Elutazok hozzá, hogy jól megdugjon

„Azért írok, mivel már sokszor volt szó szexkapcsolatról a Randiblogban” – írja az alábbi sorok beküldője, akinek a Karola álnevet adtuk. Bizony, jól emlékszik Karola, többször is szóba kerültek már az olyan viszonyok, ahol szex ugyan van, kölcsönös szerelem viszont nincs, csak vágyakozás az egyik oldalról. Ezek után jó lenne tudni, hogy mi a teendő ilyen helyzetben. Karola kifejezetten tanácsot, mit tanácsot, fejmosást kér, hogy el tudja felejteni ezt a bizonyos nagy őt, akinek Karola egyszerűen mindent megcsinál. Ön volt már ilyen helyzetben? Van tanácsa? Írjon a Randiblog-emailcímére, a legjobb válaszokat továbbítjuk Karolának, illetve külön posztban megjelentetjük!

„Fogalmam sincs, hogy ami most van nekem, az pontosan mi is, és meddig fog tartani, mindenesetre jó régóta nem tudom kiverni a fejemből A PASIT!

Lassan másfél éve ismerjük egymást. Először jó két hónapig tartott a románc, ami titkos volt, kocsiszex, hazudozás a családnak, hova megyek és kivel leszek (mivel én szülőkkel élek, anyuci-apuci kicsi lányaként), tudni akarják mindig, hova megyek és kivel. Ő akkor szállt ki egy kapcsolatból, ahol elég hamar összehoztak egy babát is, szóval meg volt a saját gondja, nem hogy még engem is felvállaljon. Azt hittem, sikerül elérnem, hogy belém szeressen, hiszen tök egyértelmű volt, hogy a másik felemet megtaláltam, ugyanazokat szeretjük, ugyanazt gondolunk mindenről és befejeztük egymás mondatát. Aztán kidobott, amit nem tudtam feldolgozni. Nem tudtam enni, aludni, csak sírtam, persze titokban, hiszen itthon senki nem tudott semmit.

Kezdődött az új év, ugyanazokkal az érzésekkel, mint ahogy az előző végződött. Aztán a csaj kidobva (aki miatt engem dobott), én újra előtérbe helyezve. Először játszottam az agyával, nem adtam oda magam egykönnyen, elmentem hozzá az új kéróba, rendezve voltak az ügyek az exszel és a gyerekkel kapcsolatban, buta lányként gondolva, hogy na akkor itt az én időm... Tartott az egész jó egy hónapig, addig néha összejártunk szexelni meg beszélgetni. Aztán újra kidobott, mert jött megint egy másik lány. Annak a kapcsolatnak is hamar vége szakadt, de nem lettem újra elővéve... Teltek a hetek/hónapok, én még mindig utána sóvárogtam, születésnapja volt, ráírtam Facebookon, aztán kezdődött az órákon át tartó chatelés. Összefutottunk egy röpke találkára, és ennyi volt, mindenki ment a maga útjára. Jó volt látni, mert a monitor előtt mindig sóvárgok utána, de mikor ott van mellettem, tudom hogy NEM VAGYOK BELÉ SZERELMES! Ez mind szép és jó, de elválunk, pár óra múlva ugyanazt érzem, mint előtte, hogy nekem Ő a nagy Ő.

Újabb pár hónapos szünet után, buta lány lévén ráírtam, összehoztunk egy újabb baráti találkát ahol nem volt köztünk semmi, de láttam a szemein, hogy letépné rólam a ruhát. Pár hét múlva rámírt, hogy mi lenne, ha szexelnénk. Tudja hogy vágyom rá. Hát vágytam is, nem csak a garantáltan jó szexre, amit tőle kaphatok, hanem rá is. Először nem mondtam igent, mivel egy másik sráccal akkor ismerkedtem, de az a kapcsolat nem jött össze, rögtön írtam neki, hogy akkor 2 óra múlva nála... mondanom se kell, hogy ugrott a dologra. Felültem a buszra egy szép októberi napon szoknyában, combfixben, szexi fehérneműben a ruha alatt, és mentem hozzá. Közben kérdeztem magamtól, hogy én most akkor ribanc vagyok? Ez már ribanc dolognak számít, hogy elutazok hozzá, hogy jól megdugjon és hatalmas vigyorral az arcomon hazautazok? Hát elhessegettem ezeket a gondolataimat és odamentem a lakásra.

Aztán újabb szünet, kiderült, hogy beteg, ami totálisan felzaklatott, nagyon féltem, hogy komolyabb baja esik és elveszítem. Szerencsére pár hét alatt meggyógyult, azóta hetente összehozunk egy szexet, aztán mindenki megy a maga dolgára. Beköszöntött az új év, sógorom első kérdése újév napján az volt, hogy miért nem regisztrálok újabb társkeresőre (mivel tavaly volt ilyen próbálkozásom, szörnyű sikerrel, sírva jöttem el a randiról), volt még azon a randin kívül más randim is, mondanom se kell, kudarccal végződött. Ekkor jöttem rá, mikor hazafelé utaztam a szilveszteri buliból, és újév lévén gondoljuk át az előző évünket, átfutott az agyamon, hogy másfél éve az életem körülette forog. De most is folyamatosan frissítem a mailfiókomat, mikor jön az email, hogy menjek, mert szexre vágyik.

Olyan jó lenne már, ha valaki felpofozna és elmondaná, vagy inkább beleütné az agyamba, hogy ENGEM NEM ÉRDEMEL MEG EZ A PASI! Nem tudom egyszerűen, hogy mikor tudom elfelejteni, de azt hiszem, nagyon fog fájni, ha egyszer csak újra elutasít, és azt mondja hogy van új nő, és nem lesz új szex. Nagyon hiányzik azokban az időkben, mikor mással van, és nem mondja el, hogy mi történik vele és a gyerekével, mert nem csak a szex miatt bírom ennyire, hanem a társasága is fantasztikus. Nem gondoltam volna, hogy nekem is lesz valaha olyan pasi az életemben, aki madzagon ráncigálhat kedvére, de úgy látszik, megtaláltam. Bármint mond, szinte ugrok rá.

Nem tudom, mikor lesz egy pasi az életemben, pedig nem vagyok ronda, miatta fogytam majdnem tíz kilót, mikor nem tudtam feldolgozni a szakítást. Alapvetően vidám, humoros lány vagyok, mégsem akad egy normális pasi sem, akit el tudok képzelni magam mellé. Vagy ő a gát, mert átverem magam másfél éve, és szerelmes vagyok belé, csak nem ismerem  fel a saját érzéseimet? Mit kéne neki tennie, hogy megutáljam és ne sóvárogjak utána? Valaki oltson már le, mert el vagyok keseredve, nem akarok még egy évet rá pocsékolni, mert elvileg ugye nem érdemli meg. Szánalmas vagyok, tudom, és gyenge. Pedig szerinte kőkemény vagyok, de azt hiszem, csak előtte játszom meg a kőkemény csajt, itthon meg telesírom a párnámat utána vágyakozva. Magamnak se tudom megválaszolni, hogy én most ribanc vagyok-e vagy sem, mert ez még mindig jobb, mintha egyéjszakás kalandjaim lennének, de neki szó szerint bármit megteszek. Szóval ki akar adni nekem egy jó kis fejmosást? Rámférne...

Köszönöm, hogy megírhattam és elolvastátok. Vannak barátnőim, akik tudnak a dologról, de úgy érzem, senki nem érti meg azt, hogy mi zajlik le bennem az utóbbi több, mint egy évben. Bár ők inkább netes barátnők, nagyon ritkán tudjuk összehozni a személyes találkozást, ami szintén nagyon hiányzik. Mert sokkal jobb lenne, ha valakinek ezt személyesen el tudnám mondani. Sajnos se pasi, se egy (nem netes) barátnő nem adatik meg nekem, lehet hogy velem van a baj, és 180 fokos fordulatot kell vennie az életemnek? Engem senki nem ért meg és nem szeret igazán?”