Érdekes témát boncolgattak tegnap a Jezebel szerzői és olvasói. A témát egy bizonyos Richard Brittain szolgáltatja, aki egy kicsit szerencsétlen külsejű brit fiatalember, aki nyert egy tévés vetélkedőn, plusz könyvet is írt már, szóval nem egy hülyegyerek. Csak egy kicsit furcsa. Mint kiderült, a blogjában arról írt egy nyilván romantikusnak szánt posztot, hogy ő hogyan zaklat egy nőt, akivel még az egyetemről ismerik egymást. Brittain szerint ami történik, az nem igazi, rosszindulatú szexuális zaklatás, hanem kifejezetten jóindulatú, ööö, stalking. Pontos magyar szót nem igazán találunk, de alább minden világos lesz, és ön is eldöntheti, hogy az ilyesmit Brittainhez hasonlóan ártalmatlannak tartja-e, vagy ugyanúgy kiakad az ilyen férfiaktól, mint a Jezebel olvasói. Nézzük.
Szóval az ilyen stalker típusú férfiaknál előfordulhat, hogy amit szívük választottja zaklatásnak él meg, az szerintük az igaz szerelem ártalmatlan megnyilvánulása. Érdekes, hogy ha Brittain tényleg ennyire intelligens, akkor hogy nem fogja fel, hogy az odaadásában semmi romantikus nincs a kiszemelt nő számára, aki inkább terrornak éli meg, hogy egy férfi folyton követi, figyeli, lopakodik utána mindenhova. Merő jóindulatból.
Brittain nem is szégyelli, leírja magáról, hogy az egyetemen kifigyelte, hogy ez a bizonyos nő mikor jár a kávézóba, és ő is direkt mindig akkor ment. Persze az imádat tárgyának hamar feltűnt a dolog, és azzal jelezte nemtetszését, hogy törölte Brittaint a barátai közül a Facebookon. A fiatalember azonban nem vette a lapot, sőt, meg is kérdezte, hogy miért. A nő ekkor elmagyarázta, ami másnak szavak nélkül is nyilvánvaló lenne: „rendes srác vagy, de túlságosan nyomulsz”.
Következő forduló: Brittain elkezdett leveleket küldeni a nőnek a lakása címére, folyamatosan telefonüzeneteket is hagyott neki (miután a nő nyilván rég nem vette már fel neki a telefont). A lakáscímét egy egyetemi űrlapról leste le mellesleg. A nő helyett (azaz nevében) végül a rendőrség válaszolt, felszólították, hogy hagyjon fel a zaklatással – Brittainnek végre nem volt más választása.
Azért még egy felvonásra sor került, amikor a srác elutazott egy eseményre Skóciába, mert tudta, hogy a nő ott lesz. Amint meglátták egymást, a nő szitkozódva azonnal elmenekült, pedig szegény Britain olyan jól kifundálta előzőleg, hogy hogyan kéne megrendezniük az eltűnésüket ketten, mintha elrabolták volna őket, és akkor mindketten híresek lehettek volna, és az emberek kapkodtak volna Brittain regénye után, amihez a múzsa természetesen nem más volt, mint ez a kiválasztott nő... Szóval ment a betegesbe hajló fantáziálás az azóta eltelt időben is. De Brittain ragaszkodik hozzá, hogy ez csak színtiszta romantika, mint a filmekben.
Simán lehet, hogy ez a blogposzt ugyanúgy fikció, mint Brittain regénye, de ettől függetlenül elég pontos leírását adja egy nagyon is valós dolognak. Plusz érvel is amellett, hogy ez nem zaklatás, hanem csak viszonzatlan szerelem, hiszen egy zaklatónak az a célja, hogy áldozata életét megkeserítse, míg aki ilyen jóindulatúan csak ólálkodik egy nő körül, az éppen azt szeretné, hogy az illetőnek semmi baja ne essék. Biztos van olvasóink között, akivel előfordult már, hogy egy férfi ilyen végletekbe menően üldözte őt a szerelmével – kérjük, szavazzon, illetve írja meg a Randiblog email-címére tapasztalatait és/vagy véleményét a jóindulatú (vagy akár a rosszindulatú) zaklatással kapcsolatban!