Ha normális férfit akarsz, ne Magyarországon keresd!

Adva van egy szép, fiatal nő, aki ráadásul sikeres és okos is, plusz jól keres. A neve (álneve) Zenina. Ő remekül megfogalmazott levelet írt nekünk arról, hogy nem érti, miért van az, hogy amikor kiderül róla, hogy nemcsak jó teste, hanem esze és pénze is van, a pasik szinte mindig lelépnek. Zenina levelére rengeteg reakció érkezett, össze is szedtük a legérdekesebbeket, és húsvétkor újabb posztban közöltük őket, a leghosszabb levelet bizonyos Zoétól kaptunk (igazából ő sem Zoé persze). Úgy látszik, ez csak olaj volt a tűzre, mert ezután újra rengeteg emailt kaptunk a témában, köztük sok-sok elgondolkodtató és/vagy bizarr véleményt. Ezekből az újabb válaszokból olvasható alább hat darab, nagyon eltérőek – ön melyikkel ért egyet? Várjuk az ön véleményét, tapasztalatait és történetét is, kérjük, írjon a Randiblog email-címére!

Zita

„Egy mezei kétgyerekes édesanya vagyok a 30-as éveim közepén. Van három neszesemmifogdmegjól diplomám egy olyan szakról, ami engem nagyon érdekel még mindig, bár megélni belőle nem tudok.

Nekem olyan fura az, hogy ti, akik mindenfélében jeleskedtek, szorgalmasak vagytok, pénzetek is van és úgymond „éltek”, a legalapvetőbb dolog nem esik le. Mégpedig, hogy első perctől kezdve arra vagytok kódolva, hogy a párkapcsolat rólatok szóljon. Titeket tegyen ragyogóbbá. Meg kell tanulnotok odafigyelni a másikra. Meghallgatni az ő sztoriját. Az ismerkedésnél a másikat kinyitni és az egót egy kicsit elhallgattatni. Mert nem a tudásotok döngöl földbe, nem a magabiztosságotok, vagy a pénzetek, hanem a mód, ahogyan önmagatokat tálaljátok. Egy igazán intelligens ember ezzel tisztában van és talál is magának partnert, mert akar. Mert legbelülről fölkészült az önfeladásra, a szolgálatra, a kontrollvesztésre. Arra, hogy saját életét és energiáit valóban megossza valaki mással. Ez az egyik legfontosabb döntés. Ugrás egy szakadék széléről a mélységbe védőháló nélkül. Egy életen át tartó zuhanás. A tökéletlenséggel való megbarátkozás. A folytonos önigazolás helyett meg kell tanulni a világra és a párunkra napról-napra rácsodálkozni, megbecsülni, fölemelni. Minden élethelyzetben. Ez a szeretet lényege. Ez a legnagyobb bölcsesség és a páros élet valódi és örökös próbája. Ezt hiányolom minden Z-s beírásból.”

Zorán

„Furcsa, amit Zenina ír, mert az én problémám pedig tipikusan az, ha nem elég okos, művelt és mély egy nő. Kizártnak tartom a jelenlegi fejemmel, hogy le tudnám élni az életem egy „butácska” jócsajjal. Eleve, ha butácska, akkor nem jócsaj, legalábbis az én – nyilván szubjektív – koordináta-rendszeremben.

Természetesen tökéletesen értem az ő problémáját, és nem állítom, hogy ne adna feldolgoznivalót az, ha tudnám, hogy a kedves a nemzetközi atyaúristen, háromszor akkora fizetéssel, mint az enyém. A férfiember úgy szocializálódik gyerekkora óta, hogy mindenhonnan azzal nyomják, hogy ő legyen a férfi: legyen erősebb, magasabb, egyen többet, kevesebb időt töltsön a fürdőben, legyen szőrösebb, legyen mélyebb a hangja, keressen többet, legyen befolyásosabb és hatalmasabb, jobban, gyorsabban és határozottabban döntsön, és még sorolhatnám.

Ezek egy része abszolút jogos (bár bele lehetne mászni, hogy pontosan melyik és miért és melyik társadalomban, de ez kicsit meghaladná a levél kereteit), de talán pont a két leganyagiasabb szemponton (pozíció és pénz) kellene a leginkább túllépni egy igazán emberi kapcsolatban. Ha a férfi úgy érzi, hogy sikeres abban, amit csinál, megvalósítja önmagát, értékelik a munkáját és a személyiségét, megdolgozott és naponta megdolgozik azért, amit elér(t), akkor nem számít (nem kéne, hogy számítson), hogy a társa más jellegű munkával más pénzt visz haza.

Talán csak arról van szó, hogy aki képtelen elfogadni a másik munkából eredő magasabb státuszát, az magát nem becsüli eléggé. Bár még egyszer hangsúlyozom, hogy nem állítom, hogy ne okozhatna ez súrlódásokat akár csak a leghétköznapibb szituációkban is (ki mit fizet és mennyit...), vagy hogy ne izélgetné a férfi önérzetét. De arról szól a fáma végső soron, hogy az ember megtanulja annyira becsülni magát azért, amit saját maga elért, és azért, amit tesz a céljaiért, hogy a mással való bárminemű összehasonlítás értelmetlenné váljon. Ha csak nem a további fejlődést szolgálja – frusztrációk nélkül –, de ez megint egy másik történet.”

Zoltán

„Tapasztalataim és véleményem szerint is a társadalmi berögzültségek miatt a legtöbb férfinak még mindig az a véleménye, hogy „egy nőnek otthon a helye a gyerek mellett.”


Ez onnan ered, hogy ez volt több évezredig a szokás és a nők hiába harcolnak az egyenjogúságért a 19. század közepétől, a választójogot is csak a 20. században kapták meg, és mint nemrégiben drága politikai vezetőink is rávilágítottak, az egyenjogúságért folytatott harc ellenére még mindig ez az elterjedt álláspont. Persze most már ezt nem merik ilyen nyíltan kimondani, mert közfelháborodást okoz, de a háttérben kimondatlan elvárásként attól még ott marad. Pont emiatt van az, hogy a legtöbb férfi veszélyben érzi a dominanciáját, ha egy okos nő van mellette, vagy esetleg az többet keres nála. A társadalmi elvárások miatt inkább nem próbálnak meg ilyen kapcsolatokba kerülni.

A saját tapasztalataimon kívül erre csak két példát szeretnék felhozni.

Az első egy volt munkatársam, akinél miután kiderült, hogy a barátnője többet keres nála, rendszeresen azzal lett piszkálva, hogy az asszony hordja a nadrágot és nem engedi el velünk sehova, és ezt még több hónap után is a fejéhez vágták, mikor valami miatt nem jött el velünk. Mivel ő nem adta be a derekát a társadalmi elvárásoknak, ezért én becsülöm érte.

A másik pedig azon hölgyek csapata, akik ezt a társadalmi elvárást aknázzák ki, és ezzel is életben tartják azt. Kvázi olyanok a pasijuknak, mint valami trófea és az fizeti nekik az egész napi szépségszalonban tengődést és plázázást, csak hogy szociális eseményen mutogathassa. Nem akarok rosszmájú lenni, mivel nekem is volt ilyen kapcsolatom, de pont ezen pontok miatt nem tartott sokáig.

Az ilyen és egyéb tapasztalatok után kezdett kialakulni, hogy egy nőben mik azok a tulajdonságok, amiket keresek. Nem tudom, miért akkora gond az, hogy amellett, hogy vékony és csinos egy nő, én még olyat is szeretnék, aki rendelkezik egzisztenciával? Miért mondják azt, hogy mikor megkérdezik, hogy milyen barátnőt keresek, akkor az a szó, hogy önálló, miért akkora gond az elvárások között?

Ezek után lehetnek nekem nagyon nagyok az elvárásaim egy nővel szemben? Legalábbis mások szerint ez a helyzet, de ha már az ember hosszabb távra tervez, akkor legalább tudja, mit akar és olyan társat keressen, akit nem fog pár év együttlét után megunni. Én nem tartom magamat rossz partynak, szeretek olvasni, sportolok, van hobbim, van véleményem és humorérzékem is, habár az egy kicsit szarkasztikus. Mégsem sikerül olyan partnert találnom, aki az én „hatalmas” elvárásaimnak megfelelne.”

Zóra

„Szerintem nagyon egyszerű oka van annak, miért félnek a férfiak a szép, okos és magabiztos nőktől, mégpedig hogy a legtöbb férfi nem ér ezeknek a nőknek a lába nyomába se, és tudják ezt. Előbb-utóbb észrevennék a nők, és faképnél hagynák őket, szóval aki maga is látja, nem elég jó hozzád, azt nem kell sajnálni, ha elfut, mert előbb-utóbb úgyis te is rájönnél, ő jobban ismeri magát, képességeit, korlátait…”

Zénó

„Kedves Zoé!

Maximálisan egyetértek minden soroddal, minden gondolatoddal és minden érzelmi megnyilvánulásoddal, amit a leveledben magadról, illetve a férfielvárásokról írtál. Én férfiban vagyok nagyjából-egészéből ugyanaz, ami Te nőben. Én már nem 30 éves vagyok, hanem idén hatvan éves lettem. De a tudás, a sok intuíció, a megszerzett műveltség, a három diplomám valami elképesztően iriggyé teszi pillanatok alatt a velem kapcsolatba kerülő embereket, ha ez kiderül. Szerencsére mindig sikerült okos nőket találnom párnak, sőt, mindig is okos, értelmes, intelligens nők vettek körül már születésemtől fogva, kezdve az édesanyámmal, és bezárva a sort a jelenlegi második feleségemmel, akivel már 9 éve együtt élek. Nyilván ez a sors kegye, nem én választottam ezt a helyzetet, véletlenül alakult így.

Azt hiszem, a mai magyar társadalommal van a legnagyobb baj, nem csak az egyes emberekkel, sőt a példát mutató politikai osztály rontja a legtöbbet 24 éve óta ezen a beteg társadalmon, politikai színtől teljesen függetlenül. Zoé, Te akkor fogsz találni normális, értelmes férfit magadnak, ha sürgősen más országban kezded el keresni a megfelelően okos, értelmes társat, nem Mo-on. Sajnos itthon kivesztek ezen a szuperintelligens emberek, vagy nagyon a háttérbe szorultak, nem ők vannak a „színpadon”, hanem a Győzikék, a Való Világ-szereplők és hasonlók. Kérdezem én, mikor láttunk utoljára verset mondani bármelyik TV-adón színészeket? Mikor látunk egy színházi közvetítést? Mikor láttunk egy igazi műveltségi vetélkedőt? (Nem a „Legyen Ön is milliomos”-ra gondolok.) Vagy akár egy igazi, humoros vagy szatirikus TV-filmet? (A 80-as években még évi 110-120 db TV-film készült az MTV 1-en.) Hová lett a közszolgálati televízió és rádió? A legjobb, legértelmesebb erőket már évekkel ezelőtt kirugdalták, vagy maguktól elmenekültek onnan, függetlenül attól, hogy férfi vagy női műsorvezetőről, szerkesztőről van szó.

Egyébként én is azért váltam el 17 év után az első feleségemtől, mert hiába volt okos, értelmes, jó anya, de a műveltsége elég féloldalas volt, az irodalom, a képzőművészet, a filmművészet, vagy a reál tárgyak ismerete teljesen hiányzott belőle. És egy idő után ez nagyon unalmas tud lenni, hogy csak a gyereknevelésről beszélgetünk, vagy a vállalkozásainkról.  Én is mondhatnám azt, amit Zoé, hogy „amikor elindul az agyad és együtt jöttök rá valamire, ami nagyon földhöz vág. Általában hülyének néznek és nem értik, miért akarok a hipertérről vagy Észak-Koreáról beszélgetni.”

Igen, a mostani feleségem 15 évvel fiatalabb nálam, mégis teljesen közös az érdeklődési körünk, a politikai hitvallásunk, közösek az elveink, miközben én villamosmérnök vagyok, ő pedig muzeológus. Imádok vele beszélgetni mindenről, de nem a butikokról, a legújabb ruhatrendekről vagy a legújabb reklámokról. Ezek egyikünket sem érdekelnek, de annál inkább a magyar társadalom akkut bajai, a jövőkép teljes hiánya vagy a szociális problémák. Mitől van az, hogy a magyar értelmiség teljesen elvesztette irányító szerepét? Vagy példának okáért az oktatásban eluralkodó teljes káosz. Milyen gyerekek fognak így felnőni, ha rabszolgákat csinálnak a pedagógusokból? Vagy egyáltalán a magyar munkavállalókból? Azt sem értjük a feleségemmel – aki fiatal nő, mint írtam –, hogy az a 160 000 pedagógus, akikből évek óta hülyét csinálnak, miért nem lázad fel végre és áll le 2 hétre, beszüntetve a munkát. Két hét alatt forradalmat lehetne velük csinálni, mint Ukrajnában, ha végre öntudatra ébrednének. Minél betegebb egy társadalom, annál nehezebben találsz magadhoz hasonlókat, Zoé.”

Zakariás

„A probléma nem egyedi, tömeges. Finoman szólva ezt a „szingli”-jelenség címszóval szokták említeni.

A szingliproblémát a mai társadalom termeli ki, ez a mai társadalom hibája. Sajnos a tudomány jelszavaival felvértezett okoskodások miatt nem oldódott még meg a szinglik problémája, mert a gőg miatt túlságosan is ragaszkodnak egy-két dologhoz.

Én 62 éves vagyok. Sajnos az oktatás is tehet ezen problémákról, mert egy-két dolgot nem mondanak el az iskolában biológiaórán, amit most én leírok:

1. A sejt genetikai információit hordozó DNS általában kromoszómának nevezett makromolekulákba van csomagolva. A férfi vérében XY kromoszóma van, a nő vérében XX kromoszóma van.

2. A különböző kromoszóma olyan különbségeket okoz egy férfi és egy nők között, amit nem lehet megváltoztatni, még tudományosan sem. Ez nagyon bonyolult, és sohasem lesz képes az ember ebbe beleszólni, bármennyire is bántja a gőgös egóját.

3. A sport egy nőben a nehéz fizikai munka miatt férfihormon termelését indítja el, és ez kihat fizikai állapotára, például izmosabb lesz, és más lesz az izzadságszaga is, amit egy férfi (ha nem is tudatosan), de azonnal kiszúr. Ez az illat férfias, és egy férfinek nem tetszik. Ezért van az, hogy egy férfias felsőtesttel rendelkező nő, mint például Navratilova, a szingli lét elől a nőkhöz menekült és ott keresett társaságot (finoman szólva). Mindez annak ellenére, hogy ő XX kromoszómával rendelkezik. Egy férfias felsőtestű nőnek már sohasem lesz normális kapcsolata egy férfivel, ezt elszúrta már a kezdetén. Ezzel számolni kell.

4. Sajnos a legtöbb felsőoktatási intézmény nem az oktatásból tartja fenn magát, hanem a sportból, és inkább a sportot forszírozza, mint a tanulást.

Még nagyon sok probléma van, de legalább ezt a négy problémát figyelembe kell venni, ellensúlyozni kell, a problémáknak ki kell térni, nem pedig beleszaladni.”