vicces).
Valahogy előkerült másfél hónap után, azóta sem értem hogy jött ki, de lényegtelen. Azt mondta, nyaralni volt, persze mindketten tudtuk, hogy mi történt... Ezek után még egyszer-kétszer találkoztunk, de aztán lassan eltűnt. Egy 3-4 hónap után, jó szokásomhoz híven beütöttem a nevét a Google-ba és még viccesebb dolgot találtam, mint azelőtt. Az orosz közösségi oldalon lévő adatlapját dobta ki (sokat járt Oroszországba, „üzleti útra”), melyből kiderült, hogy van egy felesége és egy 2 éves gyereke, aki ugye nyilvánvalóan akkor is megvolt már, mikor összejöttünk... Hát, ilyen az én formám.
Ez után a kapcsolat után kicsit összezuhantam, majdnem 2 évig egyedül voltam és nem hiányzott senki, éjjel-nappal dolgoztam. Viszont, azoknak üzenem, akik csalódtak a férfiakban, hogy sosem szabad feladni, mert ezek után regisztráltam egy társkeresőn. Persze csupa olyan ember írogatott, aki egyáltalán nem tetszett, vagy idióta volt, így 2 nap után fel sem mentem többet, azonban pont egy évvel később valahogy eszembe jutott felnézni az oldalra. Egyszer csak kaptam egy levelet egy egész jóképű fickótól, kb. 3 sor volt, de helyesírási hiba nélkül! Na, hát ez odáig fajult, hogy 2 éve együtt vagyunk, együtt is élünk és még soha nem voltam ilyen boldog, mint vele! Ezért mondom, hogy soha nem szabad feladni, előbb-utóbb mindenki megtalálja a párját, ha itt lesz az ideje és ne féljetek a társkeresőtől sem!”