Nem fér neked bele, drágám? Semmi baj!

„Szerintem az egyik legmegosztóbb/legolvasottabb/legbotrányosabb cikket kapjátok kézhez” – ezt írja saját leveléről a bevezetőben Ervin, az alábbi sorok beküldője. Szépen alliteráló címet adott a mondandójának, azt, hogy „Veszélyes Vágyak vonzásában”, és előrebocsátott egy figyelmeztetést is: „szeretném előre jelezni, hogy azok a dolgok, amikről írok, sokak számára felkavaró lehet, többek között azért, mert vagy nem (elég) nyitottak, vagy mert önmagukra ismernek, és szembesülnek saját féltve őrzött titkaikkal.” Ervin azt mondja, érdemes legmocskosabb szexuális vágyainkat is elmesélni partnerünknek a jó párkapcsolat érdekében. Ha elolvasta, miért gondolja ezt Ervin, írja meg nekünk ön is a véleményét vagy saját tapasztalatait a Randiblog email-címére! Tényleg kevesebb válás lenne, ha mindenki így viselkedne?

„Mindenkinek van titkos/féltett/erotikus vágya. Ezeket két részre osztanám. Első csoport: azért izgalmas, mert sosem teljesül be. Ha beteljesülne, valószínűleg nem okozna olyan katarzist, mint amennyi energiát/időt/egyéb dolgot beleölnénk. Példának okáért vegyük először a férfiakat: két hölggyel egy ágyban (egyik a párunk), örömlány(os) nő, női partnerünk aktusát végignézi egy másik partnerrel/partnerekkel... Az vesse az első követ a másikra, akinek sosem volt olyan fantáziája, ami pont azért volt izgalmas számára, mert annyira piszkos/mocskos volt, hogy tudta, ebbe biztosan belebukna a párkapcsolata és mások előtt sosem merné felvállalni. Semmivel sem vagyok különb, csak én leírom azt, miket más sokszor szégyell még saját maga előtt is.

És most a hölgyek: két férfivel egy ágyban (egyik a párunk), átlagosnál nagyobb intim méret, átlagosán nagyobb korkülönbség (akár plusz, akár mínusz) vagy anyagi javakért más „szerelme” lenni akár alkalmilag, akár tartósan... Emberből vagyunk, és a veszély mindig izgalmas. Persze nem árt józan fejjel mérlegelni, valakinek ez belefér, valakinek nem. Én senki feje felett nem akarok pálcát törni, pusztán szeretném leírni azt, amit sokan még saját maguk előtt sem mernek felvállalni/bevállalni.

Egy párkapcsolatban nehezen kivitelezhetőek ezek, akár tönkre is teheti. Ha úgy érzed, ezek megmozgatják a fantáziádat, akkor beszélni róla mindenképp jobb a partnereddel, mint hagyni, hogy belülről fel emésszen a tudat, hogy sosem nyíltál meg ilyen téren a másik előtt. Nem fér neked bele, drágám? Semmi baj, csak hadd mondjam el, hallgass meg, nem kell megtenni, csak hadd beszéljem ki magamból, neked, téged akarlak megtisztelni azzal, hogy legmélyebb titkaimat/fantáziáimat megosztom veled. Iszonyatosan nagy különbség van az „elmondani és meghallgatni” valamint az „elmondani és megtenni” között.

A második kategória: például a szerepjátékok, erotikus/szexuális történetek közös kreációja, különleges helyek, stb., megvalósítható vágy, ezekre nem térnék ki részletesen, pusztán meg kell találni a szexuális téren megfelelően nyitott férfi/nő partnert (kinek mi), aki a helyén tudja kezelni a dolgokat. Rengeteg éretlen felfogással találkozom a nálam idősebb emberek által alkotott párkapcsolatokban. Nem voltam még házas, nem váltam el, nincs gyermekem (a 30 alatti korosztályt gyarapítom), de egy valamit tudok: ha valakit igazán szeretek, akkor annak mindig/mindent/mindenképp megadok. Nem azért, hogy velem maradjon, hanem hogy boldoggá tegyem. Ha nekem nem fér bele az, ami mozgatja a párom fantáziáját, attól függetlenül nyitottan meghallgatom, maximum nemet mondok. Ez sokkal jobb, mintha ki nem mondott dolgok emésztik fel a kedvesemet, mert fél attól, hogy elhagyom ezek miatt. Saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy mekkora katartikus élmény, ha ezeket a dolgokat kibeszélheted magadból.

Rengetegen utasítanak el dolgokat, pusztán mert nem hétköznapi/megszokott. Ezen kéne változtatni, leülni szemben a párunkkal, és őszintén elmondani, hogy mik azok, amik titkon izgatnak minket (igen, „bele a pacekba” ahogy mondják). Ha én/te kibeszélhetjük egymásnak a vágyainkat anélkül, hogy társadalmi/vallási/neveltetésbeli dogmáknak engedelmeskedünk, az sokszor felér azzal az extázissal, mintha legmocskosabb vágyainkat valósítanánk meg, magunknak/kedvesünknek… És még a kapcsolatunk sem ment tönkre, sőt, egy magasabb szintre emelhetjük azáltal, hogy megosztjuk a kedvesünkkel azokat a dolgokat, aminek elhallgatása idővel felemészt minket.

Meggyőződésem, hogy rengeteg válás/szakítás megelőzhető lenne, ha a vért nem a farkunkba/puncinkba pumpálnánk, hanem a gerincünkbe. És szerintem rengeteg gyermek örülne, hogy normális családban nőhet fel, mert a szülei nem csak korban felnőttek, hanem lelkileg is, és nem váltak el egymástól, hanem megosztották egymással minden titkukat, meghallgatták egymás fantáziáit és ha nem is valósították meg őket, de biztosították egymást arról, hogy bármi is járjon a fejedben, kedvesem, te meg én tűzön-vízen át, egy életen keresztül…”