Nem minden szakítás egyforma, sőt, valószínűleg nem túlzás azt mondani, hogy mindegyik különböző. Akár az is előfordulhat, hogy az egyik fél azonnal kifejezetten pozitívan éli meg, hogy újra szabad. A többségre azonban az jellemző, hogy a szakítást kudarcként éli meg és rengeteg negatív érzelmen megy ilyenkor keresztül az ember. A Psychology Today remek összeállításokat szokott prezentálni, és most Suzanne Lachmanntól közöltek egy anyagot, ami a szakítás utáni érzelmekről tartalmaz egy listát. Az amerikai pszichológusnő nem mondja, hogy mindenki pontosan ugyanezeken a fázisokon meg keresztül, az is változhat, hogy kinél melyik lépcső meddig tart (percekig vagy akár hónapokig), ráadásul az sem biztos, hogy pont ugyanebben a sorrendben jönnek ezek a fokozatok egymás után – de azért a többségre ez a jellemző. Gondoljon a legutóbbi vagy legemlékezetesebb szakítására! Ön is ezen ment keresztül?
1. Kérdésözön – Valószínűleg nem is kell példákat mondani, de azért itt van néhány: Hogy tehette ezt? Mit rontottam el? Mi lesz most velem? Miért nem láttam előre? Engem tényleg nem lehet szeretni? Sokféle kérdés merül fel ilyenkor az emberben, de meglepő, hogy az ilyen önmarcangolás sokaknál nem túl eredményes, mert legközelebb egy ugyanolyan kapcsolatban ugyanazokat a hibákat követi el. Az ember hajlamos rengeteget rágódni egyes konkrét dolgokon is, amiket az exe mondott vagy csinált, és kétségbeesetten próbálja felfogni, hogy mi történt, de nem igazán megy neki. Van, hogy az egészet kibeszéli legjobb haverjával/havernőjével egy pohár/üveg ital mellett, de ez sem mindig segít.
2. Tagadás – A gyászban is sokszor előfordul, hogy egyszerűen nem hisszük el, hogy ez megtörtént, hogy elveszítettünk valakit, akit (valaha) szerettünk. Természetes reakció ez is, hogy az ember megpróbál szembeszállni azzal, hogy az élete hirtelen gyökerestül megváltozott. Sokan azzal hitegetik magukat, hogy ez nem is szakítás, csak mosolyszünet, és hamarosan úgyis minden a régiben lesz. Pedig előbb vagy utóbb muszáj a tényekkel szembenézni, és ha ezt halogatjuk, attól nem lesz kevésbé fájdalmas a dolog.
3. Alkudozás – Van, aki olyan szinten tud reménykedni abban, hogy ez még nem a vég, hogy abból konkrét tettek is lesznek, mert az ex nélkül egyszerűen elviselhetetlennek tűnik az élet. Ilyenkor jön az alkudozás és az ígérgetés, hogy ezt meg azt meg fogom csinálni, így és így meg fogok változni, ha visszafogadsz. A szakértő a függőségben szenvedők elvonási tüneteihez hasonlítja ezt az állapotot.
4. Visszaesés – Ez a lépcső akkor következik, ha az ex belemegy az alkudozásba és végülis rááll, hogy legyen még egy nekifutás, hátha majd most sikerülni fog. A pszichológusnő azonban azt mondja, hogy bár vannak ellenpéldák, a tapasztalatok szerint ami elsőre nem működött, az a legtöbb párnál másodszorra (vagy többedszerre) se fog menni, és ezzel az egésszel a felek csak azt érik el, hogy összejönnek, újra szakítanak, aztán kezdhetik elölről a hétlépcsős kínlódást.
5. Harag – Egy szakítás után gyakori, hogy az ember haragszik a másikra, aki kihasználta, mellőzte, nem értette meg, megcsalta, tönkretette, otthagyta, vagy ki tudja, mi mást tett. De van, aki inkább a szituációra haragszik, más meg saját magára. De a haragot ezen kívül a félelem is könnyen felkelti az emberben, és egy szakítás után mindenkiben van valamennyi félelem, egyrészt amiatt, hogy kellek-e én még bárkinek is az életben, másrészt mert teljesen elölről kell felépíteni egy új életet. Éppen ezért érdemes megpróbálni úrrá lenni ezeken a félelmeken, hiszen annyi hasznuk mindenképpen van, hogy az emberben új érzelmeket tudnak felkorbácsolni a kétségbeesés és az önsajnálat után. A harag azt mutatja, hogy összeszedtük az erőt a továbblépésre, van bennünk energia, most már csak valami pozitív dolgot kell találni, hogy az ember abban hasznosítsa ezt az energiát.
6. Elfogadás – A szakítás feldolgozásának elején az elfogadást gyakran feladásnak érzi az ember, olyan, mintha legyőztek volna minket, mintha megadnánk magunkat. Ez az a pillanat, amikor először elmúlnak a háborgó érzelmek, kitisztul a köd, és kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy ez a szakítás tényleg megtörtént és végleges. Idővel ez az érzés mélyül, ahogy az ember jobban rálát a dolgokra, és belátja, hogy a kapcsolat nem működött, ezért vége kellett, hogy szakadjon.
7. Új remény – Közvetlenül a szakítás után sokan abban reménykednek, hogy hátha mégis sikerül újra életet lehetni a kimúlt kapcsolatba. Akkor van vége a szakítás feldolgozásának, ha az exünkkel kapcsolatos reményeink új irányt vesznek, és abban kezdünk el reménykedni, hogy hátha a szakítás után azért még normális kapcsolatban maradhatunk vele – hiszen nem kell feltétlenül örökre haragot tartani valakivel csak azért, mert egyszer szerelmesek voltunk belé, de a kapcsolat csak egy ideig tartott. És persze az új élethez is kell valami remény, várni kell, hogy lesz még tavasz az érzelmi életünkben, hátha a következő lesz az igazi.