„Az én történetem arról szól, hogy a pénz valójában abszolút nem boldogít! Megtapasztaltam a gazdagságot és a luxust egy férfi oldalán, panaszra semmi okom nem volt, azonban egy dolog hiányzott az életemből: a boldogság” – a mai posztban egy újabb olyan történet szerepel, amit egy olvasónktól kaptunk emailben. A beküldő álneve Emma, és az ő életében valóra vált az, ami sok fiatal lánynak az álma: összejött egy dúsgazdag férfival. Az álmoknak azonban van egy olyan tulajdonságuk, hogy gyakran csak addig szépek, amíg be nem teljesülnek, sajnos Emma történetében is pontosan így alakult. A mesébe illő kezdetet féltékenység, sőt, erőszak követte, de nem meséljük el előre az egész sztorit Emma helyett, alább a levél teljes terjedelmében olvasható. Ha ön is szívesen megosztana valamit, kérjük, írjon ön is! A Randiblog email-címén folyamatosan várjuk az üzeneteket.
„2 évvel ezelőtt ismerkedtem meg az exemmel egy nyári péntek estén a városban. Én egy parkban ültem egy barátnőmmel, amikor ő beállt a luxusautójával pontosan elénk a parkolóba. A barátnőm ismerte, így szóba elegyetek és megkérte, hogy vigyen már el minket ezzel a nem olcsó és igen dekoratív autóval pár körre. Én is mentem velük, beültem a hátsóülésre és egy szót sem szóltam, csak azon gondolkoztam, hogy te jó ég, bár én is ilyen kocsiban ülhetnék nap mint nap… Nos, gyorsan pörögtek az események, aznap csak fél órát voltunk vele, majd másnap szintén véletlenül összefutottam vele a városban, beszélgettünk pár szót, majd 3 nappal később megkeresett a Facebookon is. Elindult a lavina… randizgattunk, flörtöltünk, találkozgattunk, míg végül össze nem jöttünk.
Azt éreztem, hogy megfogtam az Isten lábát. Egy nagyon tehetős, nagyon gazdag családból származó, 29 éves férfi volt. Külseje átlagos, nem csúnya, de nem is egy Brad Pitt volt. Teljesen elkábított a pénz szaga, és emellett jól is éreztem magam vele. 3 luxusautója volt. Olyanok, amikről egy átlagos magyar még csak nem is álmodhat. Drága ruhák, olasz tengerparti nyaraló, pesti luxuslakás. Kell ennél több egy huszonéves lánynak? Álszentség lenne azt mondani, hogy nem minden nő erre vágyik egész életében. Imádtam azt az életstílust! Roppant gyorsan belém is szeretett, a szex is jó volt. Mindenben egyetértettünk és tökéletesnek látszott minden… A szüleim 5 másodperc alatt elfogadták, látták, hogy aranyéletem lesz mellette. Én is belészerettem. Pénz és szerelem egyben.
Telt-múlt az idő, és észrevettem, hogy jöttek a viták. 1 évig minden a legjobb volt, utána jöttek a beteges féltékenykedések, nem mehettem sehova. A vége az lett, hogy azt mondta ne dolgozzak, mert egy nőnek otthon a helye. Bele volt betegedve, ha egy férfi rám nézett vagy hozzám szólt. Elveszítettem a barátimat, nem beszéltem már szinte senkivel, mindenből a probléma volt. Egy eltartott nő lettem a luxusban szinte ketrecbe zárva. Panaszra végül is nem volt okom, mindennap 10-kor keltem, megcsináltam a háztartásbeli dolgokat, majd a 10 milliós Audival mentem az utamra vásárolgatni. Bunda, aranyóra és ékszerek, drágábbnál-drágább ruhák, amiket viseltem. Ez volt az életem. Kiváltságosnak éreztem magam. Ha mentem valahova, látták rajtam, hogy gazdag vagyok, így mindig előre engedtek, kedvesek voltak velem, és éreztem a tiszteletet mindenhol. Néztek valamibe! Ezt akartam egész életemben, hogy nézzenek valamibe. Ezek mellett szinte mindig meglepett valamivel, sosem jött üres kézzel haza és a végtelenségig szeretett… Családot terveztünk és komoly szándékai voltak, meg szerette volna kérni a kezem. Én partner lettem volna ezekben, ha nem durvul el a helyzet.
Az örökös viták és a féltékenykedések miatt egyre több lett a balhé, sokat ordibált velem, egyszer pedig megütött. Nem éreztem már magam boldognak. Hiába volt meg mindenem, és irigyeltek mások, de a legfontosabb dolog hiányzott az életemből: a boldogság! Azt éreztem, hogy valami nem stimmel, nem élhetem így le az életem! Hogy folyton otthon kell lennem, nem lehetnek barátaim stb. Nekem egész életemben a lételemem a szabadság volt. És ezt megfosztották tőlem. Ő alkalmanként külföldre utazott pár napra munkával kapcsolatos ügyekben. Pontosan tavaly egy novemberi hétvégén úgy döntöttem, hogy mégis kimegyek egy régi barátnőmmel a városba, és beülünk valahova meginni egy italt. Ekkor láttam meg Tivadart… Már régebbről ismertem látásból, de most valahogy tapintani lehetett a levegőben valamit köztünk. Messzebb ült tőlem, csak néztük egymást, mélyen egymás szemébe. Iszonyatos vonzalmat éreztem iránta. Ekkor kezdődött minden…
Elkezdtünk másnap Facebookon beszélgetni Tivadarral, elmondta, hogy évek óta tetszek neki, mindig figyelt a városban, de mivel ő csak egy szimpla városi srác, így úgy gondolta, ő édeskevés lenne hozzám. Csak egy gyárban dolgozott, és velem egy idős (23 éves). Valóban úgy gondoltam, hogy nem hozzám való. Egy 23 éves srác, aki egy panellakásban lakik és egy gyárban dolgozik?! NA NE, mondtam magamban... most olyan fényűzésben élek, mint nagyon kevés ember, nem tehetem ezt meg: mondta az eszem! Szóval sok-sok dologról beszélgettünk, és a nagy izgalomban elfelejtettem kitörölni a beszélgetést. Másnap a barátom hazajött, és mikor kimentem a konyhába, belenézett a facebookos üzeneteimbe. Végigolvasta a Tivadarral való beszélgetésünket… Amibe azt is beleírtam, hogy ő is mennyire tetszik nekem. Óriási balhé volt, de pár nap múlva megenyhült.
Azonban Tivadart nem tudtam kiverni a fejemből, titokban beszélgettünk hetente kb. 2-szer. Mindig éjszaka és egészen hajnalig. Azon kaptam magam, hogy állandóan rá gondolok, hogy hiába ülök bármilyen drága autóban. Igenis mindent feladnék Tivadarért! Otthon a szex is elkezdett egyre csökkenni, már nem kívántam. Kifogásokat kerestem, hogy ne kelljen vele lefeküdnöm. Teljesen elhidegültem tőle, és ezt ő is érezte. Ez is rányomta már a bélyegét a kapcsolatunkra. Édesanyámmal mindig mindent megbeszéltem, azonban hozzátenném, hogy ő és apukám mindig tehetős férfit szerettek volna mellém. Amikor anyukámmal közöltem, hogy másik férfi érdekel, teljesen kiborult… Napokig nem beszéltünk, állandó lett itthon a balhé és a kiabálás. Szinte megtiltották, hogy szakítsak. Szerintük Tivadar egy senki, nem hozzám való és felejtsem is el. Tivadar azon kívül, hogy bármit megtett volna értem, olyan külsővel rendelkezett, amivel nem sokan. Magas volt, 185 cm, szálkás felsőtest és sármos arc. Ez fogott meg benne és a rendkívüli belső tulajdonságai.
Egyik szombat este kimentünk a városba, én vezettem, a barátom pedig ivott. Teljesen berúgott, elkezdett előttem flörtölgetni egy pultos nővel, de már nem is érdekelt, mert pont abban a pillanatban lépett be az ajtón Tivadar is. Teljesen lesokkoltam, a pulzusom kb. 200 volt, a szívem olyan erővel verte a mellkasom, hogy még csak hasonlót sem éreztem, folyt rólam a víz, a gyomrom görcsbe rándult és a vérnyomásom is az egekbe szökött. Az előtt soha nem éreztem még ilyet fiú iránt! Egymásra néztünk és tudtam, hogy ő is ugyanezt éli át. Beleszerettem… És már semmi más nem érdekelt. A barátommal aznap este összebalhéztünk, végleg elegem lett, és megmondtam neki, hogy felejtsen el, vége van köztünk mindennek! Cirkuszolt, ordibált és mindenki előtt megrángatott, hogy ezt nem tehetem meg vele. De megtettem! Lezártam a múltat.
Ma már együtt vagyok Tivadarral több hónapja, őszintén szólva soha nem voltam még ilyen boldog, mint most. Szeretem és ő is szeret engem, nem élek luxusban, nem járok 10-15 milliós autókkal, a bundám és az ékszereim megvannak még ugyan, de nem tartok rájuk nagy igényt. Csak a szekrényben állnak. Teljesen hétköznapi ember lettem és 180 fokban megváltoztam. Vége a régi nagyképű, egoista énemnek, aki nagyra vágyik és mindenki mást lenéz. Undorító ember voltam, számító, és csak a pénz érdekelt és az, hogy jólétben éljek. Ma már rájöttem, hogy a boldogságnak az ég világon semmi köze a pénzhez. Teljesen új életem lett, a régi barátaim is visszataláltak hozzám, és lett munkám is. Egy kifejezetten jó munkahely! Régen elképzelni se tudtam volna, hogy dolgozzak. Egy elkényeztett nő voltam, aki csak kapta a pénz a zsebébe és semmit nem tett érte. Ma már mindent sokkal jobban megbecsülök, nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lett az életem. Elkezdtem sportolni és fizikailag is jobban érzem magam. Egyszerűen boldog vagyok! A szüleim is beletörődtek szerencsére, mert látják, hogy végre felnőtt, felelősségteljes ember lett belőlem. Sok nő a helyemben biztos nem hagyta volna ott a luxust, Tivadart pedig csak szeretőnek tartotta volna. De nekem ehhez nem volt gyomrom. Soha nem csaltam meg a barátomat, amíg nem szakítottunk, nem találkoztam Tivadarral, hiszen ő sem lett volna szerető és a kapcsolatunkba sem akart belerondítani. Szerintem ez így volt korrekt.”