„Az én történetem 3 hónap megvonásos játszmáról szól. És a végső cél a kapcsolat leépítése volt” – Lőrinc álnéven fog szerepelni nálunk az alábbi levél beküldője, aki a szexmegvonás-témához teszi hozzá saját történetét. Többen is leírták, hogy milyen kifogásokkal hárítja el valaki a szexet egy kapcsolatban, és Lőrincéknél is volt ilyenekből éppen elég, de aztán, mint kiderül, ebben a történetben a szexmegvonáson kívül nagy fontossága van az anyagiaknak is. Folyamatosan várjuk az olvasói sztorikat, ezért ha van saját tapasztalata a témában, vagy ha csak tanácsolna valamit Lőrincnek, kérjük, írjon a Randiblog email-címére! Persze előbb olvassa el, mit írt nekünk Lőrinc legutóbbi barátnőjéről!
„Kezdődött azzal, hogy felvették tanárnak egy alföldi kisváros harmadosztályú gimnáziumába. Ezért aztán az egész kálvária egy költözéssel kezdődött. Hoztam egy áldozatot, feladtam a budapesti életemet, hogy együtt maradhassunk, ha már egyszer eljegyeztük egymást. Elmentem az első gyárba betanított munkára, mert szegénykém mindig az anyagi biztonságot hajtotta. Hajnalban keltem, este értem haza, a hétvégét és a fennmaradó szabadidőt próbáltam neki szentelni. Sorra érték őt a kudarcok, nem tudott kijönni a kollégájával és a gyerekek is tettek rá magasról. Mindig csak a panasz fogadott, de ha tanácsot adtam, én voltam a hülye.
De térjünk a szűkebb lényegre: a három hónap alatt NÉGYSZER éltünk nemi életet. A kifogás legtöbbször a fáradtság volt, de arra mindig jutott idő, hogy megnézzen 2-3 részt az Így jártam anyátokkal c. shit-combol. Ez legalább 10 alkalom volt. Volt olyan kifogás, hogy készülni kell az óráira. Na de biztos olyan sok múlik azon a fél órán? Hétvégén ráadásul? Aztán néhányszor az volt a lepattintó szöveg, hogy most nincs rendbetéve. Basszus, olyan nagy baj, ha egy kicsit borostás? Jól tudta, hogy nem csinálok problémát belőle. És persze a fejfájás is megvolt párszor. Aztán április végén borult a bili. Rájött, hogy ő egyedül is tökéletesen boldog, nem kellek már neki.
Persze összejátszott néhány furcsa körülmény. Egy-két felvilágosult barátnő tanácsa... aztán anyuka is hazajött külföldről, akiről meg illik tudni, hogy elvált. A bibi csak annyi, hogy az anyja és a nagyanyja is elvált, így a kedves lánykáira is elég szép útravalót adott a párkapcsolatokat illetően. Aztán ott volt apuka, aki szerint nettó 150-nél kezdődik az ember, és ezt a nézetét sűrűn megosztotta a lányával, főképp mikor nem voltam ott. Az is hozzátartozik, hogy a megemelt tanári fizetésből elég jól meg tud élni egyedül, amíg egymásra voltunk utalva, sose jöttek elő ilyen szinten az anyagiak. Érdekes tényező. Nem mondom, hogy érdekből volt mellettem, de... Aztán még közrejátszott az is, hogy amíg az anyagi biztonságán fáradoztam, összejött egy szép nagy lágyéksérv, ami miatt ki is vágott a város legnevesebb multija.
Az utolsó nap volt a legszomorúbb. Barátnőjének az esküvőjére készültünk. Ott voltak a barátai, engem pedig látványosan került. A lagziban is. Aztán reggel mindent hozzám vágott, ami a három év alatt bántotta. Összetörtem. És ahányszor talpra állok, eszembe jut, hogy még ezzel együtt is csak Őt tudom szeretni. Három hónapja vele ébredek, vele alszom el. Megpróbálok szólni hozzá, de mindig az a vége, hogy szárazan, pragmatikusan kijelenti, hogy vége. Most 1400 kilométer választ el. Nem 150, hanem 400 ezer a nettóm, de a hiánya... az megfizethetetlen.”