„Elöljáróban annyit kell a szuperszónikus magánéletemről tudni, hogy évek óta nem voltam szerelmes, mert volt egy hatalmas nagy csalódásom, nem szerelmeskedtem 7 éve. Jó nőnek tartom magam és a környezetem is, de önbizalomhiányból ötösre vizsgáztam” – ezzel kezdte a Randiblognak címzett levelét Henrietta, aki igazából nem is Henrietta, csak mi mindenkinek álnevet adunk, és neki ezt dobta a gép. Az ő levele azzal tűnik ki a többi közül, hogy roppant érzékletesen írja le, hogyan változtak az erőviszonyok legutóbbi kapcsolatában, egy olyan kapcsolatban, amiben eleinte úgy érezte, végre az ő kezében van az irányítás.

Jött azonban pár fordulat, és rengeteg minden megváltozott, az embernek könnyen rámehetnek az idegei egy ilyen viszonyra, és Henriettának sem lehetett egyszerű. Ő azt mondja, az írás segített neki – amihez csak csatlakozni tudunk. Persze mielőtt nekilátna az írásnak, előbb most már olvassa el, mit írt Henrietta, viszont ha valóban megírta saját kapcsolatának történetét, és van is kedve megmutatni azt a világnak, kérjük, küldje el az írást a Randiblog email-címére! Ja igen, és azzal a figyelmeztetéssel tartozunk még, hogy az alábbi levél tartalmaz néhány trágár kifejezést. Ha zavarják a csúnya szavak, inkább mégse olvasson tovább!

„Egy roppant undorító kapcsolatból szálltam ki, ahol minden szinten leamortizált az emberem. Lelkileg, idegileg és szexuálisan is. Senkire nem voltam utána kíváncsi, nem akartam magam mellett tudni senkit semmilyen szinten. Kiölt belőlem minden érzelmet. Pár hónap alatt összeszedtem magam és feltettem magam egy alkalmazásra, ahol belefutottam egy férfiba. Pár napig voltam regisztrálva, csak neki válaszoltam. Beszélgettünk Facebookon két héten keresztül, nagyon kedvesnek tűnt és érdeklődőnek irányomban, de nem akartam vele találkozni. Féltem, hogy ő is ugyanúgy fog velem viselkedni, ahogy az előző pasi. Menet közben kiderült, hogy körülbelül pár házzal arrébb lakik tőlem, végül beadtam a derekam és átmentem hozzá. Ettünk, ittunk és a végén dugtunk… kétszer. A mai napig szégyellem a pofámat, mert soha nem csináltam még ilyet, de azt mondtam neki, hogy megkaptad, amit akartál, én mentem. Köpni, nyelni nem tudott és én ezzel a mondattal basztam el. Megilletődött, nem tudta hova tenni a mondatomat. Nem sok nőtől lehet ilyet hallani, ezért elég intenzíven kezdett el keresni, nehogy már őt használja ki bárki is.

Már reggel kaptam tőle az üzeneteket, hogy mikor találkozunk legközelebb. Nem akartam még akkor sem többet. Tetszett, hogy most én irányítom a dolgokat. Megkaptam, amit akartam, én is belerúgtam valakibe, kihasználtam (gondoltam én), de ő nyughatatlan lett. Folyamatosan keresett. Mivel iszonyatosan jó volt vele a szex, újra találkoztunk és újra, aztán én többet akartam egy idő után. Jól kijöttünk egymással, de nem töltöttünk együtt annyi időt, hogy jobban megismerhessük egymást. Bár szerintem ő soha nem is akart engem jobban megismerni, csak és kizárólag a szexre használt. Ha összevesztünk, másnap reggel küldött egy üzenetet, hogy mennyire kíván, vagy éppen mit csinálna velem, ha ott lennék, én pedig úgy örültem neki, mintha megkérték volna a kezem. Utólag belegondolva szánalmas, hogy az csalt mosolyt az arcomra, ha mellékelt egy fényképet is a farkáról. Egy idő után meguntam, hogy a dugáson kívül nem volt még közös élményünk, és elhívtam magammal néhány programra, amiket ő rendszerint visszautasított, mert fáradt volt, vagy inkább otthon döglött a kanapé előtt. Soha nem mentünk el sehova. Egyszer betelt a pohár, mert megelégeltem, hogy még a lépcsőházból sem léptünk ki egyszerre. Jelenetet rendeztem.

Őfelségének bármit mondtam, érveltem, nem barátkozott meg azzal a gondolattal, hogy meg tudok szólalni. Azt mondta, zavarja, hogy mindenről van véleményem és el is merészelem neki mondani a vele kapcsolatos problémáimat. Az komolyan akkora gond, ha nem kell belőlem kihúznia, hogy mi bajom van?! Megkértem, hogy vegyen magának egy csattogós kurvát, akinek nincs egy önálló gondolata sem, engem pedig hagyjon a picsába. Összevesztünk, eltűntem két hétre. Ő kötelező jelleggel keresett többször is naponta, hogy menjek át, de nem mentem. Abban reménykedtem, hogy hátha így megvilágosodik és megijed attól, hogy elveszíthet. A harmadik héten átmentem. Dugtunk, keféltünk, basztunk, mert szerinte mi csak azt tudunk, a szeretkezés nem a mi műfajunk, pedig elmondani nem tudom, hogy mennyire vágytam arra, hogy szeretkezzünk egyet.

Kövezzetek meg, én is tudom, hogy nem kellett volna, de hiányzott. Annyira vágytam arra, hogy mellette aludjak el, hogy vele keljek fel, hogy érezzem a közelségét. Szokás szerint megint kiborultam két hét elteltével, hiszen semmi változás nem történt, pedig mocskos módon próbálkoztam, hogy a kedvében járjak. Karácsonyra olyan ajándékot csináltam neki, hogy majdnem elájult a gyönyörtől, én nem kaptam semmit… a születésnapomra sem… én vittem neki meleg kaját… megvettem a kedvenc könyvét… kitakarítottam a lakását… elintéztem neki mindent, amire megkért... egy kedves szóért, mert mást nem kaptam tőle soha.

Egyik nap berúgtam, bejelentkezés nélkül átmentem hozzá. Csizmában és kabátban levágtam egy monológot a nappali közepén egy levegővel, de nem reagált rá semmit. Nem akart velem szinte semmiről sem beszélni, engem pedig ez még inkább felhergelt. Ordítottam vele, hogy mondjon már valamit, de hallgatásba burkolózott. Bevágtam az ajtót és önkívületi állapotban zokogtam az utcán órákig, aztán hazamentem. Belenéztem a tükörbe és szembeköptem magam.

Összefoglalva. Egy díszbarom voltam, amikor belekezdtem ebbe az egészbe, mert tudhattam volna, hogy ez lesz a vége, de sikerült lezárnom, mert tudtam/tudom, hogyha ennek nem vetek véget, akkor csak rosszabb lesz. Az önbecsülésem ismét a béka segge alá került, mert azt éreztette velem, mintha a napiszaron szedett volna össze és semmi másra nem vagyok alkalmas a szexen kívül.

Minden nő azt hiszi, hogy majd érte megváltozik egy férfi, feladja a függetlenségét és ő lesz az első ember az életében. Ez egy faszság. Nem fog egyik sem kibújni a bőréből.

Persze… Én megértem, hogy kibaszott kényelmes volt a „barátomnak”, hogy 5 percre lakunk egymástól és gyakorlatilag bármikor a „rendelkezésére” álltam, ami valahol az én hibám is, mert nem kellett volna megengednem. Ezt vagy csak érzelmek nélkül lehet játszani vagy sehogy. Én sem tudtam kibújni a bőrömből. Próbáltam játszani az érzelmek nélkül is tudok működni szerepet, de nem ment.

Most felálltam, összeszedtem magam. Ha semmi másra nem volt jó ez a kapcsolat, akkor talán arra sikerült ráébrednem, hogy milyen férfira nincs többé szükségem, ki az, akit első felindulásból kipenderítek az életemből. Hogy hogyan zártam le annak ellenére, hogy még a mai napig keres, a mai napig kapom az üzeneteket? Kiírtam magamból. Írtam és írtam. Visszaolvastam és borzalmas volt szembesülni a rideg valósággal. Pár kedves szóért a kurvája voltam… nem becsült meg, nem tisztelt egy fikarcnyit sem… akár pénzt is kérhettem volna tőle. Ha csak egyet tanácsolhatok, akkor írjátok ki magatokból őszintén. Nem kell senkinek sem megmutatni. Jobb lesz.”