„A nemrég megjelent, 20 kifogás, hogy a feleségem miért nem szexel c. cikketekre szeretnék reagálni” – írta nekünk valaki a napokban, és az illetőt Máriának neveztük el, ugyanis egy hölgyről van szó. Mi egy kicsit meglepődtünk, amikor kiderült, miért ír: náluk ugyanis az az atipikus helyzet áll fent, hogy nem a feleség az, aki valami kifogással folyton visszautasítja a szexet, hanem a férj. A részleteket Mária meglehetősen érzékletesen írja le, és kifejezetten kéri, hogy aki tud, mondjon neki valami hasznosat, legalább annyit, hogy ő is volt már ilyen helyzetben. Ha ön tudna mit mondani Máriának, kérjük, ne tartsa magában, írja meg a Randiblog email-címére!
„Amikor egy párkapcsolatban elveszik az intimitás, legtöbbször a nőt okolják. Biztosan frigid, vagy félrelép. Sokaknak nem jut eszébe, hogy ez fordítva is előfordulhat. Én se gondoltam volna, hogy ilyen létezik, egészen addig, amíg velem történt meg.
Rólunk röviden annyit, hogy mindketten a 20-as éveink végén járunk, néhány éve vagyunk együtt, nemrég házasodtunk össze. A kapcsolatunk ideálisnak mondható, azzal a kivétellel, hogy a férjem nem akar velem szexelni. Általában az a kifogás, hogy sokat dolgozik, fáradt, és stresszel a munka miatt. Ami egyébként igaz is. Volt már az is, hogy fáj a feje, a hasa, vagy egyszerűen csak nincs kedve. De én úgy látom, hogy szinte már egyáltalán nem kíván engem. Jó esetben hetente egyszer, hétvégén lefekszik velem, de sokkal gyakoribb a két-három-négyhetente egyszeri alkalom. Képtelen vagyok elcsábítani, nem érdekli a dolog. Lefekvés után hozzábújok, simogatom, aztán észreveszem, hogy elaludt. A múltkor zuhanyzás után nem öltöztem fel, ahogy voltam, meztelenül ráfeküdtem, ő meg nézte tovább a tévét, majd egy idő után elhajtott. És rengeteg ilyen példát említhetnék még. Többször is megpróbáltam beszélni vele erről, ilyenkor mindig felháborodik és megsértődik, és hozzámvágja, hogy nem vagyok megértő. Egyszer megkérdeztem, hogy mit vár tőlem, mit csináljak, szokjam meg, hogy magamat elégítem ki? Erre ő, hogy ne akarjam annyira a szexet, ne beszéljek róla, ne erőltessem. Mondtam, oké, próbáljuk meg. Na akkor jött egy olyan időszak, hogy két hónapig nem volt köztünk semmi. Ha én nem kezdeményezek, akkor ő se.
Elhanyagoltnak és boldogtalannak érzem magam. Valamit biztosan rosszul csinálok, de mit? Nem hiszem, hogy túl sok, amit akarok, nem próbálok a nap minden órájában rámászni, de könyörgöm, házasok vagyunk, és a kapcsolatunk elején minden simán ment. Miért nem akar, miért nem nyúl hozzám? Fiatal vagyok, csinos (na jó, ez szubjektív, de sosem volt problémám a férfiak figyelmének felkeltésével, most sincs, megfordulnak utánam az utcán), adok magamra, nincs rajtam egyetlen pluszkiló sem, jól öltözöm, megpróbálom boldoggá tenni őt minden téren, finomakat főzök, tisztán, rendben tartom a lakást, és a férjemmel is foglalkozom, beszélgetek vele, meg tudom nevettetni. Az ágyban nincs olyan, amire nemet mondok neki.
Iszonyúan frusztrál a dolog, már munka közben is csak erre tudok gondolni. Ezért is írtam nektek, azt remélem, hogy hátha az olvasók között van olyan, aki már járt ebben a cipőben, és tud tanácsot adni. Vagy ha azt nem is, de már akkor is örülnék, ha tudnám, hogy nem vagyok egyedül a gondommal.”