„Egy történet egy 40 éves pasi és egy 18 éves lány majdnem kapcsolatáról” – a mai posztban szereplő sztorit megint e-mailben küldte be nekünk valaki, és a bevezetőben ezzel a mondattal írta le, hogy pontosan miről is lesz szó. Az illetőnek a Simon álnevet adtuk, és már ebből az első mondatból kiderül, hogy mi a legkülönlegesebb az általa megírt kapcsolatban. Sőt, a 22 évnyi korkülönbségen kívül van még pár további meglepő részlet Simon sztorijában, de ezeket persze nem lőjük le előre, érdemes végigolvasni az egészet. Ha ön is szívesen írna nekünk, küldje be ön is saját történetét, véleményét vagy hozzászólását a Randiblog e-mailcímére!
„Március elején esküvőn voltam. Egy ismerős nősült. Már túl voltunk a vacsorán, az ülésrend is felborult, mikor a beszélgetés közben az egyik ismerős igen csinos lánya odaszólt nekem, hogy ma már nincs bugyi, nem hordunk bugyit. A leányzó és az anyja is elég szépen belepirult a mondatba.
Itt tegyünk egy kis kitérőt. Az anyát kb. 6-8 éve ismerem, elvált, nálam 5 évvel idősebb, három lánya van. A férje egy brutális alak. 35 éves volt, amikor elváltak, egyedül volt és keresett magának új partnert, ebben semmi szokatlan nincs, anno velem is próbálkozott, de nem jött be a három gyerekes felállás. A lányok között 4-4 év korkülönbség van, nekem a középső jön be, aki most 18 éves. Sajnos a válás őt is megviselte, anorexiás lett, nagyon kötődik az anyjához. Végül egy kutya volt, ami megmentette, most tünetmentes. Az anya azóta megtalálta az új férjet, aki 10 évvel fiatalabb, és szült is neki egy gyereket, de folytassuk a történetet.
Persze nekem se kellett több, ez a mondat a tudatalattimban szöget ütött. Egész éjszaka a lányon járt az eszem. Próbáltam a gondolatokat elhessegetni, hiszen 22 év korkülönbség van köztünk. Tudom, hogy ezek a csajok falják a férfiakat, és majd 5 év múlva lesznek jók, amikor nem csak testük, hanem agyuk is lesz már. Próbáltam felejteni, pár hét múlva azonban kétszer is jártam náluk üzleti ügyben.
Viccből szóba került, hogy New Yorkba készülök és útitársat keresek. A lány azonnal jelentkezett. Ezután beindultak a dolgok látszólag. A Facebookon ismerősök lettünk. Elkezdtünk chatelni, egyre többet és egyre hosszabban. Látszólag nagyon nagy dumája volt, de mindig sikerült felnyitnom, amikor kiderült, hogy mennyire érzékeny és mennyire szenved. Nagyon bizalmas dolgokba avatott be, amiket itt nem kürtölök szét.
Én nem akartam erőltetni semmit se, több okból sem, egyrészt nem szeretem az egy éjszakás kalandokat, másrészt már 40 évesen nem csak a külsőt nézi az ember, hanem a szívet, a lelkét is a nőnek.
Azt hittem, minden rendben van, a héten volt a születésnapja. Tettem fel egy képet New Yorkról és egy verset az FB profiljára és készítettem egy igen szerény csomagot, nem akartam letámadni, egy dobozos orchidea, egy Ferrero Rocher és egy 1 dolláros volt a csomagban. Megírtam neki, hogy találkozzunk, mert szeretném odaadni, visszaírt, hogy rendben, jön. Ez volt kedden, azóta nem ír, nem válaszol, nem jelentkezik. Én pedig beleörülök.”